Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-02-01 / 2. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY “Reentered as second-class matter May 1st, 1940, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Original entry as second-class matter authorized August 10, 1946” VOLUME XXVIII. "THE YEAR OF THE BETHLEN HOME" FEBRUARY, 1950 A KÉT GYILKOS Úgy érezzük itt az ideje, hogy a figyelmet nyomatékosan felhivjuk arra a két gyilkosra, mely az emberiséget általában, az amerikaiakat és magyarokat különösebben is kegyetlenül pusztitja az utóbbi évek alatt. Nevük: rák és szivbaj. A Testvériség múlt évi júniusi számában közöltük volt Dr. Horváth Ferenc főorvosunknak évi jelentését, melyből kitűnt az, hogy 1948 folyamán elhalt 185 tagunk közül 101, tehát az összesnek 54 százaléka lett a szivbaj ok áldozata, 44 pedig a rákbetegségé. Ott állott az a megállapítás is, hogy minden percben meghal valaki szivbaj miatt Amerikában. Ha pedig saját sorainkra alkalmazzuk ezt a számítást, akkor majdnem azt mondhatnánk, hogy közülünk is minden harmadik napon kerül egy-egy áldozat a szívnék, s a rák is elvisz majdnem hetenkint egyet; a régi nagy veszedelem, a tüdvész viszont már csak egészen jelentéktelen százalékot képvisel. A mi tavalyi statisztikánk megdöbbentő adatainál nem kevésbbé megdöbbentő az egész Amerika népességére vonatkozó adatok. E szerint egyetlen esztendő alatt nem kevesebb mint 668,551 életet követelt ez a két gyilkos, mig a tuberculosis mindössze 43,833 számmal szerepel. Ez utóbbi alacsony szám azt mutatja, hogy az a hadjárat, amit a tüdő vész ellen vezettek, már megnyertnek mondható, mig a másik két ellenség még szabadon garázdálkodik, hiszen az ellenük való toborzás még csak kezdeti stádiumban van. Mindnyájan tudjuk, hogy a karácsonyi szezon az, amikor az amerikai jótékonyság a tetőpontján van. Ez az az időszak, amikor a tüdővész elleni küzdelem bélyegeivel elárasztanak bennünket s a kampányt olyan ügyesen vezetik le, hogy igazán nagy eredményeket érnek el, hiszen csak nem mindenkit elérnek vele. Tanítók és tanárok önként vállalkoznak arra, hogy segítsenek a bélyegek értékesítésében s egészen kicsiny gyermekeket is beállítanak a házról-házra való kéregetés szolgálatába. Ez ellen alig emelhet kifogást bárki is, de úgy érezzük, hogy a veszedelmet rósz irányban hangsúlyozzák. Mert amikor négyszer annyian halnak meg rákbetegségben s tízszer annyian szívbajban a fontosabb, jelen esetben a veszedelmesebb jelenség számára vegyék igénybe a közfigyelmet. Ne tüdővész bélyegeket áruljanak tehát karácsony táján, hanem a jó szívre apelláló felhívásokban azt a sok megviselt szivet hangsúlyozzák, ami olyan megdöbbentő arányban s aránylag olyan korán dönti sírba az emberek százezreit. Mi, református egyesületi tagság méltán vagyunk büszkék arra, hogy a főváros szivbaj ellen küzdő egyesületének első elnöke épen a mi főorvosunk, aki az országnak egyik legjobban ismert sziv-specialistája és elsők szeretnének lenni abban is, hogy erre a nagy veszedelemre magyarságunk figyelmét nyomatékosan felhivjuk. Épen ez a hónap az amikor azok a szerény perselyek megjelenek az üzletekben, melyekbe adományokat kérnek a szív baj elleni küzdelemre s később a rák-kutatás céljaira. Jusson eszünkbe azoknak láttán, hogy valami olyanra kérnek tőlünk, ami valóban méltó támogatásunkra, hiszen minden második embert fenyegető veszély elhárításáról van szó. A két gyilkos, a rák és szivbaj csak addig tud garázdálkodni mig az ellenük alkalmazható fegyvert a tudomány fel nem találta. Minél többet áldozunk tehát a kutatás és gyógyítás céljaira, annál hamarébb jön el az idő, amikor ez a két ellenség is jelentéktelenné gyöngül. (BKGY)
