Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-09-01 / 9. szám

14

TESTVÉRISÉG

IGAZGATÓI JELENTÉS

Az Amerikai Magyar Református Egyesület Bethlen Otthona 1949. évi munkálkodásáról.

GAZDASÁGUNKRÓL

Gazdaságunkból, a mi nagy családunk élelmezéséhez szükséges cikkeknek mintegy 90%-a az elmúlt évben is kikerült s csak a kannás és friss gyümölcs, valamint a fűszer féléket kellett készpénzen vásárolnunk. Mivel tej és tejtermékek, hús és zöldség félék szükségeinkhez mérten kikerültek gazdaságunkból, sőt állatállományunk élelmezéséhez is nagyrészben ki tudtuk termelni a szükségeseket, éppen ezért gazdálkodásunk, amely az igazgató irányitása és fiatal gazdánk hozzáértő munkája és vezetése mellett sikeresnek mondható. Ennek igazolására, az alábbi néhány számadattal szolgálok: nagy családunk vásárolt élelmi cikkeire és gazdálkodásunk összes kiadásaira, az elmúlt évben kifizettünk, $12,230.- 45-et, vagyis bevételünknek 16%-át. Viszont, ha nem gazdálkodnánk és minden élelmi cikket vásárolnunk kellett volna, egy személy napi élelmezését (négyszeri étkezés mellett) csak átlag 75 centes alapon számitva is, teljes létszámunk élelmezésére, az ellátott vendégeket nem is szá- mitvta, az elmúlt évben $27.000-t kellett volna kifizetnünk. Gazdálkodásunk igy, még ha beruházásnak számitott uj gépek árát kiadásnak vesszük is, viszont ha az eladott gazdasági termékeket bevételnek számitjuk, gazdálkodásunk, nagy családunk élelmezése és ellátásánál, az elmúlt évben több mint 15,000.00 megtakaritást jelentett.... Gazdálkodásunk különböző ágazatairól, állatállományunkról és múlt évi terményeinkről, havi jelentéseimben, kellő időben már beszámoltam, ezeket azért újra nem részletezem. Gazdasági területünkön lévő és már 4 éve bérletbe kiadott BÁNYÁNKRÓL is csak annyit jelenthetek, hogy bérlőnk a kötött szerződés pontjait betartotta, a fizetéseket eszközölte s tőle részesedési pénzben, az elmúlt évben $843.45 kaptunk.

Fenti beszámolómból, lehet soknak hangzik a nagy családunk ellátására, otthonaink karban tartására, beruházásokra és javításokra kiadott

összeg; de ha azt számitjuk, hogy otthonunk átlag 85 tagú nagy családjából húsz, négy tagú család telne ki, akiknek 20 egycsaládos házban kellene lakni, akkor megértjük, hogy a mai viszonyok és árak mellett, 20 egycsaládos háznak és benne 20 családnak a fenntartása és teljes gondviselése bizonyára sokkal többe kerülne, mint amit mi elköltöttünk.

SÁFÁRKODÁSUNK, MÁSOK SZERETÉSE

Röviden számot kell adnom még arról is, hogy a reánk bízott lelkiek és anyagiakkal való sáfárkodásunk mellett, az eddig felsorolt anyagiak fennmaradt százalékával mit tettünk? Vagyis, ha bevételünk 19%-át két hivatalnok és kilenc alkalmazott fizetésére, 72%-át pedig a reánk bízott árvák és öregek nagy családja testi és lelki gondviselésére költöttük, mire költöttük a még megmaradt összeget?.... Részben a szükséges anyagiak beszerzésére; árvaházi vasárnapok utazási költségeire, más propaganda eszközeink: naptár előállítása, jubileumi ünnepély, “Molnár-harang és torony szentelési ünnepély” kiadásaira, azután pedig a mások, a MIEINKNÉL IS ÁRVÁBBAK MEGSEGÍTÉSÉRE. Hallottuk mi is a Mester, a mi legfőbb j óltevőnk kérdését: “szeretsz-e engem?”.... és feleltünk mi is: “igen Uram, Te tudod, hogy szeretlek Téged!” Mi is ahogy engem szerettek mások, én is úgy szerettem másokat, a mások árváit!.... Szeretetünk és segítésünk először abban nyilvánult meg, hogy az elmúlt év folyamán 9 Amerikába mentett DP árva, vagy félárva, vagy az itteni kezdés nehézségeivel küzdő DP szülők gyermekeinek adtunk hosszabb, vagy rövidebb időre nevelést és gondviselést. Az ilyen gyermekeink száma még mindig öt.

Segítséget nyújtottunk másoknak az által is, hogy az év folyamán egy öt tagú DP családnak és egy egyedül álló DP táborban élő öreg testvérünknek küldöttünk assurance-ot azzal az Ígérettel, hogy őket otthonunk lakóivá, részben alkalmazottai, részben gondviseltjeivé fogadjunk.... Ezeken kívül Testvérsegitésünknek egy másik módja az volt, hogy amig lehetett, 1949 márciusig, óhazai ref. szeretet-intézeteknek, 22 cso- csomag fonál és pamut anyagot és ruhaneműt küldöttünk át a saját költségünkön. Azután, hogy az óhazában nem lehetett küldeni, segítésünk DP testvéreink felé irányult, akiknek különböző táborokba, vagy a lelki gondozó hivatalaikon keresztül eddig 68 csomagban, 803 font pamutot és fonált és 1200 font ruhaneműt küldöttünk.

ESEMÉNYEK

Végül a nevezetesebb eseményeinkről jelentek még röviden: Legnagyobb és legszebb esemény volt az év folyamán, a julius 4-én tartott 29-ik jubileumi és az azzal egybekötött “Molnár harang és toronyszentelési ünnepünk. Ez alka-