Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-09-01 / 9. szám
8 TESTVÉRISÉG MOST SZÁZ ÉVE 1850 OKTÓBER Kossuth már félesztendeje élt a kutahiai száműzetésben. Az időt igyekezett állandó munkával tölteni. Lelki nyugalma némileg helyreállt, amióta egész családja vele volt és a száműzött élet apró kellemetlenségei mellett képes volt nagyobbszabásu tervekkel is foglalkozni. E hónapok alatt alakult ki benne a dunai nemzetek konfederációjá- nak tervezete, de ebben is vigyáz, hogy Magyarország területe meg ne csonkuljon. Magyarország teljes függetlenségének visz- szaállitása elmaradhatatlan feltétel. A terv azonban nem lesz népszerű: a magyarok borzadnak attól a gondolattól, hogy négy-öt szövetséges állammal lennének “közös” ügyeik. Emellett törökül tanul, nyelvtant szerkeszt s minden fennmaradó idejét katonai tanulmányokkal tölti ki. Szeptemberben komoly lépés történt a magyaroknak Amerikába áthozatala ügyében. A szenátus kinyomatni rendeli a levelezést, amely a kérdésben a State Department és a török kormány között folyt. Báró Hülsemann osztrák követ tiltakozó átiratot küld az amerikai kormányhoz. A tiltakozást Webster Dániel külügyminiszter október másodikán kapja meg s mint egy barátjához akkor irt levelében mondja: “Össze fogunk kapni Ausztriával.” Október 21-i kelettel Fillmore elnök meleghangú levelet küld Ujházy Lászlónak, annak üdvözlő soraira. A levélben, amely már Uj Budára ment, az elnök a következőket irta: “Népünk őszinte rokonszenvvel tekint' az elnyomottak felé és kész arra, hogy szabaditó kezét kinyújtsa azoknak, akik szabadságukért szenvednek. Nem kételkedem abban, hogy a kongresszus felkarolja azoknak a magyaroknak ügyét, akik mindenüket feláldozták a szabadságért és most idegen országok számüzöttjei.” Ebben a hónapban találkozunk először olyan hirrel, hogy valaki földet ajánl fel Kossuthnak Amerikába jövetele esetén. L. R. Breisach, ez a lelkes magyar közölte a new yorki “Tribune” napilappal, hogy egy amerikai száz aker kitűnő és értékes földet ajánl fel Kossuthnak New York közelében. Kossuth később többször kapott hasonló ajánlatot. Ausztria nem tudja élvezni az orosz segítséggel szerzett békét. Északolaszországi tartományában, Lombardiában több zászlóalj erőszakkal fogott magyar katona fellázad, amelyet csak embertelen szigorúsággal és vérontással sikerül elnyomni. Haynau táborszernagynak, a hiénának angliai megszégyenitése még mindig közbeszéd tárgya. Az osztrák követ megpróbálta, hogy büntetést eszközöljön ki a Barclay, Perkins and Co. sörgyár munkásai részére, akik megseprüzték és sárral dobálták meg a vén katonát, de ebből természetesen semmi sem lett. Ellenkezőleg: mozgalom indult meg az emberek megjutalmazására. A csapszékben, ahová Haynau menekült, valóságos népünnepeket tartottak. A dologról mindenki tudott Európában és a hazafelé utazó Haynaut az a veszedelem fenyegette, hogy Németországban is több helyen hasonló elbánásban lesz része, _ úgy hogy rendőrökkel őriztették. A hálás bécsi kormány valahogy ellensúlyozni próbálta a megszégyenitést. Diszes fogadtatást terveztek visszajövetele- kor, katonabanda szerenáddal és beszéltek róla, hogy “érdemei” elismeréséül birodalmi marshallá nevezik ki. Mindebből azonban semmi sem lett. Az Egyesült Államokban a hónap csendben telt el. Hullámokat csakis Jenny Lind- nek, a svéd csalogánynak szereplése keltett, aki ekkor kezdte el máig is felejthetetlen amerikai körútját. Egymásután, fáradhatatlanul adta koncertjeit, valamennyit az elképzelhető legnagyobb sikerrel. Művészete mellett egyénisége, tiszta nőiessége is meg- hóditotta az Egyesült Államok népét. Közben Kossuth és kutahiai magyarjai a folytonosan megújuló reménységekből éltek, amelyek természetesen mind a mielőbbi szabadulással voltak kapcsolatban. Kossuthhoz minden hir eljutott, tájékozva volt minden felől s ha vakmerő szökési kalandba nem is volt hajlandó belemenni, a szabadulás gondolata őt is állandóan foglalkoztatta. A remény és csüggedés hullámszerűen változott életükben. Most már mindig többet néznek az Egyesült Államok felé, mert ösztönszerüleg érzik, hogy csakis a világnak ettől az egyetlen demokráciájától várhatnak igazi segítséget. Vasváry Ödön