Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-09-01 / 9. szám
4 TESTVÉRISÉG életüket, se hajlék, se ruha, se kenyér nincs a számukra. Ezektől a hányódó testvéreinktől napról-nap- ra érkeznek a kérő levelek. Legtöbben ruhát, gyógyszert és szórványosan élelmiszert kérnek. Sokan hivatkoznak arra, hogy az őszi hidegebb napokban krumpli szedéssel, tengeri töréssel keresnek meg egy kevés télire valót, s kérik, hogy használható állapotban levő lábbelit, meleg ruhaneműt küldjünk, mert igy a megfagyástól menthetjük meg őket a munkában. Az Egyesületünk tagjainak a száma 1950. szeptember elsején 29,159 volt. Ha csak 20,000 tagunk követné Tóth József testvérünk példáját? Akkor Egyesületünk Segély Alapjára $20,000.00 érkeznék be. Ezzel az összeggel ezernyi menekült, otthontalan testvéreink szivében válthatnék le az el- csüggedés érzését és helyébe adhatnék a holnap reménységét. Mennyi szemből lehetne kitörülni a szenvedés könnyeit?! De ha csak 25 centet is fizetnének be erre az alapra az Egyesületünk tagjai, akkor is az ismeretlen testvéreink sokaságán tudnánk segíteni! Az a kérésünk a tagtestvéreinkhez, hogy aki csak teheti, ne feledkezzék el ennek az esztendőre szóló 25 centnek az osztályánál a befizetéséről. Jusson eszébe kinek-kinek az Üdvezitő kérdése: “És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. Adjatok, néktek is adatik.” Luk. 6:33, 38. * A régi öreg Tóth Józsefnek köszönet az ismeretlen hontalan testvérek nevében a példaadásért. Király Imre-iThe number of homeless Hungarians can be set at 35,000. Hungarians who today are still in Europe on territory under the supervision of American, English and French troops, Hungarians who are struggling to make a living without home, clothing or bread, Hungarians wandering around here and there. From these drifting brothers of ours, day by day, arrive letters of request. Most of them ask for clothing, medicine and food. Many of them say they are trying to earn a bit for the winter by picking potatoes and husking corn, and in the colder fall days they need shoes that are in good condition and warm clothing, and ask that we save them from freezing while they work. The membership of our Federation on Sept, first was 29,159. What if 20,000 members would follow the example of Joseph Toth? Then $20,000.00 would arrive for our Federation’s Relief Fund. With this amount we could relieve thousands of our homeless brothers of anxiety and give them a hope for the future. How many tears of pain could be wiped away?! But even if our members gave only 25 cents, we could still help our unknown brothers! Our request to our membership is that all those who can will not forget to give the 25 cents due for this year to their branch. Let everyone remember the words of our Saviour: “And if ye do good to them which do good to you, what thank have ye? for sinners also do even the same. Give, and it shall be given unto you.” Luke 6:33, 38. ❖ Thanks to old aged Joseph Toth in the name of the unknown, homeless brothers for his good example! Emery Király AZ ELNÖK ÜZENI... AZ AMERIKAI MAGYARSÁG SZIVÉBEN Szeptember első hetében, “Az Amerikai Magyarság Szivében”, ligonieri Bethlen Otthonunkban, voltak együtt egyházi, egyesületi életünk épitői, munkásai. A Presbiteri Konferencia, Ifjúsági gyűlés, Lelkészegyesület, Bethlen Otthon Igazgató Tanácsa, Vezértestület gyűléseire visszagondolva, boldogan mondjuk a tanítványokkal együtt: “Uram! jó volt nekünk ott lenni.” Jó volt presbiterekkel, pásztorokkal, a Bethlen Otthon öreg és gyermek lakóival, régi és uj amerikás magyarokkal találkozni, együtt imádkozni, együtt venni az Úrvacsorát, múltra emlékezni, jövőt tervezni. Jó volt újra látni, érezni, mily sok érték van közöttünk. Jó volt látni, hogy meggazdagodtunk újonnan jött testvéreinkkel. “Uram! jó volt nekünk veled és egymással, együtt lenni!”, megújult erővel indulni tovább a munkára. Óh, add, hogy megérezzék rajtunk, hogy Veled és testvéreinkkel voltunk együtt. Megérezzék abból, hogy még nagyobb hűséggel építjük Egyházadat, Egyesületedet, hogy az emberek látván a mi cselekedeteinket, Téged, Atyánkat, dicsőítsenek! "NE TESSÉK MOST MÁR KÜLDENI A GYÓGYSZERT..." Lelkembe égetődött, nyugtalanít egy hozzám küldött levél következő részlete: “Zs.... Lajosné nagyon várta a gyógyszert. Leste, figyelte az ajtó nyílását, vájjon nem hoz-é a posta számára is valamit. Szemei csillogtak a láztól, arca kirózsásodott és köhögött, mind erőteljesebben köhögött. Mígnem felbuggyant a szájából az élénk piros, habos vér. Liter számra hányja azóta is a vért. Nem is tud már felkelni. A nagy láz, állandó vérveszteség teljesen elgyengítették. Ne tessék most már küldeni a gyógyszert, úgy sem segítene. Szegény fiatal asszony sokat sir, siratja gyermekeit, mert érzi, tudja, hogy élete menthetetlen....” Nyugtalanít ez a levél. Olvassa el mindenki figyelmesen. Aztán csendesedjen el és gondoljon arra: nem vagyok-é én is oka annak, hogy szegény betegek hiába várnak? elpusztulnak? gyermekek árván maradnak? Ha megadnám, mindenki megadná a segélyre kért
