Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-01 / 1. szám

14

TESTVÉRISÉG

Gyermekeink és öregeink egyaránt jobbak, kedvesebbek, megelégedettebbek, előzékenyebbek igyekeztek lenni. Gyermekeink a karácsonyi vakáció előtt hozták eddig a legjobb iskolai bizo- nyitványokat. Öregeink ünnepi készületét az által is igyekeztünk elősegiteni, hogy nagyhéten az igazgató vallásos estét tartott számukra biblia magyarázattal, utána pedig hangos mozi filmen mutattuk be nekik Krisztus születése történetét, az este többi részét pedig karácsonyi énekek éneklésével és vallásos alkalmi költemények olvasásával töltöttük.

A komoly készületet és várakozást, nagyon boldog és gazdag karácsony követte. Az intézet szép ajándékain kivül, egyházaink, Nőegyleteink, rokonok és barátok nagyserege, sok szép ajándékokkal lepték meg úgy a gyermekek, mint az öregek családját. Karácsony előestélyén, gyermekeink kántálással köszöntötték az öregek otthona lakóit és részt vettek azok karácsonyfa ünnepélyén. A gyermekek ünnepélye karácsony napján délután volt, amikor a város hivatalos Santa Claus-ja osztotta ki az ajándékokat, az őt ahitattal bámuló és örömtől sugárzó szemű gyermekseregnek. Kivülről szemlélőknek csak azt kellett volna meglátni, hogy hogyan mosolygott és örült az élet telén járó máskor ritkán mosolygó öreg is a felé sugárzó szeretetnek; vagy azt, hogy milyen földöntúli boldogsággal dúskált egy-egy árva, egy-egy boldog karácsonyt és igazi ajándékot évek óta nem látott, igazi karácsonyt csak itt a Bethlen Otthonban megért hontalan gyermek s ez a látvány elegendő lett volna számára egy életre megtanulni azt, hogy nemcsak kedves kötelesség, de rendkívüli öröm is az árvák és elesettek segitése és megörvendeztetése.

Karácsony múltával, még egy estén újra megörvendeztettük az öregek családját, amikor leghze Miklós zeneszerző vendégünk gyönyörű zongora játékával magyar nóta-estét rendeztünk a szórakoztatásukra. Ez alkalommal hangszórókat szereltettünk fel az épületben, hogy a szép magyar zenét a szobáikban fekvő betegek is élvezhessék. Ezután, óesztendei Istentiszteletünkkel, 1949 utolsó negyedének mindennapi és ünnepi eseményei, amelyekről jónak láttam beszámolni, befejeződtek.

Még hivatalnokaink, munkásaink és gazdaságunkról, valamint intézeti létszámunkról jelentem a következőket:

Az igazgató, mindennapi családfői, irodai és a gazdaságban reá váró teendők mellett, október és november minden vasárnapján tartott valahol árvaházi vasárnapot. Hivatalos utazásaival kapcsolatban, vagy külön meghivásra, részt vett két egyházi jubileumon, vagy orgonaszentelésen, a Független Református Egyházkerületi gyűlésén és a Magyar Presbyterian lelkészek országos konferenciáján, ahol előadást tartott a Bethlen Otthon munkájáról. Ezeken kivül, sok napot és éjszakát dolgozott át a Bethlen Naptár szerkesztésével, csomagolásával és szétküldésével. Naptárunk idejében elkészült és már karácsony előtt szétküldetett az ország minden részébe, 2800 példányban. A több helyről kapott dicséretek és a már eddig eladott és megfizetett naptárak igazolják, hogy naptárunkat az olvasók szeretik s annak minden száma el is fog kelni.

Az öregek otthona felügyelője, operációja és lábbadozó állapotára tekintettel, az elmúlt negyedévben csak egyszer tartott árvaházi vasárnapot s inkább az itthoni templomi szolgálatokat végezte a gyermekfelügyelő lelkésszel felváltva, aki munkabeosztása szerint három helyen tartott árvaházi vasárnapot és a naptárak expediálásánál is nagy segitség volt.

Munkásaink, a gyermekek és öregek otthonaiban és a gazdaságban is elvégezték a reájuk bizottakat. A munkások számában nem történt a múlt évben változás. Gazdánk, a téli hónapok alatt eddig, az állatállományunk rendes kezelése, a husszükségletünket ellátó állatok levágása mellett, utrenerálásokat, épület javításokat és a szükséges gépjavításokat is elvégezte. Gazdálkodásunk az ő vezetése alatt nemcsak az elmúlt negyed, de az egész évben jónak mondható. Tej, vaj, hús és zöldség szükségletünket az elmúlt évben nagyobb mértékben, mint ezelőtt, a magunkéból láttuk el. Időnként tojást vásárolnunk kellett. Állatállományunk nagyobb és szebb, mint a múlt évben ilyenkor volt.

LÉTSZÁMUNK: Gyermek Otthonunkból az elmúlt negyedévben kiadtunk egy félárvát, édesanyjának, továbbnevelésre (Balázs Károlyt). Felvettünk egy uj DP. gyermeket, igy gyermekeink száma dec. 31-én volt 30 gyermek, akiknek itthoni és iskolai magaviseleté ellen nem merült fel kifogás. Tanulási előmenetelük és egészségi állapotuk is az egész negyedévben jó volt. Orvosi kezelésre, mindössze három gyermeknél volt szükség.

Az Öregek Otthonában nem történt változás. December 31-én volt 40 öregünk, 24 férfi és 16 nő. Egészségi állapotuk korukhoz viszonyítva ió volt. A negyedév folyamán 8 öreg részesült orvosi kezelésbe s ezek közül kettő kórházi ápolásban is. A fenti létszám megállapítás szerint a negyedév végén gondviseltjeink száma volt 30 gyermek, 40 öreg, hivatalnokok száma 2, családtagjaik száma 4, alkalmazottak száma a három otthonban és gazdaságban 8, családtagjaik száma 4, teljes létszám: 88.

Amikor Istennek adok hálát, hogy a fenti időszakban is velünk volt, felelősségteljes munkánkban megsegített, testi és lelki jólétünkről gondoskodott, hálás örömmel mondok köszönetét jóakaróinknak s különösen az elmúlt karácsony havában szeretetmunkánkra adakozó testvéreinknek, akiknek karácsonyi szeretet-adományai felülmúlták az eddig általam ismert esztendők adakozását. Ez a jóakarat Bethlen Otthonunk és itt végzett munkánk megbecsülését igazolja, test- vérszeretetről tanúskodik, amely hitet és bátorítást ad munkánk tovább folytatására.