Fraternity-Testvériség, 1950 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
2 TESTVÉRISÉG UJ ÉV KEZDETÉN A percmutató körbe őrülten siet.... Az órák, mint a percek, suhannak tova.... Alig virrad meg, máris alkonyul; így nem száguldott talán eddig még soha a hét, a hónap. S a meddő éveket tapossuk egyhelyben, mint a musttá érett [szőllőt, — közben minket sajtol, vágyaink tiporva, a kiforratlan élet. Tudtok reám várni? Még alkonyat előtt bús találkozóra talán hazatérek.... Négy küzdelmes évet hamar eltemettünk, de azóta negyven mindig visszajár. Egy szó, egy dal, a gyermekkor emléke minduntalan kisért, hív és hazavár. Az évek szörnyen futnak! És veszendő testünk elmúlásra készen lassan porbahull.... Ó, várjatok meg! Talán.... talán hazaérünk, mielőtt örökre reánk alkonyul. Gyergyai Ádám
/
