Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG A vértanú tábornok a között a kilenc között volt, akiket 1849 október hatodikén reggel felakasztottak. Előbb négy tábornokot szemük láttára agyonlőttek. Mikor ez megtörtént, Leinin- gen a térdén irt még egy utolsó levelet sógorának, Rohonczy Lipótnak (A sortüz dörejét most is hallom — irta benne). Reggel hét óra negyvenöt perckor ő is meghalt az akasztófán. Holttestét egy másik sógora, Urbán Gyula, a szó szoros értelmében megvette az osztrák hóhértól, 13 aranyért. Bebalzsamozva, Monyorón temették el, azon a helyen, amelyet valamikor ő maga jelölt ki temetkezési helyéül. Tetemeit később Borosjenőre vitték, ahol az Aczél bárók családi sirboltjában temették el. Hogy milyen ember volt, két epizód eléggé megvilágítja. Budavár visszavétele után, amelyben ő is résztvett, az osztrákok azt a hirt terjesztették róla s egy katonai lapban meg is Írták, hogy 17 foglyul esett osztrák tisztet kivégeztetett. Lei- ningent határtalanul bántotta a rágalom, annál inkább, mert épen ő volt az, aki Hentzi tábornok holttestét megvédte a feldühödött honvédek bosszújától, (van is egy egykorú kép erről a jelenetről) — a tisztek kivégzéséből pedig az volt az igaz, hogy azok nem tisztek, hanem sebesült lovak voltak, amelyeket el kellett pusztítani. Mielőtt akasztófára húzták, engedélyt kért arra, hogy beszéljen. Az engedélyt megkapva, ezt a rágalmat utasította vissza, mint olyan ember, aki percek múlva már Teremtője előtt fog állam. A másik epizód még jellemzőbb. A világosi fegyverletételt követő napon a magyar tábornokok Rüdiger gróf orosz tábornok vendégei voltak ebéden. Ott volt gróf Zichy Ferenc osztrák megbízott is, aki négyszemkönt azt a tanácsot adta Leiningennek, hogy igyekezzék elmenekülni, mielőtt az osztrákoknak átadják őket és biztosította afelől, hogy ezzel az életét fogja megmenteni. Leiningen válasza mindössze ennyi volt: — “Nem hagyhatom el bajtársaimat a szerencsétlenségben ! ” A gazdag német mágnás, aki igy garanciát kapott a biztos sikerű szökésre, kész volt az életét eldobni magától, csakhogy katonai és bajtársi becsületét megtartsa. Leiningen református vallásu volt (nem evangélikus, mint egyes adatok mondják), akinek egész életét mélyen vallásos hit szőtte át. Ez különösen utolsó leveleiből tűnik ki, amelyekben hangsúlyozza, hogy életében mindig igyekezett vallásának törvényeit betartani. Utolsó óráiban Baló Béni református lelkész vigasztalta, akitől csókkal búcsúzott el a bitófához lépés előtt. A fiatal tábornokban egy valóban nagy férfiú hagyta itt az életet, hogy örök példakép gyanánt álljon az utókor előtt. TELEKI PÁL GONDOLATAIBÓL A legtöbb ember csak pillanatnyi nehézségeket lát. Én azonban látok tiz évre, sőt évtizedekre előre is nehézségeket. Én előre aggódom a jövő generáció lelki tartalmáért, előre aggódom a szükséges objektivitásért a szubjektivitással szemben és a közérdek szolgálatáért az egyéni érdekkel szemben. He * * A jövő életformája olyan messze van és az európai emberiség még annyit fog küzdeni érte, hogy iszonyatos még elképzelni is. % Hí ífc A magunk rendje, a magunk ősi felfogása szerint, a magunk becsületes magyar szive szerint kell berendeznünk ezt az országot, és mindenki bizhatik abbéin, hogy a magyarság, amely Szent István óta kilencszáz esztendőn keresztül járta ezt az utat egészen a legmodernebb korig, újra és továbbra is ezen fog tudni haladni a következő évszázadok felé. * * * Semmiféle sürgetés nem bir arra, hogy rosszat csináljak. Tudok gyorsan cselekedni, de hogy rosszat csináljak, csak azért, hogy gyors legyen, ez a primitív népek szokása, a magyar pedig nem primitív nép. * * H= Életformáink birái magunk legyünk. H= H= H= Mi nem vagyunk egyformára szabályozható, egyformára gyúrható emberekből álló nép. * * * Ki magyar? Magyar az, akiben a magyar érzés egyeduralkodóvá válik. * * * A magyarság kollektiv életformája a kis közösség, mint amilyen a pásztortüz, vagy a tábortűz. * * * Egy hosszú élet tapasztalataiból azt szűrtem le, hogy minden ember akkor adja a legtöbbet a köznek, ha a lehető legjobban kiéli egyéniségét. Ez áll a nemzetekre is. Minden nemzet akkor adja a legtöbbet az emberiségnek, önmagának és a vele barátságban élő nemzeteknek, mindazoknak, akiknek az érdekeit szolgálni kivánja, ha legjobban éli ki sajátmaga nemzeti formáját, saját jelleme szerint. Magyarorszáágot magyarul kell vezetni, magyar formák, a magyar élet formái szerint. * ♦ * Ha a közért tudunk dolgozni, akkor egy pár év múlva egyénileg is jobban tudunk élni. H= H= H= Az életnek ezer apró cselekedetei formálják a világ folyását. * * H= A nemzetek sorsa nem napi eseményektől függ, hanem saját erejüktől és akaratuktól. Ettől függ a meg- becsültetésük is. H= * H= Ne felejtsétek az élet semmiféle helyzetében, otthon vagy munkahelyen, egyedül, vagy tömegben, éjjel vagy nappal, ünnepélyes alkalmakkor vagy egyszerű hétköznapon, hogy mindegyikünk egyformán felelős Magyarországért s e tekintetben nincs különbség köztünk. H= H= * Mindenki felelős Magyarországért, nemcsak azért, mert kevesen vagyunk, — a nagy nemzetek is igy tartják. Mert minden nemzet kicsiny, ha nem érzi át minden egyes tagja ezt a felelősséget és minden nemzet nagy, ha ezt a felelősséget átérzi. * * * Az embereknek ne a külsejét és külső magaviseletét neveljük, mert ez csak tanítás és legfeljebb kényszer, a kényszerrel való nevelés pedig sohasem jó és sohasem egészséges.
