Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 5 rében ne nyúlna vissza a nagy Kossuth gondolkozásába. Az angol-szász együttműködés elvét, mint a világdemokrácia ügyének elsőrendű biztositékát, Kossuth vetitette bele a világ gondolkozásába. Bostoni beszédében tette ezt a kijelentést: “Európa szabadságának biztositására semmi másra nincsen szükség, mint arra, hogy az Egyesült Államok és Anglia egyezzenek meg abban, hogy együttesen fognak ennek érdekében fellépni.” Az országok sorsát intéző diplomáciai ügyek nyilt tárgyalásának és intézésének követelményét, az “open diplomacy openly ar rived at” elvét Kossuth nemcsak hangoztatta, de politikai ügyvitelében alkalmazta is mindaddig, amig meg nem kellett győződnie arról, hogy kortársaiból hiányzik a politikai érettség e nagy elvnek gyakorlatban való alkalmazására. Az anyagias gondolkozáson nyugvó, radikális gondolkozás fenyegető voltát tisztán felismerve, újra és újra reámutat arra az igazságra, a- melynek a mai idők gondolkozásában is egyre több szószólója akad, hogy az az emberi gondolkozás, amelyik a lelki és erkölcsi értékek tiszteletét életéből kiveti, saját romlásába rohan. Milyen megkapóak idenéző szavai. A Massachusetts állambeli Concord városában a nagy Emerson jelenlétében beszél. Lelke felemelkedik a szabad Amerikáért életüket odaáldozott hősök mennyei világába. Magasan szárnyalnak a leikéből felszakadó szavak is. “Jaj annak a népnek — mondja — amelyik a nagy és jó embereinek való tiszteletadást elhanyagolja. Higyjék el nekem, Uraim, hogy azok a megdicsőült lelkek elborult ábrá- zattal tekintenének le erre a szabad és boldog országra, ha azt kellene látniok, hogy vértanu- ságuk boldog örököse, a mai nemzedék, beleélte magát abba a tudatba, hogy mindaz, amiért ők vértanúi véröket odaáldozták, immár el van érve, és egészében ki is van fizetve abban, hogy a ma élő nemzedék kényelemben él és képes egy dollárból kettőt csinálni”. Akkor, amikor Truman elnök, 1947 március 11-én, a kongresszus előtt tartott beszédében lefektette azokat az elveket, amelyek később “Truman Doktrina” néven váltak ismertekké, akkor egy Kossuth által ismételten sürgetett világkormányzati elv nyert Amerikában hivatalos elismertetést. Idézem itt Kossuthnak egy New Yorkban tett nyilatkozatát: “Jaj az emberiségnek, ha a világ bármelyik zsarnoka lábbal meri tiporni az emberiség törvényeit és nincsen szabad nemzet, amelyik kikényszeritse ezeknek a törvényeknek a tiszteletét. Népe az Egyesült Államoknak! Az emberiség azt várja tőled a világ szine előtt, hogy tanúbizonyságot tégy afelől, hogy a köztársaságok fundamentuma az erény. Tőled várja a világ azt, hogy őre légy az emberiség törvényeinek”. Az a Marshall terv, amely a demokrata nemzetek egymás iránti kölcsönös felelősségérzetét a valóság színvonalára emeli fel, szintén kossuthi elgondolásokban birja gyökerét. A new yorki Tammany Hallban mondott beszédében ezt a kijelentést teszi: “Dicsőséges dolog az emberiség piramisának csúcsán állani, de még ennél is dicsőségesebb lesz az önök számára az, ha fenntartó oszlopa lesznek az emberi nemzet jólétének. A világ, ezt várva, bizalommal és reménységgel tekint országuk felé”. Egy olyan világparlamenti alakulat, mint amely ma az Egyesült Nemzetek intézményében szemünk előtt áll, szintén megtalálta helyét Kossuth egész világot felölelő elgondolásaiban. Egyik washingtoni beszédében sürgeti egy olyan világkormányzati szervezet kiépitését, amely a nemzetközi bíráskodás terén ugyanazt a szerepet töltené be, mint amelyet betölt, az alkotmány és a törvények sérthetetlensége feletti őrködésben az Egyesült Államok legfelsőbb birósága, a Supreme Court. Sőt egy lépéssel még ennél is tovább megy, amikor legutolsó new yorki beszédében kijelenti, hogy mindaddig, amig a nemzetközi ügyek intézésében a keresztyén erkölcsiség törvényei nem fognak érvényesülni, mindaddig, amig a politikai szélfuvásokhoz alkalmazkodó emberi bölcsesség felébehelyezi magát a krisztusi parancsolatoknak, a szabadság sohasem lesz biztosítva ezen a világon, s jövendőjét egyetlen nemzet sem érezheti biztosítva. A keletnek és a nyugatnak azt a világrengető küzdelmét, amely ma nyugtalanságban tartja a világ minden népét, Kossuth előre meglátta, és annak jöttét olyan világosan megjósolta, hogy jóslatainak olvasása döbbenetes csodálkozással kell eltöltse mindazokat, akik e jóslatokat ma olvassák. Elég lesz, ha éppen egyet-kettőt idézek ezekből a jóslatokból. A Massachusetts állambeli Salemben mondotta a következő szavakat: “Az orosz diplomácia nagyobb győzelemmel nem dicsekedhetne, mintha el tudná érni azt, hogy az Egyesült Államok népe behunyt szemmel nézze, amint Oroszország eléri azt a célját, hogy uralkodó hatalom legyen Európában, uralkodó hatalom Ázsiában és uralkodó hatalom a Földközi tengeren”. Itt Pittsburgh városában hangzottak el ajakáról ezek a szavak: “Egy dolog felől bizonyos vagyok és ez az, hogy ha Oroszország egyszer uralmat nyer Európa felett, akkor meg fogja tudni támadni és meg is fogja támadni önöket legfontosabb életérdekeikben, és halálosan meg fogja sebezni önöket anélkül, hogy háborúhoz folyamodna.” Ugyancsak Salemben tette ezt a nyilatkozatot: “Oroszország mindent kész elkövetni azért, hogy szárnyát szegje az önök dicsőséges haladásának. Legyenek bizonyosak afelől, hogy mihelyt uralmat nyer a kontinens hadiereje fölött, fel fogja sorakoztatni azt önök ellen.” Majdnem lélekzetet visszafojtva olvassuk a buf- falói beszédében elhangzott, idevonatkozó szavakat: “Újra megismétlem — mondja — hogy az Egyesült Államoknak egy idejében ejtett szava
