Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 15 megszaporította gyermek otthonunk nagy családját és az elmúlt két hónap alatt újabb 4 DP hontalan magyar gyermeknek adhattunk otthont, kenyeret és gondviselést. Ezenkívül újabb 13 ruha és fonál csomagot is küldhettünk Ausztriában és Németországban nyomorgó hontalan magyar véreinknek és örülhettünk azon, hogy adhattunk, mert jobb adni mint venni. Örömöt jelentettek számunkra továbbá azok a kedves alkalmak is, amikor sok-sok látogató vendégeinket otthonunkban üdvözölhettük, megvendégelhettük, gyűlések vagy kirándulások alkalmával a magunkéból elláthattuk. Ilyen alkalmak voltak két munkánkat segítő egyházunk nőegyleteinek kedves látogatása, évi igazgatósági gyűlésünk, a pittsburghi és környéki lelkészi kar értekezlete, később a Nyugati Ref. Egyházmegye gyűlése, Felügyelő Bizottságunk gyűlései, és több egyén és család látogatása is. Ezeken az alkalmakon résztvevő, otthonunkat meglátogató vendégeink száma az elmúlt két hónap alatt 135 s az évfolyamán eddig 737-re tehető. Örömöt jelentett számunkra és eleven életről tanúskodik az is, hogy az elmúlt két hónapban tovább szépíthettük, újíthattuk úgy gyermek otthonunkat mint az öregek otthonát, valamint gazdasági épületeinket és gyarapíthattuk ingó és ingatlan értékeinket: Az öregek otthonában uj olaj fűtőkészüléket tétettünk be, uj villany köpülőt vásároltunk a Chicago South Sidei Ref. Nőegylet e célra adott adományából. Gazdaságunkban a csűr és istálló modernizálását és a szükséges javításokat befejeztük s hogy gazdag kukorica termésünket télre alkalmas és biztonságos helyen elraktározhassuk, gazdánk és gazdasági munkásaink két nagyon megfelelő kukoricaszárító és raktárhelyiséget építettek. Az építés munkája házilag ment s nekünk csak az anyag került pénzbe. Ezeken kívül egy régi csirke ólat ugyancsak saját alkalmazottainkkal újjá építtettük s kacsatenyésztésre alkalmassá tettük. A gyermek otthonban a fiuk emeletéről az udvarra kivezető vészlejáratot egy régebbi határozat értelmében betetőztettük, és gyermek otthonunkon nagyon szükséges külső festést elvégeztettük. Gazdaságunkkal kapcsolatban itt számolok be arról is, hogy gazdánk és segítői a fentebb említett építések, renoválások és nagyobb kiadásokat megtakarító munkálatokon kívül, az őszi gazdasági munkákat is elvégezték: őszi szántás, a földek termékenyítése, zab vetés, búza vetés, mind bevégeztettek. Ezek voltak az elmúlt két hónap örömei, munkálatai, a munka után Istentől nyert áldás, nyereség és élet áldott megnyilatkozásai. De alig szedtük le az örömök, az elismerés virágait és alig takaríthattuk be az aratás életadó gyümölcseit, alig múlt el a lakodalmi vendégség, nagy családunk életében zajlottak le olyan események is, amelyek a bánat fellegeivel borították be ligonieri Móriánkat és az élet után a halál, gyümölcstermő nyarunk után a leveleket hullató és elmúlásról beszélő ősz megnyilatkozásai voltak: öregeink otthonát körülövező, soksok esztendőn át csendes békességről susogó 153 nyárfánkat, mivel kiszáradtak, és elöregedtek s ettől kezdve otthonunkra veszélyt jelentettek, ki kellett vágatni. Alig dőltek ki az elszáradt nyárfáink, kidőlt sorainkból velük egy időben két elöregedett életfa is, az öregek otthona családjának két tagja, akiknek haláláról és tisztes temetéséről hivatalos lapunk legutóbbi számában részletesen megemlékeztem. A múló nyár, a kidőlt nyárfák hoztak azonban még több bánatot is: augusztus 25-ike reggelén, amikor a nyárfák között jártam vizsgálni, hogy mennyit vágtak már ki közülük, a kivágottak még egyszer utoljára elkezdtek fájdalmasan susogni.... Susogásukra bánatos magyar nóta csendült fel a lelkemben: “Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele......Mig így temetgettem nyárfáinkat Ligonierban, mtt a hír, Washingtonból, hogy Bethlen Otthonunk elnökének felesége, a mi “first lady”-nk, a magyar papnék nótafája is kidőlt az élők sorából és nótás, énekes, zsolozsmás lelkét visszaadta Teremtőjének. A kidőlt nyárfák nótájával “lehullott a rezgő nyárfa” őt is eltemetgettem előbb lélekben Ligonierban. Majd Bethlen Otthonunk nagy családjának fájdalmával, mindnyájunk részvétével temetésre mentem Washingtonba s nagy halottunk koporsója felett búgó orgona hangjaival magamban halkan énekeltem az ő énekét: “Bár térhetnék haza, hol készen vár a hely” s azt akit nagyon szerettünk kikisér- hettem a temetőbe is. Jelentésemben hadd jelentsem be azt, hogy nekünk csak a test, a kidőlt nótafa ment el, a szenvedések után megpihenni! De áldott emléke, énekes, nótás, imádságos lelke közöttünk marad örökre. Azok számára pedig, akiket itt hagyott, szeretett elnökünket és gyermekeit, nem csak vigasztalásért imádkozunk, hanem igyekszünk őket mindig átölelni részvétünk és baráti szeretetünk enyhet hozó melegével. Az örömökkel és bánattal telített elmúlt két TTTTTTTTTTTTTTVTTTTrTTTTVTTTTTTTmTfTTT AZ UJ MAGYAR ÁBÉCÉ megjelent és kapható 75 centért a pénz előzetes beküldése mellett az Expert Printing Co.-nál 103 HAZELWOOD AVE., PITTSBURGH 7, PA. A teljesen uj rendszerű magyar ÁBÉCÉ írója Sebestyén Endre, aki hét éves magyarországi tartózkodása alatt előbb a debreceni Tisza István Tudományegyetemnek, majd a budapesti Műegyetemnek volt angol nyelvi lektora. UAáAlilAlAAAAiAAAiAiAlilAiAAAAAiiliiAAt