Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 9. szám
1849 SZEPTEMBERÉNEK TÖRTÉNETE A világosi fegyverletétel nem hozott általános zűrzavart az ország számára. A honvédek derék magyar katonákhoz illően viselték magukat: a szétszéledt katonák nem követtek el erőszakosságokat, mindenki igyekezett visszajutni otthonába, azt remélve, hogy a győztesek bosszúja el fog feledkezni róluk. Ebben nem is csalódtak, mert a bosszú majdnem kizárólag csak a vezetőket sújtotta. A magyar hadsereg kiszámítással adta meg magát az oroszoknak remélve, hogy az osztrák és orosz hadvezetőség közötti viszálykodás a magyarok részére előnynyel fog járni. Az osztrákoknak nem tetszett, hogy az oroszok maguknak tulajdonítják Magyarország legyőzését és ugyancsak megszurta az orrukat Paskievics hercegnek a cárhoz küldött üzenete, hogy: “Magyarország felséged lábai előtt hever.” Az igazi ur azonban nem a cár volt Magyarországon, hanem Haynau tábornagy, egy fenevad lelketlenségü idős katona, akinek a lelkén már tömérdek ember élete és szenvedése száradt. Ő akart bosszút állni a magyarokon, úgy, hogy “száz esztendeig" ne is merjenek újabb forradalomra gondolni. Kossuth és az utána tóduló magyarok aug. 22-én már török területen voltak, a Duna másik oldalán, Orsovával szemben, ahonnét négy nap múlva érkeztek egy Viddin nevű faluba. Itt kezdtek hozzá, hogy valami rendet teremtsenek a mindig nagyobb számmal érkező magyarok között akiknek száma rövidesen több ezerre rúgott. Szemere Bertalan, a volt miniszterelnök, Kossuth örök ellensége, pár nap múlva megszökik Viddinből. Később Párisba, Londonba kerül s ott ir Kossuth ellen, aki szerinte “még mindig képes bolonditani a világot". Hirdette, hogy ő maga fogja agyonlőni Kossuthot. A magyar emigránsok között, szokás szerint, azonnal kitör a veszekedés, egymás okolása. A vezérek között is van akárhány, aki Kossuth ellen fordul, különösen a két Perczel, a tehetetlennek bizonyult Dembinski, a becsületes, de egyszerű lelkű Mészáros Lázár, gróf Batthyány Kázmér és még mások, akikkel szemben azonban természetesen ott volt a nagy többség, Kossuth rendíthetetlen hívei. Ausztria már augusztus végén követeli a menekültek kiadását Törökországtól, amire azonban a török kormány, becsületére legyen mondva, nem volt hajlandó, bár hetekig úgy volt, hogy a visszautasításból háború lesz. A vihar elcsendesült — a magyar menekültek biztos men- helyet találtak török földön, bár az osztrák kormány felbérelt orgyilkosai oda is követték Kossuthtot. Messze Amerikában, ahol a magyar szabadságharc nagy hullámokat vert, szeptember 6-án egy Lincoln Ábrahám nevű 40 éves ügyvéd, Illinois állam Springfield városában a város vezetőiből gyűlést hiv össze, hogy tegyenek valamit a magyar ügyért. A gyűlés határozati javaslatát maga Lincoln terjesztette elő (valószínűleg ő maga is szövegezte azt). A javaslat sürgette, hogy az Egyesült Államoknak el kell ismernie a szabad és független Magyarországot. (V. Ö.)
