Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 9 AZ ELNÖK ÜZENI... "EGY KÉZ NYÚLT FELÉM..." A hontalanság keserű kenyerét evők között élő próféta látomást lát: “Egy kéz nyúlt felém” és a kézben a vigasztalás igéje és segitség. Ezékiel a felé nyúlt kézben levő segítséggel és vigasztalással erőt, reménységet nyert, kitartást és fenntartó erőt adott. Egyesületünk tagjainak áldozatkészségéből, 25 centjeiből és nagyobb adományaiból, megtermett segélyalapunk ilyen segitő kezet nyújt hontalanságban élő testvéreink felé. Ez a kéz elér ma már az óhazán, Európán kivül Délamerikába, sőt Austráliába is. Mit visz, milyen áldást nyújt, arra itt van néhány bizonyság: 1) Ausiráliából írják: "Az Egyesület nyújtotta felénk a kezét." Hontalanságukban segítséget kértek, főleg vigasztalást. Előbb könyveket küldtünk, azután csomagot. “Újév első napjaiban megérkezett a Biblia és a többi olvasmány. Oly nehezen vártuk. Hálatelt szívvel gondoltunk Önökre, kik mindig ott simogatnak és vigasztalnak, ahol a legjobban rá szorulnak... Aprilis 4-én indultunk Austráliába. Az útra magunknak kellett gondoskodnunk pár napi élelemről. Nagy gondban voltunk. Semmi készletem nem volt. Indulás előtt pár nappal hozott a posta utalványt amerikai csomagra. Mindjárt tudtam, hogy a szükségben megint az Egyesület nyújtotta felénk a kezét. Öröm rivaldással fogadtam délben hazatérő uramat, ki másnap el is hozta a csomagot, melyben öt kiló finom zsir volt. Vannak csodáK!... Ha látták volna, hogy mily örömmel, dalolva gyúr.am a sok tésztát, mert az egész mennyiségből kekszet és apró süteményt csináltam az útra, — vagy mikor a nápolyi lágerben, ahol nagy volt az éhség, de szerencsére csak egy hetet kellett itt várnunk a behajózásra, — és boldogan majszoltuk sok éhes társunkkal együtt a süteményeket, ha látták volna a boldog arcokat, — egyedül az volt az igaz köszönet. Ismeretlen emberek gondoltak az amerikai magyar testvérekre hálával, mert elmeséltem, honnan van nekem ennyi sütemény... Most már Austráliából uj hazánkból, irok...” 2) Németországból: "reánk itt nem gondol senki — odaátról melegség, biztatás árad felénk..Írja egy leány, kinek Vasváry számvevőnk “virág a kocsiuton” cimü, magyar elmélkedéseket tartalmazó könyvét, küldtük el. “Mikor megkaptam elkezdtem olvasni. Nem tudtam abbahagyni, annyira éppen nekem szólt. Aztán mivel kint voltam egy csipkeverő tanfolyamon, ott is felolvastam belőle. Általános kérés volt, hogy legalább havonta egy elmélkedést sokszorosittassak meg és felekezeti különbség nélkül küldj em el a körzetemben lakó összes magyaroknak. Tegnap az elsőt le is gépeltem és ha kész lesz, küldöm mindenkinek.. . A jó Isten áldja meg mindnyájukat, amit kívánok, amiért imádkozom is... Köszönöm, hogy üzentek ezzel a könyvvel is, hiszen hogy nagyon sokaknak fog áldására válni...” 3) Az óhazából, tüdőbeteg, árva leány, kinek orvosságot küldtünk, Írja: “most már az is erőt fog adni, hogy ha nincsenek is szüleim, valaki mégis mellettem áll, messzi idegen földről aranyszívű, áldott jó testvér. Rám nézve idegen emberek, de minden testvérnél, rokonnál jobbak. .. Csak azt tudom hajtogatni: a jó Isten áldja meg!” 4) Amerikából: "a szeretet boldoggá tette szivünket..." Bodnár István és neje testvérünk (453 Grove Str., Perth Amboy, N. J.) évekkel ezelőtt gondozásba vett egy óhazai árva leányt, Kelemen Erzsikét. A leány már kikerült az árvaházból és mennyasszony. Bod- nárékhoz irt levelében mondja: “mennyasszony vagyok husvét óta, de az esküvőt nem tüztük ki, mert az attól függ, hogy mennyi idő alatt tudjuk a legszükségesebbeket beszerezni. Egész bizonyosan abba bele telik egy év is. Pedig az milyen BORZASZTÓ SOK IDŐ...” Az árvalány mennyasszony levelét elküldte Bodnár testvérünk és kisérő levelében azt Írja: “köszönetét mondok a magam és feleségem nevében azért a szeretetért, mely a segítségen keresztül boldoggá tette szivünket. Hálás vagyok az Egyesületnek, hogy alkalmat adtak arra, hogy ilyen lelki kincs birtokába jussunk. Mert az a kis anyagi segitség, amit adtunk, hozzá sem hasonlítható ahoz a lelki kincshez, amit ettől az árva leánytól kaptunk, a jó Isten kegyelméből...” Református Egyesületünk nagy családjának családtagjait szeretettel kérem: adják meg a segélyalapra szánt adományaikat és tegyék lehetővé azt, hogy továbbra is segíthessünk, reménységet, biztatást adhassunk. “Egy kéz nyúlt felém...” mondotta a próféta. “Az Egyesület nyújtotta felénk a kezét...” Testvérem! a te kezed volt az a segítséget nyújtó kéz? BETHLEN OTTHONUNK — Németországban. Egy hontalan magyar testvérünk örvendezve irta: “A napokban egészen véletlenül hallottam az amerikai rádióban a Bethlen-Otthonról, egy szép kis ismertetést, magyar nyelvű leadásban. Nagytiszteletü Urra, munkatársaira és amerikai magyar református hittestvéreimre gondoltam, büszkeség és meleg hála érzése járta át szivemet, hogy az éter hullámain hallhatok erről az igazán magasztos keresztyéni szellemben alkotott és vezetett szeretet munkáról...” E levél olvasásakor arra gondoltam, hogy nagy kiváltságot adott nekünk az Ur abban, hogy a szeretet munkáját gyakorolhatjuk és a munka által nemcsak az itt levőket segíthetjük, de általa a világon szétszórtan élő magyarok szivébe is melegséget, hitet adhatunk. “Úgy fényljék a ti világosságtok, hogy látván az emberek a ti jócselekedeteiteket, dicsőítsék a mennyei Atyát.” RÉGI, DE ALKALOMSZERŰ IMÁDSÁG. Emlékezzél meg Uram, mi esett rajtunk. Tekintsd meg és lásd meg a mi gyalázatunkat. Örökségünk idegenekre szállt, házaink a jövevényeké. Árvák lettünk, apátlanok, anyáink, mint az özvegyek... Üldözőink nyakunkon vannak, elíáraduk, nincsen nyugtunk... Atyáik vétkeztek, nincsenek, mi hordozzuk vétkeiket. Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs aki megmentsen kezükből. .. Az asszonyokat, a szüzeket meggyalázták. Fejedelmeket kezükkel akasztották fel, a vének arcát nem kímélték... megszűntek az ifjak énekelni. Oda van a mi szivünk öröme, gyásszá változott... Jaj nekünk, mert vétkeztünk. Ezért lett beteg szivünk... Te, Uram, örökre megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel el mi rólunk? Téríts vissza, Uram, magadhoz s visszatérünk. Hadd legyenek napjaink, mint régen. Vagy végképp megvetettél minket s haragszol ránk engesztelhetetlenül?... (Jeremiás siralmai 5. rész.) Újlaki Ferenc elnök. INVEST IN US. SAVINGS BONUS VÁSÁROLJON U. S. SAVINGS BONDOT!
