Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-06-01 / 6. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők — Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXVI. "LIBERTY YEAR" JUNE, 1943 NEM LEHET SZÓ NÉLKÜL HAGYNI Egyesületünk tagjai tudják, hogy az 1944-es ligonieri konvenciónk egyhangú lelkesedéssel hozott határozata szerint tizenhatezer dollárt adtunk a magyar segélyezés céljaira s azt az utolsó centig be is fizettük az Amerikai Magyar Segély Akció pénztárába. Ezzel a ténnyel, mint elsők, nem csak megindítottuk azt a folyamatot, mely az Akción keresztül idáig mintegy másfél milliónyi segitséget küldött át Magyarország nyomorgó népének, de a segélyezés állandó napirenden tartásával elősegítettük az egyéni segélyezés folyamatosságát s ezen a réven még sokkal több milliónyi érték juthatott át a tengeren. Ezzel szemben azonban nagyon valószínű az, hogy Egyesületünk tagjai nem tudják, miszerint ezt a tizenhat ezer dollárt abból a költség-alapból utalhattuk csupán, mely költség alapunknak járulékai harminc évvel ezelőtt voltak megállapítva az akkori viszonyoknak megfelelőleg arra a célra, hogy abból egész közigazgatásunknak kiadásai fedeztessenek. És hol vagyunk ma már a harminc év előtti állapotoktól?! Az akkori 25 cent, amit a havi dijakból erre a célra elkölthet- tünk, ma már jó ha 10 centet ér. Hiszen ez alatt az idő alatt nem csak az osztályok által visszatartható összeg emelkedett a kétszeresére, de kezdve a bélyeg, telefon, papír, nyomtatványok, és hirdetések árától a hivatalnoki fizetésekig, minden de minden megdrágult. Csak az a bizonyos 25 cent maradt változatlanul... Lehetetlenség tehát, hogy a most következő négy esztendő alatt megint csak abból a költség alapból szakítsunk ki súlyos ezreseket a segélyezésre, amely alap e nélkül is nehézségekkel küzd. Segélyezni azonban mindenképen szeretnénk, mert lehetetlenség szó nélkül hagyni azt a végtelen nyomorúságot, mely a központunkhoz százával befutó óhazai levelekből árasztja felénk kétségbeesett rimánkodását. Szólunk tehát róla, mint ahogyan szóltunk a márciusi konvenciónk előtt is. Szóltunk pedig úgy, hogy vagy fel kell emelnünk a havi dijakat minden felnőtt tagunk számára vagy önkéntes megajánlásra kell kérnünk tagjainkat. A konvenció az utóbbi mellett döntött. Nem lesz tehát kivetés senkire. E helyett kérve-kérünk minden tagunkat, hogy ha nem többet, de évente legalább 25 centet fizessen be az osztáypénztárhoz a havi dijain felül a magyar segélyezés céljaira. Az igy remélt összegből aztán egyesületünk tekintélyes segitséget tudna nyújtani azok számára, akik szerte a világban és az óhazában a koldusnyömoruság útjait járják. Testvérnek a testvért segítenie kell. Kényszerítő törvény nincs ugyan erre, de nem hisszük, hogy egyesületünk egyetlen egy felnőtt tagja is megtagadná segítségét azoktól, akik reménységüket belénk, mint a szabad világ legnagyobb református jellegű testvérsegitő intézményébe helyezik. * Említést kell tennünk itt arról is, hogy ezeknek az önkéntes hozzájárulásoknak begyűjtése a legcélszerűbb módon hogyan történjék. Tisztikarunknak véleménye az, hogy az osztályokhoz el fogjuk juttatni a szokásos havi jelentő iveknek egy más szinü papírra nyomott példányát az osztály felnőtt tagjainak pontos névsorával s az adományoknak begyűjtésére a kollektálást végző osztály tisztviselőt kérjük fel. Erre az Ívre semmi más befizetés nem volna rávezethető, csak a segélyre szánt adomány. Megfelelő időt adnánk arra, hogy minden tag a neki legmegfelelőbb időben eszközölhesse befizetését s a tisztviselő csak akkor küldené vissza az ivet, amikor minden tagot megkérdezett már s minden adomány befolyt. Ezeket az összegeket a központban teljesen külön kezelnénk s a hivatalos lapban rendszeresen közzétenénk az egyes osztályoktól beérkezett ösz- szegeket. Erről a kérdésről egyébként a lap minden számában Írni fogunk s az osztályokat külön körlevélben is értesítjük a begyűjtés módja felől. “Nem lehet szó nélkül hagyni”. Ezt a címet adtuk a közleménynek. Tisztelettel és szeretettel T