Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1948-04-01 / 4. szám

10 TESTVÉRISÉG zonysága ennek az, hogy az elmúlt évben is 100 gyülekezettől kaptunk kisebb-nagyobb adományt, ami szintén dicséretre méltó magas szám az In­tézet eddigi történetében. Vannak Egyházak, amelyekben évek óta már nemcsak az alkalmi vasárnapokon viszik köztu­datba a Bethlen Otthon szeretetmunkáját és an­nak segitését, hanem az év folyamán árvaházi Bizottság működése, temetések alkalmával ko- szorumegváltásra való adakozásra felhivás által tartják felszínen a Bethlen Otthon segitését. Lelkészeinket és a gyülekezeteket, akik a krisztusi parancsot teljesítve gyakorolták az ir­galmasságot, hála és elismerés illeti azért a se- gitő szeretetért, amellyel Istentől nyert javaikat az elmúlt évben is megosztották a Bethlen Ott­hon árvái és öregeivel. Református Egyesületünk és Egyházaink se.- gitő szeretete mellett említésre méltó még azok­nak a testvéreinknek a jótékonykodása is, akik Bethlen Otthonunk árva és öreg gondozását, sze- retetmunkánkat értékelve, szivük indításából ki­sebb-nagyobb összegeket hagyományoztak és ajándékoztak az Intézetnek, vagy értékes termé­szetbeni adományokkal segitettek bennünket. Első helyen áll ezek között Nt. Kovács Endre és neje, szül. Deák Lydia aggmenházi lakóinknak 17,900.00 dolláros hagyatéka, mely összeget az Otthonba való bejövetelükkor be is fizettek az Intézet pénztárába s amit mi adósságtörlesztésbe fektettünk be. Kegyelettel emlékezünk meg az­után két elhunyt református magyar testvérünk­ről: Mészáros Sándor Bridgeport, Conn, a Refor­mátus Egyesület első osztályának volt tagjáról, aki 1000 dolláros biztosítását Intézetünkre hagy­ta, amit Egyesületünk nekünk ki is fizetett; Posta János Woodbridge, N. J. ref. testvérünkről, aki négy értékes háztelket és 1000 dollár készpénzt hagyományozott ligonieri szeretetmunkánk fenn­tartására. Hálánk és elismerésünk illeti ezek után Ducsay László, Bonx, N. Y. Független Egyhá­zunk érdemes presbiterét és családját, akik a Bethlen Otthonban múlt nyáron tett első látoga­tásuk alkalmával olyan örvendetes benyomáso­kat szereztek, mint Ducsay L. mondotta: “Olyan sok szépet és jót láttunk a Bethlen Otthonban, hogy minden tehetségünkkel segíteni fogjuk!” Ezt az Ígéretet be is váltották, itt létükkor 75.00 adományt adtak, karácsonyi ajándékképpen pe­dig egy több mint 500.00 dollárt érő fagyasztó szekrényt (Deep Freezert) küldettek az egyik newyorki gyár által és ezzel egyik régen szüksé­gelt üzemi hiányunkat pótolták. A fennti nagyobb összegekkel segitségünkre jött testvéreink mellett még nagyon sok olyan jóakarónk nevét sorolhatnám fel, akik szeretet­munkánk megismerése és megszeretése után, azt kisebb-nagyobb összeggel segítették az év folya­mán. A Bethlen Otthon testvérsegitő munkája mellett megnyilvánult ilyen bizonyságtételek, sokak áldozatkészsége hozta meg Intézetünk éle­tében az eddig leggazdagabb erkölcsi és anyagi gyümölcstermést: 1947-ben a legmagasabb számú tagság után kaphatta a Református Egyesület segítségét. A segítő Egyházak száma ebben az évben volt a legnagyobb. Az örökségek és hagya­tékok összege is ebben az évben volt a legtöbb (mintegy 20,000.00 dollár). Az ország minden ré­széből, Californiától New Englandig a legtöbb adakozó szeretetét élvezhette és érdemelte ki Otthonunk. így nyilvánvaló, hogy a Bethlen Ott­hon az elmúlt évben érte el eddigi legnagyobb évi bevételét is. A szeretet jegyében végzett munka Istentől nyert gyümölcseit, a jószivektől nyert anyagi javakat igyekeztünk úgy felhasz­nálni, hogy a gond viseltjeinkért vállalt kötele­zettségeknek mindenben eleget tegyünk. Ugyan­akkor törekedjünk arra is, hogy fennálló adóssá­gunkból törlesszünk, épületeinket, gazdaságunkat jókarban tartsuk, lakóink részére kényelmessé és biztonságossá tegyük, a szükséges reperálásokat és renoválásokat elvégeztessük, sőt olyan befek­tetéseket eszközöljünk, amelyekkel birtok érté­kelésünket emelni tudjuk, gazdálkodásunk ter­melő képességét is emeljük és ezen felül óhazai árvagondozásunknál vállalt kötelezettségünk­nek is eleget tegyünk. A fenntiek elvégzését a nagyobb bevétel az alábbi mértékben tette lehetővé: 1. Tisztviselőinket és alkalmazottainkat ren­desen fizethettük. 2. Árváink és öregeink teljes gondviselését, élelmezését, ruházatát, orvosi kezelését, költő­pénzzel való ellátását, biztosítását Ígéret szerint, sőt az állami ellenőrzés és előirás szerint is tel- jesitettük. 3. Árva és öreg gondozásunk érdekében az év folyamán állandó és tüzetes propagandát fejtet­tünk ki. (Az igazgató 41 egyházban végzett szol­gálatot, ezen kívül gyűléseken és amerikai, egy­házaknál és körökben még 11 esetben képviselte az Intézetet. Aggmenházi felügyelő 9 egyházban tartott árvaházi szolgálatot. Az árvaházi vasárnapokra kiküldött levelek száma kb. 10,000 volt. Karácsonyra 2500 kérő le­velet küldtünk szét az ország minden részébe. Az év folyamán összesen 3444 adománytételt könyveltünk és ezekre ugyanannyi köszönő le­velet irtunk. Ezen kívül 1640 más természetű le­velet küldtünk széjjel. Irodánkból az árvaházi vasárnapok kérő leveleivel együtt körülbelül 18,000 levél ment ki. Naptárunk is jó propaganda eszköznek bi­zonyult, bár a heteken, sőt hónapokon át bele­fektetett rengeteg munka több eredményt is hoz­hatna. Ezt az én meglátásom szerint úgy érhet­nénk el, ha egyházaink lelkészeitől a kért és szükséges anyagot időben, a naptár megjelené­sének késleltetése nélkül kézhez kapnék. Fontos volna az is, hogy lehetőleg minden lelkész irna egyházáról rövid beszámolót, mert a naptár ke­lendőségét ez nagyban növelné. Végül, ha a pa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom