Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
4 TESTVÉRISÉG úgy tudjuk, new englandi származású, — őse tartotta. Érdekességénél fogva hadd idézzünk itt belőle csak egyetlen mondatot: “Úgy érzem, hogy a mi népünknek igaz érzését fejezem ki abban a kívánságban: bár hamarosan elkövetkeznék az óra, amikor az Ön hazája széttöri az elnyomatás jármát.. ” Erre a beszédre válaszolva, mintha csak ma szólana Kossuth egy mai Chapinhez, ezeket mondotta: .. Ha egy pillantást vetnek a történelemre, meg fogják látni, hogy soha még két (különböző) felfogás nem érkezett olyan krízishez, mint most; és csak rövid idő kérdése, hogy melyik diadalmaskodik. Önök nem lehetnek közömbösek azzal a küzdelemmel szemben, mely közeledik a kifejlődéshez Európában a két ellentétes felfogás (helyzet) között. Az Önök (Amerika) helyzete (felfogása) és érdeke, mint a világ egyik nagy nemzetéé, rá fogja kényszeríteni Önöket arra, hogy ebben a küzdelemben résztvegyenek ...” A bostoni Faneuil Hallban, 1852 április 29.- én tartott beszédét egész terjedelmében kellene közölnünk ahoz, hogy valóban érzékeltetni tudjuk az ízig-vérig magyar Kossuthnak eszményi amerikaiasságát. Azt a jellemvonását, mely a kor legnagyobb emberének, Ralph Waldo Emer- sonnak, olyan diszitő jelzőit érdemelte ki, amikhez hasonlókkal soha idegent nem ruháztak ott föl. A büszke bostoniak sok üdvözlő beszédéből elmaradhatatlan volt a hivatkozás az “Amerikai Szabadság Bölcsőjé”-re, amint New Englandot s abban különösebbképen Bostont is, emlegetni szokták. Beszédének bevezetésében Kossuth ezt a kifejezést használta föl arra, hogy a szabadság egyetemességére vonatkozó elveit kifejtse s azokon keresztül győzze meg hallgatóságát arról, hogy hazájának ügye nem elszigetelhető történelmi jelenség, hanem más nemzeteket s igy az Egyesült Államokat is átfogó jellegű. “Az Amerikai Szabadság Bölcsője” — valóban nagyszerű elnevezés, — mondotta, — de van benne valami, ami megsajditja az én szivemet. Ne igy mondják Önök: “amerikai szabadság”. így mondják inkább: a szabadság Amerikában. A szabadság nem lehet sem amerikai, sem európai, az csak “szabadság” legyen. Az Isten Isten. Se nem Amerikának, se nem Európának Istene; ő “az” Isten. A szabadság is ilyen kell legyen. Mert ha “amerikai szabadságot” mondanak, az úgy hangzik, mintha amerikai kiváltságnak tartanák azt... A szabadság olyan eszme, melynek az egyetemességében van a biztonsága... Különben sem szeretem a szabadságot összekötni a “bölcső” szóval, — ennek halandósági színezete van... változtassák hát az “amerikai szabadságot” egyszerűen szabadságra, mely bölcsőre talált ugyan a Faneuil Hallban, de nem lesz szüksége soha koporsóra ...” Amint egykorú lapok Írták, a nagy magyar népszerűsége olyan fokra hágott Massachusetts- ben, hogy április 30.-án, midőn tiszteletére az úgynevezett “Legislative Bankettet” rendezték, a kibocsátott hétszáz jegy az első napon elkelt és sokan “felár”-t fizettek érte. A bankett napján pedig már semmi pénzért nem lehetett jegyet kapni. Kossuthnak itt tartott beszéde főként azért jelentős ma, mert talán elsőként emelte ki az angol-szász fajnak sorsszerű rendeltetését, mondván: “Hiszek abban, hogy az angolszász fajnak magasabb rendeltetése van az emberiség történetében... és ha a köztársasági Egyesült Államok és az alkotmányos Anglia teljes megértésben fordulnának az elnyomó hatalommal szembe... az nem merne előretörni...” Történelmi tény, hogy Kossuth Amerikában lépett be a Szabadkőmivesek testvéri közösségébe. Felavatása 1852 tavaszán (márciusában) volt Connecticutban. New Englandba tehát már mint ifjabb “testvér” érkezett. Éhez képest kitüntető meghivást kapott a massachusettsi Nagy Páholytól május 3.-ára, ahol Rév. Bandall a páholy nagy mestere, köszöntötte hosszabb beszédben. Erre válaszolva Kossuth ismét olyan prófétai kijelentéseket tett, melyeknek igazságát a legujabbkori ismétlődések igazolják: “Bizonyosak lehetünk afelől, hogy bármi legyen is a szabadkőmivesség helyzete Európának más részében, Oroszország felől világosság (nap) sohasem kél... van ott is felhő, levegő és viz is, de hogy megtaláljuk a napfényt, mely a szabadság útját világítja meg, Amerikába kell jönnünk.. . Mindazok, akik keleten az elnyomatás alatt szenvednek teljes reménységgel csak a nyugati világ szabad intézményei (országai) felé fordulnak; mert jól lehet Amerika nyugatra van Európától, de keletre van Ázsiától... és erről a keletről talán hajnali fény derülhet arra az éjszakába borult részre is ar világnak...” És mert Kossuth a leghatározottabban meg volt már száz évvel ezelőtt győződve arról a nagy szerepről, amit az Egyesült Államoknak a világ történelemben vállalnia kell, ezt a meggyőződését egész amerikai tartózkodása alatt egyre fokozódó mértékben szuggerálta hallgatóságába. Talán legjellemzőbb erre a Lynn-ben, Mass., május 6.-án tartott beszéde, melyből a következő részlet kívánkozik különösképpen ide: “Uraim, tekintsenek vissza a történelembe és azt fogják látni, hogy vagy egy elv kormányozta a világot vagy két különböző felfogás szaggatta szerte. Nos, az emberiség jövőjét tekintve az a valószínű, hogy minél inkább tért hódit a szabadság elve, annál inkább diadalmaskodik majd az a felfogás, mely szerint nem lehet egyetlen nemzetnek uralkodnia, az viszont dicső küldetés egy nemzet számára, hogy első lehessen az egyenlők között... Minden esetre az Egyesült Államok az, mely első lehet az egyenlők között, vagy neki egyedül kell irányítania az emberiség sorsát. És ha annak a kényszerűsége következnék be, hogy egy nemzetnek kell uralkodnia: az emberiség nem kívánhat jobbat, mint hogy az az Egyesült Államok legyen; mert ez az egész emberiség javára a szabadság nagy elvén alapozódott, és ha a világot valakinek kormányoznia kell, akkor az összes nemzetek azért könyörögnek, hogy az a valaki az Egyesült Államok legyen,.. . mint a szabadság elsőszülött fia . . És, emlékezzenek uraim a történelemnek arra a tanítására is, mely szerint azok az államok kerültek a legnagyobb veszedelembe, amelyek engedték, hogy a velük szemben álló hatalom kihasználja a körülmények esélyeit... és egyetlen más állam se érti annyira a körülmények kihasználásának művészetét, mint — Oroszország.” Ebben igazán kitanultak, — persze nem a szabadság irányában, hanem hogy egy rabszolgává nyomorított világon
