Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
8 TESTVÉRISÉG diplomata, kitünően képesítettnek tűnik fel diplomáciai megbízatásához, mivel tökéletes elfogulatlansággal látott munkájához s úgy látszik, mentes tudott maradni még azoktól a szokásos amerikai előítéletektől is, melyek az amerikaiakat olykor képtelenné teszik a hatalmas amerikai kontinens gazdag életéről eltérő körülmények között élő nemzetek lélektanának megértésére. Semmibevéve az első háború alatt az Osztrák- Magyar Birodalom s annak gerincét alkotó magyar nemzet ellen irányitott propaganda szólamokat, Montgomery nyilt szivvel és éles szemmel közelítette meg Magyarország problémáit. Megállapításaira talán épen legjellemzőbb az, amit könyvének előszavában igy fejez ki:... egy koalíción belül a rósz ügynek védőivel egy kalap alá kerülhetnek a jó ügy védői is”. Montgomery barátban és ellenségben egyaránt meg tudja találni a hibákat is, de a jó tulajdonságokat is. Politikai vezetők mindig csak a saját teljesítményeik és sohasem általánosítások alapján ítélhetők meg. Az ezzel ellentétes gyakorlat a felelős alighanem azokért a nagy hibákért, miket a század háborúit követő békék alkotói követtek el s amelyek végső elemzésben a mai veszedelmes világhelyzethez vezettek. Mr. Montgomery egészen bizonyosan nem tartozik a kényelmes “tul- egyszerüsitők” csoportjába. Ő nagyon jól tudja, hogy épen úgy semmi sem tiszta fehér, mintahogyan sémmi sem teljesen fekete, hanem többé- kevésbbé szürke vagy méginkább több árnyalatú. Magyarország problémáinak ilyen felfogású megközelítése teszi könyvét tanulságossá és érdekes olvasmánnyá, olykor egyenesen drámai erejűvé és mindvégig hatásossá. Egy olyan “gentleman” nézőpontját tükrözi könyve, aki tudatában lévén felelősségének, be is tölti azt. Típusa ő annak az amerikainak, aki idegen országokban valóban tisztességet szerez hazájának s rokon- szenvet és tekintélyt biztosit Amerikának. A magyarországi állapotoknak az a leírása, mely az ő ottartózkodásának idejére jellemző, egészen uj fényt vet egy jobb időket látott kicsiny, de büszke nemzet kétségbeesett küzdelmére az ellenséges erők, szegénység és degradálódással szemben. Magyarország vezetőinek mindig csak a becsület és félelem között lehetett választaniuk s végül is az utóbbinak kellett érvényesülni, mivel Magyarország ez egész időszak alatt a nyugattól semmi segítséget nem kapott. És mégis Magyarország volt az, mely legtovább tartóztatta fel a diktátori áradatot és mint ilyen hívta ki maga ellen Hitler dühét, mely 1944 okt. 15.-én elsöpörte a magyar ellenállás utolsó maradványát is és Horthy kormányzónak fogságba hurcolásához vezetett. Az első kézből szerzett információ, amit Mr. Montgomery a kormányzóról, s olyan vezető magyar államférfiakról, mint Kánya és Kállay ad, ezeknek csak becsületére válik. A nyugati civilizáció bajnokainak állítja be őket, akik erős elhatározással és intelligenciával vívták reménytelen harcukat. Tisztán látták azt is, hogy mit várhat Magyarország és az egész világ akkor, ha az orosz befolyásnak szabad utat engednek Közép Európában. “Ha a magyar államférfiakra hallgattunk volna — Írja Montgomery — Hitler legyőzetésének órájában talán elejét tudtuk volna venni Stalin túltengő diadalának” ... “Magyarország, a kelletlen csatlós” az uj anyagok gazdag tárháza a közép-európai ügyeket tanulmányozók számára, de épen ezekben a zavaros napokban ő élének érdeklődésére számíthat azoknak az átlagos amerikaiaknak is, akik megőrizték rokonszenvüket az elnyomottak iránt és akik ragaszkodni kívánnak a “fair play” szabályaihoz. OROSZORSZÁG EURÓPÁJA (Hal Lehrman: Russia’s Europe. A startling record of a liberal journalist’s adventures behind the Balkan curtain. Appleton Century edition. Price $3.75.) A háború utáni Közép- és Dél-Kelet Európáról Írott könyvek között, bizonyos szempontból, első hely illeti meg Hal Lehrman könyvét. Egy utazó újságírónak fényképszerű, de jó háttérbe- állitásu riport-sorozata adja a könyv anyagát. Mindjárt hozzá is tesszük: nagyon érdekes anyagát. Érdekes pedig nem csak azért, amit mond, hanem azért is, mert a szerző elfogultan indult utjának és kiábrándultán érkezett vissza. Nyíltan jelzi könyve elején, hogy ez nem az a könyv, amit ő eredetileg Írni akart. Annak pontosan az ellenkezője. Dicsérő himnuszokat akart írni a Szovjet által “felszabadított” kis államok uj, demokratikus rendjéről és — nem sikerült neki. Nem, mert az elfogultságánál nagyobb volt az irói tisztessége, mely az igazság megírására kény- szeritette. így lett könyve ritka értékű dokumentummá. Magyarország külön és terjedelmes fejezetet kap a könyvben, amiből elszomorodva láthatjuk, hogy aminek már végképen nem akartunk hinni, még az is igaz. A magyar nép nyakán egy olyan sisera had élősködik, dölyfösködik és kegyetlenkedik, amelyiknek se testéhez, se leikéhez az ég-világon semmi köze nincs. De nincs a tiszta demokrácia sem! A hozzánk érkező szörnyű hírek tehát nem “fasiszta-fantazmagóriák” és “reakciós-mesék”, hanem tragikus tények. Talán el sem hinnénk őket, ha nem egy Lehrman Írná, aki végképen nem reakciós, nem is magyar, sőt talán nem is keresztyén. Kitűnő olvasmány ez a könyv a még mindig kételkedőknek, a “népi demokráciát” szajkózóknak, a Vám- béry-féle könyveken tudósodott, különböző “Council”-okban ágáló akarnokoknak. Hogy végre tanuljanak valamit. Higyjenek az igazságnak. És térjenek meg a józansághoz. Ha van még erre képesség bennük.
