Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-11-01 / 11. szám
4 TESTVÉRISÉG "A SÖTÉTSÉGBEN FÉNY RAGYOG FEL!" Advent van. Karácsonyra készülünk. 1948 ad ven tjén, az amszterdami világzsinat igy jellemzi az emberiség állapotát: “A mélyben félelem hangja dübörög mindenütt. Embermilliók éheznek, hajléktalanok, hontalanok, reménytelenek és az egész emberiség feje felett ott függ a totális háború fenyegetése... Ámde az élő Isten nem hallgat!” Isten nem hallgatott az első adventben sem. Biztatólag szólt: “Nem lesz mindig sötétség ott, ahol most szorongatás van... A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot, akik laknak a halál árnyéka földjén, fény ragyog fel felettük... mert gyermek születik nekünk... az uralom az Ő vállán lesz!” Az Ígéret beteljesedett. A betlehemi mezőkön a sötétségben fény ragyogott fel, angyali kar énekelt: “Dicsőség magasságban az Istennek, a földön békesség és az embereknek jóakarat!” Biztatólag szólt az angyal: “Ne féljetek! nagy örömöt hirdetek néktek! Született néktek Megtartó, ki az Ur Jézus!” Advent van. Karácsonyra készülünk. Embermilliók éheznek, hajléktalanok, hontalanok... És a 12 millió európai hontalan között ott van ötvenezer magyar hontalan. Ott van a sötétségben, a halál árnyéka földjén. Felragyog-é számukra a fény? Meghallj ák-é az angyali kar énekét? Eljut-é hozzájuk az angyal üzenete: Ne féljetek, nektek is született Megtartó? “A sötétségben fény ragyog fel!” Felragyog-é a fény? Tőlünk, amerikai magyaroktól függ. Tőlünk, mert Isten a mi befogadó hazánkat és benne az amerikai magyarságot, választotta ki arra, hogy a sötétségbe, szorongatásba, a halál árnyékának földjére világosságot, szabadulást, örömüzenetet vigyünk! 1948 karácsonya nem lehet olyan, mint a többi karácsonyunk volt. Ebben a karácsonyi ünneplésben ott kell lenni valakinek. Ott kell lenni a született Megváltó által szivünk ajtaján zörgető hontalan magyar testvérnek! Karácsony ünnepén, a szeretet ünnepén, meleg otthonunkban, karácsonyfa alatt, szeretteink között gondoljunk azokra, akiknek nincs meleg otthonuk. Nincs karácsonyi örömük, talán meleg ételük sincs. A született Megváltó felé hajló Máriát látva édesanyánkra gondolunk, ki bölcsőnk felé hajolt. Ne feledkezzünk el azokról az édesanyákról, kik fejüket kezükbe hajtva, szomorúan gondolnak tőlük elszakított gyermekükre, élettársukra. Emlékezzünk a világban szétszóródott, egymástól elszakított, rabságban sínylődő, vagy hontalanságban kesergő családtagokról. Ne feledkezzünk el szegény magyarokról. Ő általuk a Megváltó szól: “íme az ajtó előtt állok és zörgetek...” Éheztem — ennem adtatok ... mezítelen voltam — felruháztatok... utonjáró voltam — befogadtatok ... Amennyiben megcselekedtétek eggyel — én velem cseleked- tétek meg!” Felragyog-é a karácsonyi fény? Befogadó hazánk megnyitotta az ajtót. Hány magyar hontalan testvérünk jön be azon az ajtón, melyre ez van Írva: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok, meg vagytok terhelve. Én megnyugtatlak titeket!” Tőlünk függ. Azoktól, kik készek segíteni, kik affidavitokat adnak, kik megnyitják szivük és házuk ajtaját. Köztük vagy-é? “Vándor áll ajtód előtt! Hívd be Őt!” Akkor lesz szivünkben otthonunkban igazi karácsonyi öröm. Mert a boldogság az adásban, a szolgálatban, könyörülő szeretet gyakorlásában van. “Úgy szerette Isten a világot — hogy adott. Fiát adta!” Mit adunk mi testvéreinkért? Istenért? Minket választott ki Isten, nekünk adta azt a kiváltságos szolgálatot, hogy az Ő karácsonyi angyali, örömmondói legyünk! Hogy általunk a sötétségben fény ragyogjon fel! Dr. Újlaki Ferenc "KÜZDELEM A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT" — Nagy Ferenc könyve — (The struggle behind the iron curtain, by Ferenc Nagy, former Prime Minister of Hungary. Translated from the Hungarian by Stephen K. Swift, New York, 1948, The Macmillan Company. Pp. 471, Price $6.00.) Irta: Vasváry Ödön Vannak, akik azt a felfogást vallják, hogy minden közéleti ember megérdemel valamilyen büntetést, ha másért nem, azért, mert nem volt olyan tökéletes, mint amilyennek sokan elképzelni szerették, vagy kevesebbet produkált, mint amennyit vártak tőle. Kétségtelen, hogy tökéletes emberek nincsenek, amit azonban a közéleti emberekkel kapcsolatban a publikum nem vesz tudomásul. És talán majdnem egyedül ennek a publikumnak szeszélyétől függ, hogy — ha kedveli az embert — maga ruházza fel mindazzal, ami hiányzott belőle, szóval legendás hőssé teszi, vagy ellenkezőleg, még azt is megtagadja tőle, amit megérdemelt. Maga a hős a legtöbb esetben inkább arra
