Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-10-01 / 10. szám
4 TESTVÉRISÉG OSZTALYÜNNEP columbusban Harmincnégy esztendős amerikai életem alatt kétszer vagy háromszor jártam Ohio állam fővárosában, Columbusban. Egyházi dolgok vittek oda, legelőször 1917-ben, amikor az akkori nyugati ref. egyházmegye gyűlésével kapcsolatban ünnepeltük a reformáció négyszáz éves évfordulóját. Valamikor később Írtam is erről az útról, mert a vonat melletti erdők figyelése megtanított egyetmásra, többek között arra is, hogy a fák, ha egészen közel vannak egymáshoz, nem engedik a földre roskadni azokat a testvérfákat, amelyek már befejezték hivatásukat, hanem ágaikkal fenntartják őket és késleltetik végleges elmúlásukat. A fák csak ott esnek a földre, akárcsak az emberek, ahol tisztások vannak és messze állanak egymástól. Ebből a gondolatból indultam ki egyházi beszédemben is, amelyet szép gyülekezet előtt tartottam, a galáciai levél 6:2 alapján, ahol az apostol arra figyelmeztet bennünket, hogy ha be akarjuk tölteni Krisztus törvényét, egymás terhét kell hordoznunk. Vagyis: az apostol nem elégszik meg holmi régi közmondások emlegetésével, pl. hogy: “Segíts magadon és az Isten is megsegít”, hanem azt mondja az igazi segítségnek, amelyet másoknak adunk, terheik hordozásának megkönnyítésében. Amerikai magyar intézményeink közül is jóformán csak azok állották ki az évtizedek próbáját, amelyek az önzetlen testvér- segítésnek ezt a teher-megosztó munkáját végezték és végzik. Columbusba úgy kerültem, hogy az ottani 69-ik osztály, amelynek Molnár Lajos elnök és Tóth Károly ügykezelő személyében két igen lelkes, ügy buzgó vezetője van, osztályünnepséget rendezett, közebéddel és tagszerzési mozgalommal együtt. Ez az osztály már a nyár folyamán rendezett egy igen nagy sikerű pikniket, amelyről azt mondják, hogy annyi embert vonzott, a- mennyit még sohasem láttak ilyen természetű magyar találkozón. A sikeren felbuzdulva, most egy másik ünnepélyt rendeztek s meghívtak a központi iroda képviseletében. Columbus régi magyar telep. Az egyház 42 esztendős s ha a régiek sorai meg is ritkultak, öröm volt viszontlátni olyan régi harcosokat, mint Füleky András, Péterfy Lajos, Dobos András és megismerni olyanokat, mint Wéber bácsi, akivel kapcsolatból, amikor Sziártó lelkész megemlítette, hogy hosszú ideig ügykezelője volt az osztálynak, közbekiáltották, hogy: Mindene volt! — vagy Lőcsös bátyánk, aki beszédében azt hangoztatta, hogy Egyesületünkért is addig dolgozunk, amig élünk! Fájdalmas volt, hogy a colum- busi magyarság egyik pótolhatatlanul értékes vezetőjét, a korán elhunyt Kőmives Jánost nem láthattam viszont, de beszéltem özvegyével, megismertem két derék fiát s tapasztaltam, hogy emlékét nem felejtették azok, akikkel együtt sokáig olyan lelkesen dolgozott. Amit az egyházzal kapcsolatban láttam, ahol Sziártó István, másodgenerációs lelkészünk végez kitűnő munkát, szintén örömmel töltött el. Az egyháznak gyönyörű birtoka van, sarokhelyen, csak pár lépésre a város egyik forgalmas főutcájától, a Parsons Avenuetől. Templom, parókia gyönyörű, elsőrendű állapotban. Hallom, hogy mostanában uj orgona beállításának kérdése foglalkoztatja az egyház népét, ezen túl azonban talán rövidesen megvalósításra kerül egy sokkal nagyobb terv is, amelynek gondolata évek óta érlelődik a lelkekben: az egyháztársadalmi és iskolaépület megépítése a templom melletti szép nagy telken. A telek eredetileg nem volt ekkora. Megnövekedésének érdekes története van. Eredetileg széles alley volt a végén, amit azonban a város elzárt s az igy felszabadult területet egy dollárért vette meg az egyház a várostól. így lesz mindenre helyük bőven. Láttam és végigtanulmányoztam a leendő épület már régebben készen levő és sok száz példányban kiosztott terveit és meggyőződtem róla, hogyha a terv megvalósul, a columbusi lesz az egyik legszebben felszerelt egyházunk, amelynek akkor már mindene meglesz ahoz, hogy ne féljen a jövő feladataitól. Az egyesületi munka irányítása Molnár Lajos osztályelnök és Tóth Károly ügykezelő kezében van. Molnár Lajos, bár a haja már kissé ritkul, második generációs magyar, aki azonban nemcsak beszélni tud jól magyarul, hanem érezni és cselekedni is. Nagy elfoglaltságu üzletember léttére fáradhatatlanul dolgozik a 69-ik osztály előbbrevitelén. Nemrégen kuglizó csapatot szerveztek, amelytől sokat várnak az Egyesület nevének ismertté és népszerűvé tétele terén. Jó természetű, jó modorú, szolgálatkész, lelkes ember, aki szép családot nevelt fel, amelynek minden tagja ott dolgozott aznap is. Nagy lelkesedést keltett az a kijelentése, hogy addig nem nyugszanak, amig az osztálynak 350 tagja nem lesz. Tóth Károly ügykezelőt, hosszú évek hűséges munkájáért, Egyesületünk az ezüst érdem-éremmel tüntette ki, amelyet a közebéd folyamán tűztem a mellére. Könnybelábbadt a szeme, amikor az elismerés szavait hallgatta s azt mondta, hogy ezt a napot sohasem fogja elfelejteni. Biztosítottuk, hogy őt sem felejtik el az ottani testvérek, sem azt a hűséges munkát, amit köztük kifejtett. Megható volt, amikor az ősz Füleky András, régi egyházi és közéleti vezető, örömének adott kifejezést, hogy ott látja a munkásoknak nemcsak a soraiban, hanem az élén a második, sőt harmadik nemzedéket is, mert azt látja ebből, hogy nem hiába fáradoztak annyi évtizeden át. Molnár Lajos válaszában szerényen említette,
