Fraternity-Testvériség, 1948 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-01 / 8. szám
6 TESTVÉRISÉG Ezt olvasva; gondolatban mi is kisérjük el azt a sok segítséget, ami a Református Egyesületből az otthonokba, a betegek, szomorkodók, árvák, öregek életébe kiárad. Lélekben menjünk el a Bethlen Otthonba, a gyermekek, az öregek otthonába. Lélekben kövessük ezt az áldó segítséget az amerikai magyarság életébe, második hazánk életébe. Kövessük az óhazába, a hadiárvák, betegek, szükségben levők közzé. Kövessük a hontalan magyar testvéreink közzé. És ha van egy kis képzelő tehetségünk, ha számba vesszük a sok jót és áldást, ami az Egyesületből sok ezer otthonba, sok életbe árad, akkor nemcsak azért adunk hálát Istennek, hogy van Református Egyesület és mi is tagjai vagyunk, hanem arra is igyekszünk, hogy uj tagok besorozásával még nagyobbá tegyük az áldó segítséget, még több életre áraszthassuk ki a testvérszeretet édes gyümölcsét. Ma, amikor igen sok forrásból ömlik a baj, szenvedés, erősítenünk kell a hit és testvérszeretet várait. Dr. Újlaki Ferenc elnök. FIGYELEMRE MÉLTÓ! Sokan és sokszor foglalkoztak már azzal a kérdéssel: vájjon abból a családból, ahol bő a gyermekáldás, kevesebb kiváló szellem és egyéniség kerül-e ki. Különösen az egykés családok ragaszkodnak ahhoz a felfogáshoz, »hogy a kiváló tulajdonságok a gyermekekben egyre fogy, amint számuk szaporodik. Aggodalmunk eloszlatására és állításuk megcáfolására szolgáljanak a csak innen-onnan, az általánosan ismertek közül itt felsorolt adatok. (A név mellett feltüntetett szám jelzi a gyermekek számát a családban.) Kossuth Lajos 5 Balassa Bálint 6 Hunyadi János 6 Kisfaludy Sándor 8 Katona József 9 Kazinczy Ferenc 9 Vörösmarty Mihály___ _ 9 Lorántffy Zsuzsánna _ __ 5 Szenczi Molnár Albert_ 6 Tompa Mihály 6 Gárdonyi Géza 7 Tamási Áron 11 Jókai Mór 5 Idegenek közül: Madách Imre 7 Dürer 18 Deák Ferenc 7 Tolsztoj Leo 7 gr. Széchenyi István _ _ 7 Napoleon 13 Arany János 10 Franklin _ 17 Vesselényi Miklós 11 Caruso- 13 S ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ezek közül többen (Jókai, Deák, gr. Széchenyi, Arany, Franklin) az utolsó gyermekek voltak, akkor boldogan nyugodhatunk meg abban a tudatban, hogy Isten, Aki az életet, a gyermeket adja, kezében tartja azoknak jövőjét s életüket a maga akarata és előre elrendelése szerint igazítja, tekintet nélkül arra, hogy szüleiknek testi és lelki energiájuk hány életbe osztatott széjjel. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Alulírott hálás köszönetemet fejezem ki a Református Egyesület vezetőségének azért a pontosságért, mely- lyel megboldogult feleségem után járó haláleseti összeget azonnal kifizette nekem. Külön köszönetemet fejezem ki az elnök urnák a hozzám irt szép vigasztaló leveléért, valamint Csáji János testvérünknek, a ravatalra rendelt szép koszorúért s a 159 osztály minden tagjának a testvéri részvétért. West Frankford, 111. Borkő Mihály A LELENC A levegőben tavasz muzsikált álmosan és lobogó-sárgán. A fák pihés ágát nyafka szél he- segette. Az árokparton virágzott a bodza s meleg, nyúlós illata megcsavarta az orrot. Az utkaparó udvarából éles kotkodács csattant fel heves tavaszi lázzal. A lelenc az országút porában baktatott a nevelőanyjával. Aránytalanul nagy, erős lábait vidáman kapkodta. Cipője a vállán átvetve, azt majd csak a város végén huzza fel. Egyik ágon vadrigó füttyentett s a lelencben hirtelen felvi- harzott a nyugtalan szomjúság visszafüttyenteni a bolond madárnak, de félt, hogy nevelőanyja nyakon találja legyinteni. — Oszt megmondd a gondozó kisasszonynak, hogy az elmúlt vasárnapon is kacsahúst ettél. Zsiros, betokozott parasztasszony volt, akinek minden gondja a vagyonszerzésre irányult. A lelencet is azért tartotta csak, hogy szolgalegényt ne kelljen fizetni. A gyerek fekete-bogár szeme csufondárosan villant meg. Ilyenkor, amikor a gondozó-kisasz- szonyhoz mentek felviháncolt benne csiperke szemtelenség. — Ettem ám. De csak lábát. Hát azon is van hús? — Ne, bolond, ne, — csapdosott az asszony szava. — De a nyakán van hús? Vagy azon sincs? Oszt most vasárnap azt eszed, he. Hangosan csattogó lármával beszélt, mert a lelenc az egyik fülére nagyot hallott. Az ember egyszer úgy képen találta csapni, hogy megeredt a gyerek füléből a vér. Azóta úgy érezte szegény, mintha a fülében valami csörgött volna. Olyan volt a csörömpölés mint mikor messzi szánok csörömpölnek téli éjszakákon. Ki tudja, hogy mi csörgött a fülében. — Hát a nyakán van hús, — ismerte be a gyerek s az országutból kiágazó melléksövényt figyelte. Az ösvény az utkanyarulatnál csapott mellékvágányba. Zöld, lobogó-üstökü fák között futott az ut s beleveszett a gyöngypárás, puha ismeretlenségbe. Hirtelen körülnézett. Senki. Csak a tikkadt, érett tavasz feküdt erős lihegéssel a tájra. — Most meg lehetne lógni, — gondolta magában a gyerek. — Csak hirtelen lehajolnék, mintha a talpamba szálka szaladt vóna. A cipőt odaadnám az asszonynak, hogy fogja csak, oszt maga csak menjen, majd utolérem. Csak
