Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-04-01 / 4. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Megjelenik havonta Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D, Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subsciption $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXV. "THE YEAR OF PREPARATION" APRIL, 1947 ISTEN HOZTA, ELNÖK ASSZONY! A második világháború utáni Magyarország “first Lady”-je, Tildy Zoltán köztársasági elnök felesége Amerikába érkezett. Az Easterna Star amerikai női alakulat és az Evangelical and Reformed Magyar Egyházkerületének keretén belül alakult Református Nőszövetség meghívására járja az országot fáradhatatlanul, hogy köszönetét mondjon úgy az Egyesült Államok népének általában, mint az azon belül élő magyarságnak különösebben is, azért a testvéri segítségért, amit Rom-Magyarország népének eddig nyújtott. Ezen túlmenőleg pedig, hogy ecsetelje azt a titáni erőfeszítést, amit a mélyre hullott magyar nép az elmúlt két esztendő alatt a maga megmaradt erejéből is végzett az ország talpra- állításáért. Azt az erőfeszítést, mely méltó arra, hogy nyitva tartsa a segítségnek azokat a külföldi forrásait továbbra is, melyekből megértő- leg csörgedezett a Tisza-Duna mentére az első üdítő és reménységet tápláló “élő-víz”. Csak természetes, hogy Amerikai Magyar Református Egyesületünk, mely annak idején első volt az Amerikai Magyar Segély Akció megszervezésében s az azt elindító tekintélyes adomány ünnepélyes közgyűlési megszavazásában: most is az elsők között kívánt lenni az Elnök- Asszony fogadásában. Április 29.-én, kedden este tehát vendégül tisztelte őt ligonieri Bethlen Otthonában, ahol abban az időben történetesen a Magyar Egyházkerület is gyülésezett. Akik ezen az estén ott voltak, azok számára az a néhány óra örökre feledhetetlen is marad. Ez a kis magyar része ennek a nagy országnak egyetlen óriási szívvé terebélyesük. Szívvé, mely magába fogadta a magyarságnak minden szerencsétlen, súlyos keresztet viselő egyedét itt és a tengeren túl. Hogy kívüle kik voltak ott és mit mondottak mellette: nem fontos most. A lényeg abban van, hogy az összetört magyar haza első asszonya szólott hozzánk és úgy szólott hozzánk ahogyan a testvérnek a testvérhez, szólani kell. Őszintén, cikornyák nélkül, a legnemesebb ékes szólás puritán egyszerűségével. Régen vágytunk erre. Erre, hogy valaki olyan jöjjön hozzánk, aki személyében szenvedte át a magyar történelem legtragikusabb három esztendejét, aki látta a romlást, züllést s minden szörnyű velejáróját egy szörnyen elvesztett háborúnak és — még sem veszítette a hitet, — a legmagasabb helyen sem. A Nagy-Asszony ott előttünk, azzá a szerény tiszteletes asszonya szépült, aki a népből jött, a néppel élt és amit'tesz, a népért kísérli tenni, s aki kész arra is, hogy akár a saját életét adja népéért, melyet szavaiból kiérzetten lelke legmélyéig szeret, mert egy vele! Nem esett azon az estén egyetlen árva szó sem politikáról. A legmagasabb szinten csak arról szólt a beszéd, hogy a szebb jövendő számára meg kell menteni a testet is, hogy abban a cselekvő lélek lakozhassék. Az Elnök-Asszony a legjobb szónokok közé tartozik, akiket valaha is hallhattunk. Kitűnő szónok, mert nincs szüksége mester-fogásokra. Egyszerűen bizonyságot tesz az egyéni élmény erején keresztül Istenről, aki emberek és nemzetek sorsát jó tetszése szerint igazgatja. És arról, hogy ez a nagykegyelmű Ur, hogyan nyilvánítja magát a történésekben. Ő hozta át őt közénk s mi amikor a magyar református testvérnek, kicsinynek és nagynak, egyaránt kijáró legteljesebb szeretettel köszöntjük őt, szeretünk bizonyosak lenni afelől, hogy közöttünk való for- golódása áldott és gyümölcsökkel terhes szaka lesz itteni életünknek. Ebben a bizonyosságban pedig rajta keresztül is merjük üzenni származásunk földje népének, hogy amerikai magyarságunk lelkében a magyar haza nem földrajzi határok kénye-kedve, de eleitől fogva és mindörökké annak a határokkal el nem idegeníthető szent testvériségnek keretében él, mely Kossuth Lajossal együtt vallja, hogy “Hiszek nemzetem jövendőjében, mert az emberiségnek szüksége van rá”. Isten hozta közénk kedves Elnök-Asszony!
