Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG Threescore Poems of Ady. Nyerges Antal Ady versfordításai. Az Amerikai Magyar Szövetség és az Indiana University Press együttes kiadása, 1946. A magyar irodalom óriási kincsesháza, egy meglepően gazdag irodalom, úgyszólván el van rejtve az angolul beszélő közönség szeme elől. Egy okát ennek a körülménynek azokban a nehézségekben találjuk meg, amelyekkel az idegen- születésü ember szembentalálja magát akkor, amikor a magyar nyelv tűrhető elsajátítására próbát tesz. Azután jönnek az angol nyelv bonyolult finomságai, amelyeknek útvesztőjében a nyelv idegenszületésü tanulói sokszor reménytelenül elvesztik magukat. Az irodalmi angol nyelv hibátlan elsajátítása majdnem emberfeletti feladat egy idegen föld szülöttére nézve. Magyar költemények angol nyelvre való fordításában figyelemreméltó sikereket ért el a new yorki néhai Loew Vilmos. Magyar vers-antológiája, Petőfi és Arany versfordításai, hogy ne is említsük Madách halhatatlan Ember Tragédiája fordítását, méltán megérdemlik, hogy nemes kísérletként üdvözöljük őket ezen a téren. Egy amerikai születésű és neveltetésü, indiai származású férfiú, aki később a budapesti egyetem angol lektora lett, Reneé Bonnerjea, érdemes munkát végzett Ady versfordításaival. Az általa néhány évvel ezelőtt kiadott kötetben Ady mesteri költészetének valóságos drágaköveivel találkozunk. Felettébb sajnálatos dolog, hogy Bonnerjea elveszítette életét Budapest ostroma alatt. Professzor KirkConnel, Kanada szülötte, egy jól összeválogatott magyar antológia szerzője, szintén megemlítendő itt. Egyébként nagyérdemű munkájának egyedüli fogyatékossága az, hogy időnként nem képes visszaadni a magyar versek ritmusát. Egy kis Ady versgyűjtemény, Threescore Poems of Ady címmel, amelynek angolnyelvi fordítója egy amerikai-magyar ifjú, Nyerges Antal. szivesenlátott kiegészítése az elődök figyelemreméltó törekvéseinek. Ha azt mondanók, hogy mindig sikerül neki teljesen visszaadni Ady felséges alkotásait, igen sokat mondanánk. Attól kell tartani, hogy ez nem is fog sikerülni soha senkinek. Mindazáltal kétségtelenül igaz az, hogy igen sok esetben az Ady kézvonás félreérthetetlenül ott van fordításaiban. És aztán a ritmus is ott van. Parisian Dawn (II) fordításának olvasása közben, például, az ember valósággal érzi a költő vérének dinamikus verését, és magasan szárnyaló Threescore Poems of Ady. Translations of Ady poems by Antal Nyerges. Published by the Indiana University Press, 1946. The vast treasury of Magyar literature, a literature of surprising wealth by the way, lies practically hidden to the eyes of the English- speaking public. One reason for this is found in the extreme difficulties foreigners meet with in trying to acquire a sufficiently good command of the Magyar language. Next come the subtle intricacies of the English language, in the maze of which foreign students often find themselves hopelessly lost. To acquire the mastery of literary English is almost a superhuman task for one born in a foreign land. Noteworthy success has been achieved in rendering Magyar poetry into English by the late Wm. Loew of New York City. His Anthology of Magyar Poetry, his Petőfi and Arany translations, not to mention his translation of Madách's immortal Tragedy of Man, justly deserve to be regarded as noble experiments in this field. An American born and educated gentleman hailing of Indian ancestry, and subsequently lecturer in English at the University of Budapest, Mr. Reneé Bonnerjea, did noteworthy work in translating Ady poems. In the volume he had published a few years ago, one finds real gems from the immense wealth of Ady’s life in the siege of Budapest. Professor KirkConnel of Canada also must be mentioned here as the producer of a well-selected anthology of Magyar Poetry. His occasional failure to catch the rhytm of Magyar verse is the only shortcoming of his otherwise very valuable work. A small collection of Ady poems, bearing • the title Threescore Poems of Ady, by a young Magyar-American Antal Nyerges, is a most welcome addition to the noteworthy efforts of his predecessors. To say that he always succeeds in adequately presenting Ady’s superb creations, would be too much. It is to be feared that nobody will ever be able to do that. It is unquestionably true, however, that in many instances the Ady touch is unmistakable in his translations. The rhytm is there, too. Reading, for instance, his Parisian Dawn (II) one actually feels the dynamic throb of the poet’s reckless blood, and the majestic beat of his soaring