Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 7 KONGRESSZUSI CHARTERÜNK NEGYVEN ESZTENDŐS Irta: Vasváry Ödön Tíz esztendős volt az Amerikai Magyar Református Egyesület, amikor felmerült a gondolat, hogy működését kongresszusi charterrel kellenne országossá kiszélesíteni. Az Egyesület még akkor kis testület volt, kétezer tagja sem volt egészen, alig pár ezer dollárral a kasszában. Egész évi bevétele körülbelül a fele volt annak, amit ma egy hónapban bevesz. Nem kis merészség kellett hozzá, hogy egy ilyen kis testület charter-adományozási kéréssel forduljon magához az Egyesült Államok kongresszusához és természetesen szó sem lehetett volna róla, ha a magyarságnak és az Egyesületnek egy nemesszivü barátja nem akad Abraham Lincoln BRICK kongresszusi képviselő személyében. Brick a politika révén került közel a magyarsághoz South Bendben, Ind., amelynek egy fiatal, de igen tevékeny tagja, a korán elhunyt Madarassy Tamás hívta fel figyelmét a magyarságra és a magyar nemzet történelmére. A kongresszusi charter ritka és nagy kitüntetés volt már abban az időben is, annyira, hogy később a szabadalom-levél adásnak ezt a módját be is szüntették. Amelyik testületnek -megvolt, attól természetesen nem vették el, de azt a feltételt kötötték ki, hogy a testület központjának Washingtonba kell költöznie. Ezen a réven került az Egyesület központi irodája is Washingtonba, ahol ma már legfeljebb két-három hasonló charterrel rendelkező testület működik. Több nincs, sehol az országban, az amerikai testületek között sem. A kongresszusi chartert rendes törvényhozási utón, tehát törvényjavaslat formájában kellett keresztülvinni és elfogadtatni a kongresszus mindkét házában. Minden kongresszushoz tömérdek, sok ezer javaslatot adnak be a képviselők és szenátorok, de ezeknek túlnyomó többsége már az előkészítő bizottságokban meghal és soha tárgyalásra sem kerül. Maga az a tény nagyfon- tosságu az egyesületi charter történetében, hogy keresztül ment az illetékes bizottságon. Ez azonban még nem minden. A kongresszus két háza előtt négyszeres felolvasás és esetleg ugyanannyi vita után történik meg a szavazás az elfogadás vagy elvetés fölött. A -képviselőházban az első felolvasás 1906 december 9-én történt meg, az utolsó pedig 1907 február 7-én. Mivel egyik-másik képviselő kifogásokat támasztott az Egyesület magyar jellege miatt, Brick képviselő szükségesnek látta, hogy hosszabb beszédben magyarázza meg a magyar dolgokban tájékozatlan társainak, hogy mi a magyar nemzet, mi az amerikai magyarság és mi az Amerikai Magyar Református Egyesület. Beszédében végigtekintett az egész magyar történelmen és mesteri kézzel vont párhuzamot közte és az amerikai nemzet története között, kimutatva, hogy a magyar épen olyan függetlenség és szabadságszerető nép, mint az amerikai. Sőt: hangsúlyozta, hogy az igazi haza és szabad- ságszeretetben a magyar nép tanítómestere lehetne még a Mayflower és a Concord utasaitól származott amerikaiaknak is. A magyar nemzet legnagyobb történelmi alakjainak felsorolása után rátért arra, hogy a magyar nemzet mit adott az irodalom terén a világnak báró Eötvös Józsefben, Petőfi Sándorban, Madách Imrében, Jókai Mórban. “Igen, elnök ur” — “mondta Brick” a magyar olyan nép, amely sohasem kapta meg hősiességének jutalmát. Az amerikai magyarok egy olyan nemzet gyermekei, amely nemzet tudja, hogy hogyan kell szeretni a szabadságot és hogyan kell az államéletet méltósággal megtölteni.” Mikor szavazásra került a sor, kiderült, hogy csak hatan voltak, akikre a gyönyörű beszéd nem gyakorolt hatást és a charter megadásának ellene szavaztak. A nagy többség szívesen megadta az amerikai magyarságnak és a Református Egyesületnek ezt a kitüntetést. Theodore Roosevelt elnök 1907 március másodikán aláírásával szentesítette az uj törvényt, amely a Református Egyesület chartere lett. Amit Brick képviselő hangoztatott, hogy a magyarok ugyanazért a szabadságért küzdenek, amely az Egyesült Államoknak birtokában van, ma is igaz. ÚJABB MAGYAR DICSŐSÉG AMERIKÁBAN Február 2-án, vasárnap nyílt meg a los angelesi Painters’ and Sculptors’ Club 24-i évi kiállítása a Frances Webb Galleries helyiségeiben (3113 W. 6th St.), hol pompás olaj- és vizfestésü képek, remek szobrok, színnyomások láthatók. Ezen a kiállításon Finta Sándor szobrászművész honfitársunk újabb diadalt aratott: ő nyerte meg a szobrászok első diját, az aranyérmet, “Caryatid” bronz szobrával. Még pedig eddig szokatlan módon. Az volt ugyanis eddig a szokás, hogy az ilyen kiállításokon öt-, vagy több tagú jury Ítélte oda a kitüntető dijakat; most e szokáson változtatott a klub és magukkal a kiállító művészekkel Ítéltette meg a dijakat. 46 művész bírálta meg a kiállított dolgokat és Ítélte oda a dijakat; ez a 46 művész egyhangúlag Pinta Sándornak juttatta a szobrászok aranyérmét, mely a negyedik aranyérem, melyet Finta Californiában nyert és a 42-ik azok közül, amiket 11 más országban kapott. Amikor maguk a művészek tüntetik ki a dijakkal valamelyik társukat: ez igazán nagy dolog és ezzel Finta Sándor barátunk olyan dicsőséget szerzett a magyar géniusznak, amely ragyogó példa a művészet történetében. Gratulálunk a törhetetlen magyarságu mesternek!
