Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-12-01 / 12. szám
8 TESTVÉRISÉG PINTA SÁNDOR ISMÉT AZ ÉLEN Lapunk hasábjain, — annak a papirhiány miatt is korlátolt terjedelme miatt —, nem nagyon gyakran Írhatunk tagjaink, vagy azok családtagjai előrehaladásáról, vagy sikereiről. Vannak azonban esetek, amikor nemcsak egyesületi, hanem országos, sőt világvonatkozásban is elért nagy sikerekről kell megemlékeznünk. Ilyen kiváló sikerről adunk számot tagságunk előtt, amikor megírjuk, hogy Finta Sándor, aki Egyesületünk 259 számú los angelesi osztályában rendes tagunk, a múlt hóban tartott művészeti kiállításon a szobrászati első dijat nyerte el “Attilia és Leo pápa” cimü és elefántcsontból faragott kis miniature szobrával. Ha meggondoljuk, hogy Los Angelesben, ahol egész Amerika legjobb művészei élnek s ahol a Griffith Parkban több, mint 400 festmény és csaknem 100 szoborműt állítottak ki a legismertebb, sőt legelismertebb művészek, akkor valóban nagy elismerésre tarthat számot az, aki ily előkelő művészgárdában az első dijat tudja elvinni. A Griffith Park szabadtéri hires görög templomában tartott kiállítást Los Angeles város művészeti tanácsa rendezte, Fletcher Brown polgármester és Paul Lauritz, valamint Daniel Beecher bizottsági tagok vezetésével. A bíráló bizottság tagjai maguk a művészek voltak és igy csak kétszeres jelentőséget ad a sikernek, hogy a művészet hivatott képviselői nyújtották át Finta Sándornak a legnagyobb elismerést a szobrászati első dij odaítélésével. Finta Sándornak ez nem első sikere, a világ minden részében; Magyarországon, Európa más államaiban, Brazíliában és Amerikában mindenütt becsületet szerzett kiváló szobraival a magyar névnek s 45 aranyérme mellett a legutóbb a Painters and Sculptors kiállításán is aranyérmet nyert alkotásaival. Őszinte szeretettel, elismeréssel üdvözöljük hát őt legújabb — és reméljük, hogy még nem legutolsó — sikere alkalmából s itt még csak azt említjük meg, hogy — amint arra tagtestvéreink bizonnyal jól emlékeznek, — a lapunkban is leközölt “Herboy of Hungary“ cimü könyvén kívül Finta Sándor az irodalom terén is hasonló kiváló sikereket ért el s reméljük, fog még elérni a jövőben is. KORTÖRTÉNETI TÜNET A leégett Bazilika helyreállítására rendezett gyűjtés során, nyugtaképen egy kis keresztet adtak az adakozóknak. Ezt viselte egy soffőr Budapesten. Munkaadója, egy befolyásos kereskedő, felszólította, hogy ne merje viselni,* mert ő nem tűri meg, hogy házában valaki keresztet viseljen. A soffőr, féltve állását, le is tette a keresztet, amit aztán felesége viselt. Meglátva ezt a befolyásos gazda, azonnal felmondott a férjnek, sőt fel is jelentette a rendőrségen, ahol azt állították, hogy a kereszt valami földalatti mozgalmat jelképez. Ebből persze egy szó sem igaz, de a soffőr mindenesetre elvesztette állását. Az esetet leközlő lap a következő kommentárt irta hozzá: “Nem hisszük, hogy akar zsiuuk, aivar mohamedánon hasonio heiyzeioe Kerülhetnének azért, mert kabátjuk hajtókáján vallásuk jelvényét viselik”. Kevésre rá a lapot betiltották. Mi nem Írunk kommentárt hozzá. SZENTMIKLÓSSY PÁL — ELNÖK A testvérsegitő alapon álló egyesületek, mint tudvalevő, nemcsak országosan, de államonkint is kongresszusokban tömörültek. A mi Egyesületünk tagja ezeknek a kongresszusoknak csaknem minden olyan államban, ahol nagyobb számban vannak osztályaink s igy tagja vagyunk a New Jersey Fraternal Cong- ressnek is és ennek következtében tisztviselőink és szervezőink több helyen tisztséget is viselnek azoknál. A New Jersey Congress legutóbbi gyűlése október 25.-én volt Newarkon s azon vezértestületünk részéről Dr, Vincze Károly s illetékes kerületi szervezőnk, Szentmiklóssy Pál vettek részt. A gyűlés végén tartott tisztujitás alkalmával az elnöki tisztségre Szentmiklósy Pált jelölték s egyhangúlag meg is választották. Amikor erről örömmel adunk hirt, egyben azt is jelezzük, hogy — tudomásunk szerint ez első eset, amikor egy állam fraternális testületéinek élére magyar intézmény embere került. Büszkék vagyunk ilyen munkatársainkra. MEGÖRÜLTEK? A napokban egy óhazai újság került a kezünkbe, mely közli az u. n. “vallás és közoktatásügyi miniszter ur” 86,843—1947. számú magas rendeletét. Elolvastuk s megdörzsölve is szemünket csak azt láttuk, hogy nevezett ur (elvtárs?) letilt bizonyos szemléltető képeket az iskolák faláról. Például: Az összes irredent képeket, vagyis azokat, melyek mutatni merték, hogy Magyarország testéről az utóbbi évtizedekben miket metéltek le a szomszédos ország-rablók; aztán részletesen is közli a többi tilos képek címét igy: Magyar asszonyok, ti tehetitek naggyá Magyarországot, — Emlékezzünk Nagy- Magyarországra, — Mi maradt nekünk? — Hazádnak rendületlenül, — Szarvasmarha, Foglalkozások stb., — A magyar lélek ezer éves sorsa, — Bortermés, barna és fekete szén, sertés stb., koronás címer, arató ünnep, vásár. És igy tovább, egészen a Magyar Hiszekegyig, ami szintén a tiltott dolgok közé számit. Marx, Lenin és Stalin képeiről viszont nincs említés. Az, úgy látszik, még ott maradhat. Az egész “rendeletben” legszellemesebb azonban az a záradék, amit egy kihirdető püspök fűzött hozzá igy: “a kiselejtezett képek további intézkedésemig el- zárandók.” Reméljük, a püspöknek nem kell sokáig várnia a további intézkedésre ... KOSSUTH, OTTHON Olvassuk, hogy 1848 százéves évfordulójára megérkezett az első könyv, Kerékgyártó János életrajza Kossuth Lajosról az Atheneum kiadásában. Csak a hirt olvastuk, a könyvet még nem s igy annak értékéről nem számolhatunk be. Amit érdekesnek tartunk itt közölni a református “Élet és Jövő” c. hetilap My jelzésű ismertetéséből az a következő: “A magyarság Kossuth által ismerte meg önmagát, saját erejét s épen ezért a magyarság igazi nagyságát Kossuth által ismerte meg a világ. Kossuth ma is úgyszólván az egyetlen védőügyvédje a magyarságnak a nemzetek törvényszéke előtt. Ő a magyar hős, ő a magyar lélek megszemélyesítője.” Ez nem a könyvben van, hanem a bíráló írja. Bármilyen legyen is hát a könyv, szolgálatot tett, ha ilyen kommentárokat vált ki a bírálókból. Pontosan ez a véleménye Kossuthról az amerikai magyarság óriási nagy többségének is. Milyen, de milyen nagy kár, hogy Magyarország utóbbi évtizedeinek történetében szereplő “perc-emberkék” ha mással nem, hallgatással kísérelték meg letörpiteni ezt az óriásunkat.
