Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
TtSWSISED OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORNED FEDERATION OF ANERICA Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI. D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subsciption $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMUND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXV. 'THE YEAR OF PREPARATION“ FEBRUARY. 1947 NEM ÉS NEM! Úgy tetszett a magukat e világ bíráinak nyilvánított néhány nagyhatalom képviselőinek, hogy a szerencsétlen Magyarországot béke címén ismét feldarabolják s a testvértelen magyar népet még a trianoni átok-békénél is jobban guzsbakössék és megnyomorítsák. Lelkűk rajta. Ezzel azonban az ügy, bárhogy szeretnék is némelyek, még nincs elintézve. Egyáltalában nincs. Nincs pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy békességet diktálni nem lehet. Mert béke csak úgy és csak ott van, ahol a lelkek egy bizonyos állapotot megnyugvással fogadnak el. Itt pedig megnyugvásról szó sem lehet. Mi magyarok ugyanis, — még mindig jó néhány mlliónyian szerteszét e földön! — kényelmetlenül értelmetlen nép vagyunk. Vannak köztünk kálvinisták, akik nyakasok; vannak pápisták, akik megátalkodottak; luteránusok, akik — így vagy úgy, — de kitartók; zsidók, akik lármásak vagy hallgatagok... és így tovább. Csak egyféle nincs. Olyan nincs, aki az igazságnak éjszakánál sötétebb meggyalázását el tudja feledni. Csak olyan nincs, aki hatalmi szóra fehérnek lássa azt, ami fekete. Csak olyan nincs, aki “megérteni” hajlandó legyen az érthetetlent. Azt nevezetesen, hogy: Miért kellene elfogadni Erdélynek odaítélését annak a Romániának számára, mely először feküdt le Hitlernek s százezerszámra küldte katonáit az oroszok gyilkolására? Miért kellene belenyugodni abba, hogy magyarok milliói helyeztessenek olyanok kénye-kedve alá, akik még csak nem is leplezik velük szemben érzett gyűlöletüket? Miért kellene szó nélkül tűrni, hogy az a Cseh-Szlovákia, mely a háború alatt vígan gyártotta a hadi anyagot a náciknak s különösen az a Szlovákia, mely még a zsidókkal való kegyetlenkedésekben is elölj árt, most a magyar testből kapjon újabb ajándékokat s százezer számra verhesse ki otthonaikból az őslakos magyarságot? Miért kellene térdet-fejet hajtva kinyögni azt a 300 milliós hadisarcot, aminek legalább háromszorosát elzsákmányolta már a megszálló vörös hadsereg? Miért kellene elfelejteni azt, hogy a négy Szabadság és az Atlantic Charter proklamálásával az Egyesült Nemzetek olyan ígéreteket tettek az egész világnak — s benne a kis népeknek is, sőt még a magyarnak is! — amiket a tisztesség elvesztésének veszedelme nélkül sutba dobni nem lehet? Miért lehetne az élethez joga csak annak, aki “nagy” s miért feszittetnek keresztre azok a kis népek, akiknek egyetlen bűne, hogy szabadságban, függetlenségben és békességben szeretnének élni? Ezer olyan “miért”-et lehetne itt felsorolni, melyre a feleletek mind csak arra mutatnának, hogy az a szerződés, amit a magyar néppel elfogadtatni kívánnak, álszenteskedően embertelen és istentelen is. Egy ilyenbe belenyugodni testilelki öngyilkosságot jelentene minden tisztességes és istenfélő magyar emberre. Szerencsére, mi magyarok, nem tartoztunk a múltban, nem tartozunk a jelenben s nem vagyunk hajlandók a jövőben sem hozzátartozni az öngyilkosok fajtájához. Mi, mint Kossuth Lajos mondotta 1852- ben: “szabadon akarunk élni, mint férfiak, de ha nemzetemnek az a végzete, hogy meghaljon, halála nem lesz öngyilkosság, hanem márti- romság a világért és eljövendő korok gyászolni fogják a magyar faj sorsát, hogy el kellett vesznie nem azért, mert megérdemelte, hanem mert századunkban nem akadt senki, aki megvédje a természet és Isten törvényeit” ... Hogy is írtuk az elején? Úgy tetszett a magukat e világ bíráinak nyilvánított néhány nagyhatalom képviselőinek, hogy a szerencsétlen Magyarországot béke címén ismét feldarabolják s a testvértelen magyar
