Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-09-01 / 9. szám
6 TESTVÉRISÉG selő annyira a szivén viseli, hogy az meglesz, de szeretnék, ha sokan meg is dupláznák! Ezután a titkár mosolyogva megköszönte a jelenlevőknek, hogy nem sajnálták a fáradtságot. Ének, ima után az értekezletet bezárta azzal, hogy Egyesületünk nevében szivesen látja egy kis szerény szeretet-vendégségre. * A fehér asztal körül aztán megindul a diskurzus az összejövetelen hallottak fölött. Pár szatirikus felköszöntő is elhangzik a tagszerzési tapasztalatokról, téves felvételi adatok bejegyzéséről, a központi hivatal téves értesítéseiről azzal zárva mindig az esetet, hogy a vidékieknek még, ha nincs is igazuk, akkor is igazuk van, mert ők a fenntartók. Aztán lassan bomlik az asztal, mert ki-ki idejében legalább éjfélre otthon szeretne lenni. * Az egyik értekezleten, mielőtt a búcsú parolára kezet adtak volna, az egyik szűkszavú; ősz atyánkfia azzal köszönt el: Hallják-e testvérek! Azt tartja a magyar: “Az Ígéret szép szó, ha megadják úgy jó”! Amit Ígértünk, azt adjuk is meg, hadd erősödjék az Egyesületünk. * Reméljük, biztosra vesszük, hogy az ígéretekből valóság lesz! Király Imre AZ ELNÖK ÜZENI A Verhovay konvención szept. 9-én, együtt volt a “Big Four”, a négy nagy amerikai magyar testvérsegitő egyesület. A testvéri közösség és együttmunkálko- dás bizonyságtétele volt az, hogy a Református, Rákóczi, Bridgeporti Szövetség képviselői együtt jelentek meg és együtt tettek tisztességet a Verhovay-ban egyesült hatvanezer amerikai magyar testvérnek. Református Egyesületünk képviseletében Dr. Újlaki Ferenc elnök, Fiók Albert alelnök, Nt. Kecskémé thy József a Bethlen Otthon igazgatója, Tusai Mihály, Szent- miklóssy Pál kerületi szervezők jelentek meg. Nincs semmi ami jobban egybeforrasztaná a sziveket, mint a közös szenvedés. Az elmúlt esztendők közös kereszthordozása, szenvedése, testvérsegitő mentő szeretete egységbe forrasztotta az amerikai magyarság szivét is. Az Amerikai Magyar Szövetségen és a Segélyakción át az amerikai magyarság harcolt az igazságért, szabadságért, azokért az értékekért, amiért fiaink meghaltak a csatatéren; fenntartó erőt, reménységet adtunk, könnyeket törültünk, a szenvedők, éhezők, ruhátlanok, árvák felé segítő, védő kart nyújtottunk. A háború végétért, de a félelem nélküli, szabad életért való küzdelem most folyik igazában. Éhben a küzdelemben nem szabad meglankadnunk, nem szabad eleresztenünk egymás kezét, mert ma mi vagyunk a világ egyetlen szabad magyar csoportja. A mi kötelességünk a hitet, reménységet, életkedvet tartani. Mint Virginiában, a polgárháború után, a William és Mary College elnöke. Az iskola romokban hevert. Nem volt diák, tanár. Csak a torony maradt meg a haranggal. És az iskola elnöke minden reggel meghúzta a harangot. Hét éven át húzta, hogy ébrentartsa a reménységet, a romokon uj élet építésének vágyát. És elérte célját. Az iskola megépült, a romokon uj élet fakadt. Ez a mi kötelességünk is: ébren tartani a hitet, testvérszere te tét! Közös erővel huzni a testvérszeretet, igazság, szabadság harangját mindaddig, mig a romokon uj, boldogabb, igazi demokratikus élet ébred. Gratulálunk a Verhovay-nak, hogy nem eresztette el a testvérkezet, bent maradt az amerikai magyarságot egybefüző Amerikai Magyar Szövetségben. Megújult erővel, egymás kezét fogva dolgozzunk befogadó hazánkkal együtt az igazi testvériség győzelméért! A Magyar Szabadságharc százéves évfordulóján, 1948 márciusában, Clevelandban tartjuk Közgyűlésünket. A Közgyűléssel kapcsolatban, 1948 március 14-én, olyan országos jelentőségű emlékünnepélyt fogunk tartani, melynek hatását érezni fogják mindkét hazában. Ha Isten is úgy akarja, akkor a szülőhaza is itt lesz a mi ünnepélyünkön. Tervbe van véve a miskolci református püspök, Dr. Enyedy Andor és a “szegények iskolájának”, Sárospataknak, REGŐS CSAPATA kijövetele. Ha ők kijöhetnek és ünnepélyünkön részt- vehetnek, akkor nemcsak az óhaza üzenetét, szive dobbanását hozzák, hanem a szenvedések tüzében megedződött hitet, a felvidék népének leikéből kitermelt legdrágább gyöngyöket, éneket, dalt, zenét, hősies élniakarást hozzák magukkal. Hónapok választanak el Közgyűlésünktől, de már is mind szebben kezd kibontakozni gyűlésünk is, százéves jubileumi ünnepélyünk is. "Az erősek kötelességük, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzák." Amerikai magyarságunk körében mind jobban szaporodik a megfáradt, megterhelt öregek száma. A Bethlen Otthonban hónapról-hó- napra mind több és több öreg testvér fordul felvételi kérvénnyel. A mostani otthon már megtelt. Azért a szept. 4-én tartott Igazgató' Tanács gyűlése úgy határozott, hogy uj szárnyat épit a régi otthonhoz. Egyelőre 20 öreg befogadására alkalmas helyet fogunk építeni. Egyesületünk tagjainak és azoknak, kik amerikai magyar életünk értékeinek alapitói, fenntartói voltak, tartozunk azzal, hogy öregségükre csendes otthont nyújtsunk. “Az erősek kötelesek az erőtlenek gyengeségeit hordozni.” Készül a Bethlen Naptár A Bethlen Naptár 1948 évi száma nagyobb jelentőségű lesz, mert most már az óhazába is lehet küldeni. A múlt éviből is küldtünk néhányat és a legnagyobb elismeréssel fogadták. Erről tesz bizonyságot Simon Kálmánná, veszprémi tanítónő levele, ki ezt Írja: “Szavakba nem önthető szeretettel olvastam minden sorát, mint egy imádságot. Csupa krisztusi hit, csupa szeretet és jóság áramlik a betűkből. Kiáltva ég bennem: “Mi miért nem tudunk ilyenek lenni? bennünk miért nem tud igy égni az egymás iránti szeretet, mint ott, a tengerentúl élő testvéreink között? ... Krisztusi szeretetben élve a lélek, mint a kőszikla, úgy áll, mint Móriah hegyén a Bethlen Otthon, a szeretet otthona ...” A munkatársakat szeretettel kérjük: segítsenek Bethlen Naptárunkat még jobbá, értékesebbé tenni, hogy annak áldásai tengerentúl is érezhetők legyenek. Terjesz- szük, küldjük el az óhazába is. Dr. Újlaki Ferenc
