Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1947-09-01 / 9. szám

6 TESTVÉRISÉG selő annyira a szivén viseli, hogy az meglesz, de szeretnék, ha sokan meg is dupláznák! Ezután a titkár mosolyogva megköszönte a jelenlevőknek, hogy nem sajnálták a fáradtságot. Ének, ima után az értekezletet bezárta azzal, hogy Egyesületünk nevében szivesen látja egy kis szerény szeretet-vendégségre. * A fehér asztal körül aztán megindul a dis­kurzus az összejövetelen hallottak fölött. Pár szatirikus felköszöntő is elhangzik a tagszerzési tapasztalatokról, téves felvételi adatok bejegyzé­séről, a központi hivatal téves értesítéseiről azzal zárva mindig az esetet, hogy a vidékieknek még, ha nincs is igazuk, akkor is igazuk van, mert ők a fenntartók. Aztán lassan bomlik az asztal, mert ki-ki idejében legalább éjfélre otthon szeretne lenni. * Az egyik értekezleten, mielőtt a búcsú pa­rolára kezet adtak volna, az egyik szűkszavú; ősz atyánkfia azzal köszönt el: Hallják-e testvérek! Azt tartja a magyar: “Az Ígéret szép szó, ha meg­adják úgy jó”! Amit Ígértünk, azt adjuk is meg, hadd erősödjék az Egyesületünk. * Reméljük, biztosra vesszük, hogy az ígére­tekből valóság lesz! Király Imre AZ ELNÖK ÜZENI A Verhovay konvención szept. 9-én, együtt volt a “Big Four”, a négy nagy amerikai ma­gyar testvérsegitő egyesület. A test­véri közösség és együttmunkálko- dás bizonyságtétele volt az, hogy a Református, Rákóczi, Bridgeporti Szövetség képviselői együtt jelen­tek meg és együtt tettek tisztessé­get a Verhovay-ban egyesült hat­vanezer amerikai magyar testvér­nek. Református Egyesületünk kép­viseletében Dr. Újlaki Ferenc el­nök, Fiók Albert alelnök, Nt. Kecs­kémé thy József a Bethlen Otthon igazgatója, Tusai Mihály, Szent- miklóssy Pál kerületi szervezők je­lentek meg. Nincs semmi ami jobban egybe­forrasztaná a sziveket, mint a kö­zös szenvedés. Az elmúlt esztendők közös kereszthordozása, szenvedése, testvérsegitő mentő szeretete egy­ségbe forrasztotta az amerikai ma­gyarság szivét is. Az Amerikai Ma­gyar Szövetségen és a Segélyakción át az amerikai magyarság harcolt az igazságért, szabadságért, azokért az értékekért, amiért fiaink meg­haltak a csatatéren; fenntartó erőt, reménységet adtunk, könnyeket tö­rültünk, a szenvedők, éhezők, ru­hátlanok, árvák felé segítő, védő kart nyújtottunk. A háború végétért, de a félelem nélküli, szabad életért való küzde­lem most folyik igazában. Éhben a küzdelemben nem szabad meg­lankadnunk, nem szabad elereszte­nünk egymás kezét, mert ma mi vagyunk a világ egyetlen szabad magyar csoportja. A mi kötelessé­günk a hitet, reménységet, életked­vet tartani. Mint Virginiában, a polgárháború után, a William és Mary College elnöke. Az iskola ro­mokban hevert. Nem volt diák, ta­nár. Csak a torony maradt meg a haranggal. És az iskola elnöke min­den reggel meghúzta a harangot. Hét éven át húzta, hogy ébrentartsa a reménységet, a romokon uj élet építésének vágyát. És elérte célját. Az iskola megépült, a romokon uj élet fakadt. Ez a mi kötelességünk is: ébren tartani a hitet, testvér­szere te tét! Közös erővel huzni a testvérszeretet, igazság, szabadság harangját mindaddig, mig a romo­kon uj, boldogabb, igazi demokrati­kus élet ébred. Gratulálunk a Verhovay-nak, hogy nem eresztette el a testvér­kezet, bent maradt az amerikai ma­gyarságot egybefüző Amerikai Ma­gyar Szövetségben. Megújult erő­vel, egymás kezét fogva dolgoz­zunk befogadó hazánkkal együtt az igazi testvériség győzelméért! A Magyar Szabadságharc százéves évfordulóján, 1948 márciusában, Clevelandban tartjuk Közgyűlésünket. A Köz­gyűléssel kapcsolatban, 1948 már­cius 14-én, olyan országos jelentő­ségű emlékünnepélyt fogunk tarta­ni, melynek hatását érezni fogják mindkét hazában. Ha Isten is úgy akarja, akkor a szülőhaza is itt lesz a mi ünnepélyünkön. Tervbe van véve a miskolci református püspök, Dr. Enyedy Andor és a “szegények iskolájának”, Sárospataknak, RE­GŐS CSAPATA kijövetele. Ha ők kijöhetnek és ünnepélyünkön részt- vehetnek, akkor nemcsak az óhaza üzenetét, szive dobbanását hozzák, hanem a szenvedések tüzében meg­edződött hitet, a felvidék népének leikéből kitermelt legdrágább gyön­gyöket, éneket, dalt, zenét, hősies élniakarást hozzák magukkal. Hó­napok választanak el Közgyűlésünk­től, de már is mind szebben kezd kibontakozni gyűlésünk is, százéves jubileumi ünnepélyünk is. "Az erősek kötelességük, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzák." Amerikai magyarságunk körében mind jobban szaporodik a megfá­radt, megterhelt öregek száma. A Bethlen Otthonban hónapról-hó- napra mind több és több öreg test­vér fordul felvételi kérvénnyel. A mostani otthon már megtelt. Azért a szept. 4-én tartott Igazgató' Ta­nács gyűlése úgy határozott, hogy uj szárnyat épit a régi otthonhoz. Egyelőre 20 öreg befogadására al­kalmas helyet fogunk építeni. Egye­sületünk tagjainak és azoknak, kik amerikai magyar életünk értékei­nek alapitói, fenntartói voltak, tar­tozunk azzal, hogy öregségükre csendes otthont nyújtsunk. “Az erősek kötelesek az erőtlenek gyen­geségeit hordozni.” Készül a Bethlen Naptár A Bethlen Naptár 1948 évi szá­ma nagyobb jelentőségű lesz, mert most már az óhazába is lehet kül­deni. A múlt éviből is küldtünk néhányat és a legnagyobb elisme­réssel fogadták. Erről tesz bizony­ságot Simon Kálmánná, veszprémi tanítónő levele, ki ezt Írja: “Sza­vakba nem önthető szeretettel ol­vastam minden sorát, mint egy imádságot. Csupa krisztusi hit, csu­pa szeretet és jóság áramlik a be­tűkből. Kiáltva ég bennem: “Mi miért nem tudunk ilyenek lenni? bennünk miért nem tud igy égni az egymás iránti szeretet, mint ott, a tengerentúl élő testvéreink kö­zött? ... Krisztusi szeretetben élve a lélek, mint a kőszikla, úgy áll, mint Móriah hegyén a Bethlen Ott­hon, a szeretet otthona ...” A munkatársakat szeretettel kérjük: segítsenek Bethlen Naptá­runkat még jobbá, értékesebbé tenni, hogy annak áldásai tengeren­túl is érezhetők legyenek. Terjesz- szük, küldjük el az óhazába is. Dr. Újlaki Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom