Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 5 az osztály ügykezelők közül sikeresen végezték a tagszerzést mosolyogva néznek körül, azok, akiknek nincs meg a kívánt eredmény, indokolják, hogy vagy napi megélhetésük lekötötte minden szabad idejüket, vagy más okok miatt maradt el, de még ez év folyamán kiigazítják a csorbulást. Ezután sor kerül az uj célkitűzésre. Nagyon szerényen jelenti be a szervezést irányitó titkár, hogy ebben az esztendőben nem kiván nagyobb arányú tagszerzést, mert tudja, hogy a tisztviselő testvérek nagyon el vannak foglalva és fáradságos is az egyesületi munka, csak annyit kér, hogy ki-ki a mai számát az osztálya tagjainak tiz százalékkal gyarapítsa meg. Ez nem sok és indokolja is: tegyük fel, hogy egy kisebb osztálynak van 30 tagja, ott az ügykezelőnek csak 3 tagot kell szereznie. Erre fel épen van egy olyan osztálytisztviselő, akinek 30 tagja van és örömmel jelentkezik, hogy ígéri biztosra a 3 tagot. A másik is jelentkezik, hogy az ő osztályának 60 tagja és ígéri biztosra a 6 tagot. Mire azokra az osztályokra kerül a sor, ahol 300 tag van és onnan szó esnék, hogy ott már 30 tagról van szó és az kissé magas szám, akkorra már csaknem egyhangúlag megajánlották, hogy meglesz az a 10% taggyarapodás. A hangulat olyan, hogy talán több is lesz. Ez az ügy ezzel lezáródik. * Következik az Egyesületünk vagyonának az ismertetése. A pénztárnok sem felejti el megemlíteni, hogy az alapításkor az Egyesületünknek az első esztendő végén kétszázhetvenkét dollár 15 cent vagyona volt és ma hárommillió- hatvanezer-ötszázhét dollár 97 cent a tőkésített vagyona, mely ez idő szerint mind élő, jövedelmező elhelyezésű. Aztán számszerint felsorolja, hol és mibe van elhelyezve ez az összeg? Milyen alapokra osztva áll rendelkezésére a tagjaink részére? Az egyes államok biztosítási ellenőrzési hivatalai, hogyan kérik számon és őrzik ellen a vagyon bevételeinek és kiadásainak minden centjét? Egy jólelkü jelenlevő felveti a kérdést, hogy nem lehetne-e legalább egy tizedrészét a nyomorúságba sodródott óhazai testvéreink támogatására juttatni? Nem is vár felvilágosítást a kérdésére, hanem folytatja, hogy ő a maga részéről szívesen odaadná az eddig befizetett tagsági dijait s biztosan nagyon sokan megtennék azt, ha megkérdeznék! A jelenlevők között néhány nőtestvérünk is ott ül s megkönnyesedik a szeme az őszinte testvéri szívből jövő könyörülő szeretet sugalta szók hallatára. Végül azzal zárja szavait az ajánlatot tevő, hogy ő szeretné, ha egy olyan jelvényt csinálna valaki, amelyet minden Krisztust követő viselne és mindenkit arra emlékeztetne, hogy: “Szeresd felebarátodat...” mert eleddig soha nagyobb szükség nem volt a földön az embernek erre az igére, mint ma! A pénztárnok azzal töri meg a csendet, hogy a megengedett határokon is túllépve Egyesületünk tagsága az óhazai Ínség enyhítésére eddig $40,000.00 dollárt juttatott. * Titkár bejelenti tudomásul vétel végett, hogy Vezértestületünk határozata szerint az 1948-ban tartandó konvenciót Cleveland, O.-ban tartjuk meg 1948 március hónap második hetében. Azért Clevelandban, mert oda meghívtak a clevelandiak még a múlt konvención és azért március második hetében, mert 1848. március 15- ének emlékét, százesztendős évfordulóját akkor méltó keretek között ünnepeljük, emlékezünk szülőföldünk népének nagy napjáról, az amerikai magyar Debrecen és környékén élő amerikai magyar testvéreinkkel együtt. Reméljük, hogy a béke akkorra meglesz és szabadon ünnepelhet a csonka ország népe! Ki-ki szótlanul veszi tudomásul a bejelentést. Pár pillanatnyi csend után egyik ember a másiknak idézi Petőfit: “Ha nem születtem volna is magyarnak E néphez állnék én, Mely elhagyott, a legelhagyatottabb A föld kerekén.” A másik csak annyit mond: Ki tudja, lesz-e akkor még Csonka-Magyarország? * Felvetődik a kérdés, hogy gondoskodott-e a Bethlen Otthon vezetősége az Öregek Otthonának a kiépítéséről? Ugyanis Egyesületünk tagjai között már sokan vannak olyanok, akik rövidesen igénybe óhajtják venni Egyesületünknek ezt a kedvezményét és nem szeretnék készületlenül találni Egyesületünk szeretet otthonát a jelentkező testvéreink befogadására? Egyik jelenlevő Vezértestületi tag részéről megnyugtató válasz az, hogy az ez évben tartandó Bethlen Otthon Igazgatóságának gyűlése lesz hivatva ez ügyben intézkedni. * Meleg, de elszomorító érzést váltott ki egyik testvérünk felszólalása, azaz kérdése, hogy mikor kerül sor az óhazába meghirdetett társasutazás megvalósítására? Erre a titkár azt a választ adta elkeseredett tekintettel, hogy ő olyan jövendőmondót nem tud, aki erre határozott időpontot tudna megjelölni. A közös óhajtása az volt a jelenlevőknek, hogy bár minél hamarább lehetne, ez lenne a legjobb az óhazai véreink számára is! * Az utolsó előtti szót a kerületi szervező kapja minden összejövetelen. Egy és ugyanaz a kérés minden kerületi szervezőnknek: nagyon bíznak a kapott ígéretekben, hogy azt a csekély 10 százalék taggyarapodást minden osztálytisztvi
