Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 13 TAGLÉTSZÁM ÉS OKMÁNY KIMUTATÁS MEMBERSHIP AND CERTIFICATES Felnőtt Oszt.—Adult Dept. Okmányok Tagok Certificates Members Létszám 1946 december 1-én On December 1, 1946 _ 18,687 18,026 Törölve — Lapsed 37 _ 35 Meghalt — Died 14 ___ 13 Maradt — Remained _ 18,636 17,978 Újak — New 126 102 Visszahelyezve — Reinstated 1 1 16 éves áthelyezés — 16 Years transferred Összesen — Total 2 2 18,765 18,083 1947 január 1-én Belegs. Oszt.—Sick Benefit Dept. Létszám 1946 december 1-én On December 1, 1946 ___________________ 2,377 Törölve — Lapsed -------------------------------- 11 Meghalt — Died ________________________ — Maradt —Remained ___________________ 2,366 Újak — New __________________________ 11 Visszahelyezve — Reinstated ______________ — Összesen — Total ----------1947 január 1-én _______________________ 2,377 Ifj. Oszt.—Juvenile Depl. Létszám 1946 december 1-én On December 1, 1946 _____ 9,585 _______ 9,352 Törölve — Lapsed _______ 61________ 59 Meghalt — Died_________ —________ — Áthelyezve — Transferred_ 28________ 28 16 éves áthelyezés , 16 Years old transfer ____ 2_______• 2 Maradt — Remained_____ 9,494 _______ 9,263 Újak — New ___________ 191________ 178 Visszahelyezve — Reinstated _ 1_______ 1 Összesen — Total ---------- ---------1947 január 1-én _________ 9,686 9,442 Összetaglétszám 1946 december 1-én Grand total on Dec. 1, 1946 _ 28,272 _______ 27,378 Össztaglétszám 1947 január 1-én Grand total on Jan. 1, 1947 _ 28,451 _______ 27,525 Emelkedés — Increase _______ 179_______ 147 VASVÁRY ÖDÖN, Számvevő-Auditor AZ ELNÖK ÜZENI AZ ÁLDOZATHOZATALBÓL FAKADÓ ÖRÖM Nincs boldogság az elnyerésben vagy bírásban, hanem egyedül az adásban van az igaz boldogság. Az áldozathozatal, mások terhének hordozása, a segítő szeretet által többet nyerünk, mint amennyit adunk. “Aki másokat felüdít, maga is felüdül.” Ezt látjuk azok életében, akik az óhazai árvagondozás és a testvérsegítés munkájában részt vesznek. Erről tesz bizonyságot az alábbi néhány levél. BODNÁR ISTVÁN ÉS NEJE LEVELE Bodnár István a perth amboyi független egyház főgondnoka volt éveken át. Most a wood- bridgei egyház pénztárnoka. Bodnár István és neje már két árva gyermeket felnevelt. Most az óhazai árvagondozás munkájából veszi ki részét. Ő írta: “Boldogok vagyunk feleségemmel együtt és az örömnek köny- nyei peregtek alá szemeinkből, midőn a Ntü Ur levelét megkaptuk, melyben tudatott bennünket, hogy Szilágyi Margit 10 éves kislány, a mi szerete- tünkbe és gondozásunkba is van, jó Istenünk után. Hálát adtunk a jó Istennek, hogy megcselekedte velünk azt, hogy boldogabb karácsonyunk lehet ennek tudatában ebben az évben. Igazán éreztük az igazi karácsonyi örömöt és így boldogan tudunk hálát adni Istennek a szivünkbe adott szeretetért...” "A TRAGIKUS MAGYAR SORS IGEN FÁJ", írja New Yorkból Mrs. Ágnes Kullar. A Bethlen Otthon Naptárát olvasgatta és annak hatása alatt írta: “Lehetetlen tétlen maradni és nem szólni miután e gazdag tartalmú kalandáriumot átolvastam. Minden szava a velőknek megoszlásáig hat, még a követ is megindítja. Óh az a tragikus magyar sors nekem igen fáj. Hogy segédkezet nyújtsak elhatároztam, hogy egy árvát felkarolok. Segíteni akarok abban, hogy ez az áldott intézet minél több magyar árvát gondozhasson. Most megfogadom, hogy ezentúl az én Istenemnek segítségével többet fogok tenni. Régi tagja vagyok az Egyesületnek, a Bethlen Otthon az enyém is, annak gondját hordoznom kell. Azért itt küldök 50 dollárt... a mi kedves Molnár Máriánk emlékére.. Ahol ilyen szerető, áldozatos szivek vannak, ott a nyomorúság enyhülni, a Szeretet győzni fog. "BUSULÁSUNKBAN — VIGASZTALÓNK." Jól esik látnunk azt, hogy Egyesületünk tagjai innen, a tengerentúlra, sugározzák át mentő, segítő szeretetüket, addig Egyesületünknek tengerentúl, szomorú magyar táborban, Erlangen-ben, szolgálatot teljesített tagja, Dr. Takaró Zsolt, Dr. Takaróék fia, a németországi táborban éreztette meg az igazi testvérszeretet melegét. A táborból eltávozása alkalmával neki átadott hálaíratban, soksok aláíró, ilyen bizonyságot tett: “A mi szomorú, idegen földön járó magyar útunkon ... itt busulásunkban drága vigasztalónk lett.” Tengeren innen, tengeren túl, az Egyesület tagjainak igazi rendeltetése az, hogy “örömmondó” legyen. “Mily szépek az örömmondó lábai, ki jót mond, örömöt hirdet...” "AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK" címmel, az 1946-ik évi naptárban, osztályaink ügykezelőinek képét, rövid életírását közöltük. Kádár Károly, Gary, Ind.-i ügykezelőnk írja, hogy ő 1889 dec. 6-án, Szatmármegye Csaholcz községében született. Kádár testvérünk, feleségével együtt buzgó munkása úgy az Egyesületnek, mint az egyháznak. A helyreigazításnak készséggel adunk helyet.
