Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1947-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG 5 Csipke fájdalmasan legyintett és keserveset sóhajtott. Akkor új hang jelentkezett a családi tanácsban. Felugrott és csillogó vidám szemek­kel odaállott eléjük Tibor, a legnagyobb fiú. Ez örökölte az apa szelíd kispolgári humorát. És mosolyogni kezdett: — Bízzátok rám, jó? Én úgy csinálom, hogy ne legyen sértő az apa önérzetére és mégis kap­junk valamit. Feleletet sem várva, átszaladt a másik szo­bába és egy kitépett füzetlapra, (mert hol van most rendes levélpapír?) lázasan írni kezdett. A család ott maradt az amerikai levél körül, beszélgetve, töprengve, vitatkozva ... Tíz perc múlva kivágódott a szoba ajtaja és a megírt levelet lobogtatva megjelent Tibor. — Hallgassátok! — kiáltotta lelkesen és fi­gyelő család közepette olvasni kezdett: Kedves Jenő Testvérem! Boldog örömmel vettük leveledet, mely­nek csak megfogyatkozva örülhettünk, mert három szegény gyermekünk meghalt a háború­ban. Ketten légitámadásnál, egy a harctéren. Már csak Tibor, Gábor, meg Boriska van élet­ben. Hárman meghaltak és mi csak a szívünk­ben gyászoljuk őket, mert nincsen gyászru­hánk, azonkívül, ami a testünkön van, nem maradt semmilyen ruhánk. Ne küldj él Jenőkém se csokoládét, se kon- zervet, se cukrot. Küldjél néhány darab varró­tűt, mgg cérnát, mert úgy hallottuk, hogy jö­vőre már Magyarországon is lesz szövet, de tűt nem Ígértek hozzá. És küldjél egy sárga cipő­krémet, hogy a nagymama papucsát ki tudjuk néha pucolni, mikor ezt az egyetlen lábbelijét leveti. És küldjél néhány gombot is, hogy fel tudjam varrni az uram ingére, mikor hazajön a hivatalból. Meg egy harisnya szemfelszedőt, hogyha majd lesz Boriskának selyemharisnyá­ja, legyen mivel felszedni a leszakadt szeme­ket ... Tibor mosolygott: — No mit szóltok? Csipke kesernyésen mosolygott. Legyintett, hogy bolondság. De a levél másnap mégis elkül- dődött South Norwalkba. És úgy látszik, hogy a humor megmaradt Amerikában is, mert néhány hónap múlva a Csipke család csomagot kapott Amerikából. Ha ugyan lehet csomagnak nevezni azt a néhány dekás kis küldeményt. — Csipkéné kibontotta s a család ámuló szemei előtt feltárult a külde­mény. Tíz darab varrótű, két cipőkrém, néhány gomb, cérna, meg egy harisnyaszemfelszedő. Lesúj tottan nézték. És hosszú csend után a nagymama szemrehányóan Tiborra nézett: — A leveled túlságosan jól sikerült... Mind szomorúak voltak, csak Csipke érzett valami könnyebbséget megviselt szívében. De úgy látszik, nemcsak a humor maradt meg Amerikában, hanem a meleg segítő jó szív is. Mert másnap újabb csomagot kapott Ameri­kából a Csipke család. Tekintélyes, nagy cso­magot. A család lázas izgalommal bontotta fel s szét­kapkodták a kincseket. Hat gyászruha volt ben­ne. De micsoda szövetek! A nagymama egy gyö­nyörű, kivül-belől bőrrel bélelt öregasszonynak való cipőremeket tartott remegő kezei közt, Bo­riska csudálatos selyemszöveteket, egy tucat se­lyemharisnyát, Csipke rámeredt a remek nagy­kabátra, Tibor az ingekre, Gábor az uj öltönyre és mi minden kincs volt még abban a csomag­ban, melynek alján egy levél feküdt. Csipkéné felbontotta és a család elnedvesült szemekkel hallgatta az ócskavasas Jenő bácsi le­velét: — Itt küldöm néktek a gyászruhákat és az előző csomagban küldött tűhöz, gombokhoz cipő­krémhez, meg szemfelszedőhöz valókat... Akkor meghatottan elmosolyodtak mind és Csipke is helyeslőén bólintgatott és megvidá- mult hangon mondta: — Humora az van az öregnek. Határozottan van... És elismerő mosollyal nézett arra Amerika felé. Keze önkéntelen mozdulatokkal simogatni kezdte az óper encián túlról jött télikabát szö­vetét. (Sárospatak) Szabó Lajos MUNKA KÖZBEN A “Testvériség” példányai immár három hó­napja nem az ezelőtt megszokott nyomtatott címkékkel érkeznek tagjainkhoz, hanem sárga, vagy rózsaszínű- géppel Írott kinézésű címzéssel. Természetesen a címkék — kinézésük dacára — most is géppel készülnek, úgynevezett “Grapho- type-Addressograph” géppel, mely igényes név mögött valóban pompás gép-felszerelés rejtőzik. Legutóbbi konvenciónk felhatalmazása alapján lassanként megvalósul régi tervünk: egy ponto­sabb, hajlékonyabb rendszerű cimszallag, mely szőröstül-bőröstül itt, központi hivatalunkban ké­szül minden hónapban s a lappéldányokra felra­gasztásra készen megy a nyomdába havonta egy­szer. Az uj cimszallag alapját majdnem tizenhá­romezer egyéni címlemez képezi, államok és vá­rosok szerint, könnyen kezelhető fiókokba ren­dezve. Villanyerővel működő kézi-nyomda ké­szíti eme lemezekről minden hónapban magát a címeket tartalmazó szallagot. — Azt jelenti ez, hogy minden két lappéldány közötti időben be­érkezett uj tag cime címváltozás, névváltozás azonnal és itt beledolgozható a cimszallagba, feltéve hogy úgy a régi, mint a változott címet megkapjuk. Ez az a pont, ahol nehézségek mu­tatkoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom