Fraternity-Testvériség, 1947 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1947-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 7 BŰCSÜZÓ’ 1. írok, édesanyám, Ne várjon hiába. Hajóval indulok Dél-Amerikába. 9. Ezért nem akartam Én most hazamenni Mert tudom, én láttam: Mint halt valamennyi! ... 2. j •• Nagy az én bánatom Könnyem hullik egyre, Orcámon lecsordul, Cseppen a kezemre. 10. Tőlem beszélhet sok Politikus elme. Aki harcban ment el, Az mást érdemelne. 3. Mért is kell elmennem? Suttogom. Sóhajtom. Mikor fejem este Két karomra hajtom. 11. Amerikában sem Várnak rám virággal, De becsületemen, Nem gázolnak által. 4. Mért? — Katona voltam! S ez ma otthon szégyen Az a derék, aki Nyal az ellenségen. 12. A hajó dudája Zúg már a fülemben. Édesanyám, mért nincs Itt, a közelemben? 5. Én is szívesebben Mennék a Tiszához, Sok drága bajtársam Jeltelen sírjához. 13. Oly árván indulok El a messzi honba! Csak bele ne haljak E nagy fájdalomba. 6. Úgy hullt ott a magyar, Mint a legyek ősszel. Teli van a lelkem Honvéd-temetőkkel. 14. Sír a tenger habja A mélyben alattam. A Tisza partján is így magam maradtarti. 7. Társaim vérével, Füsttel, tűzzel, jajjal, Árokpartra rugdalt Sebesült magyarral. 15. Halott bajtársaim! Édesanyám képe! Kísérjetek tik el A nagy messziségbe! 8. De csak az ellenség Lehet ma hős nálunk, Nincs a mieinkre Szavunk, se virágunk. 16. Hogy meddig bolyongok? Nem tudja azt senki. Pedig de jó volna Egyszer hazamenni! Marseilles, 1947 május. Béres Pál szkv. * A verset a “Magyar Harangok” cimü lapból vettük át, mely Olaszországban jelenik meg s cimlapj szerint a “hontalan magyarok lapja”. Az iró honvéd szakaszvezető volt s Dél-Amerikába vándorolt.
