Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-07-01 / 7. szám
4 TESTVÉRISÉG tünket. Elvitte a jólétben levőktől — tőlünk —, a nyomorúságban levőkhöz, az óhazába. A galamb jön. Egy egy árva küldi. Üresen bocsátjuk-é visz- sza? “Ha valakinek van miből élnie a világban s látja hogy az ő atyjafia szükségben van s mégis elzárja előle a szivét, az ilyenben hogyan marad meg az Isten szeretete ... Ne szeressünk szóval, hanem cselekedettel és valósággal.” Dr. Újlaki Ferenc Kecskeméthy József elnök.__________,__________igazgató. BESZÁMOLÓ JUBILEUMUNKRÓL Úgy volt ahogy reméltük és hittük! Uj hazánk, Amerika, szabadság ünnepén, 1946 julius 4-én, a Bethlen Otthon 25 éves jubileumán a hála és magasztalás csodálatos erővel szárnyalt az Egek Urához s az ember-szeretet diadal-ünnepet ült. Reformátusok, amerikai magyarok nagy gyülekezete sereglett össze Ligonierban, a Mória hegyén és az alapítókkal, a régi és új vezetőkkel, a munkában segítőkkel és a megsegitettekkel együtt “Ében-Haezer”-t állítottak fel, a Hála Kövét, “mert mindeddig megsegített bennünket az Ur”! A felállított határkőnél szent fogadástételek hangzottak el, a szívek összedobbantak. Célkitűzések, tervek születtek meg a boldogabb jövendő munkálására. Szóltak a bizonyságtételek: “Érdemes volt az első 25 évben és érdemes lesz a jövőben is elmenni és a Mester parancsolata szerint, jót cselekedni! Szükséges volt és szükséges lesz vad-viharos, sötét, könnyes és véres éjszakánkban amerikai magyar reformátusságunknak, Egyesületünknek, Bethlen Otthonunknak világitó lámpásnak lenni, könnyeket törölni, sebeket kötözni, mezíteleneket ruházni, éhezőknek kenyeret adni, gyászolókat vigasztalni, árvákat és elesetteket gyámolitani, nevelni és gondviselni. Megmutatta ezt az elmúlt 50 és 25 évek sok-sok áldott gyümölcse. S ha érdemes volt eddig, szent kötelesség lesz ezután is, hogy hivatásunk magaslatára állva Istenünkért, hitünkért, fajtánkért, annak itt és odaát élő árváiért és elesettjeiért áldozatokat hozzunk, szeretetben együtt munkálkodjunk!” Igen! Mindez megtörtént. Mindezek elhangzottak, szerető szívek muzsikáján mindezek lejátszódtak Ligonierban, a Bethlen Otthon 25 éves és a Református Egyesület 50 éves jubileumi ünnepén, amelynek lefolyásáról az alábbi beszámolót adhatom: Országos jubileumi ünneplésünk már julius 2-án elkezdődött. Kedden, a Bethlen Otthon Felügyelő Bizottsága egész napos diszgyülést tartott. A Bizottság megelégedéssel látta az elvégzett munkákat és sok üdvös határozatot hozott a jövőre. Ugyanakkor, a Református Egyesület szervezői kara is értekezletet tartott intézetünkben. Ezen a gyűlésen is haladás, fejlődés, szebb jövő voltak a jelszavak. Tervek készültek arra, hogy Egyesületünk nagy családjába fajtánk, hitünk minden magyarját befogadhassuk, családtagunkká tegyük. Julius 3-án szerdán délelőtt Egyesületünk és Bethlen Otthonunk kormányzó testületéi, a vezértestület, az Igazgató-tanács és a Felügyelő Bizottság közös díszgyülésre ültek össze, amely áhítattal kezdődött. Ezután a számbavétel, a munkarend megállapítása és a bizottságok kinevezése következett. Egyesületünk, Bethlen Otthonunk és egyházi csoportjaink képviselői négy bizottságra oszolva, (árvaházi, aggmenházi, farmi és bánya bizottságok) elindultak ezután, hogy az intézet életének, munkálkodásának minden ágát és helyét megvizsgálva tehessenek jelentést és javaslatokat. Szerdán délután közös ebéd után Dr. Újlaki Ferenc elnök az igazgatósági gyűlést újra megnyitotta, melynek első pontja a Bethlen Otthon igazgatójának a jelentése volt. Igazgató jelentésében beszámolt az 1945-ik esztendő egész évi és az 1946 első félévi intézeti életéről, munkálkodásáról s pénzforgalmáról. Jelentését a gyűlés érdeklődéssel hallgatta és elismerését kifejezve tudomásul vette. Ezután a bizottságok jelentéseit és javaslatait tárgyalta az igazgatóság, melyeknek alapján több, az intézet életére és jövőjére üdvös határozatot hozott. Szerdán este a gyűlések után már nagy számban érkeztek vendégek az ország minden részéből ugyannyira, hogy a jubileum előestéjén nemcsak a Bethlen Otthon, de egész Ligonier magyar szótól volt hangos, aminek a városbeliek is örültek, mert mint többször megmutatták, szeretik a Bethlen Otthont és annak gavallér magyar látogatóit. Julius 4-én, csütörtökön reggel a “Fourth of July’’-kor szokásos borús, nyári záporokat eresztő égbolt helyett, derűs ég és tiszta napfény ragyogott az ünneplő seregre. Mintha a természet is kedvezni akart volna az ünneplő Szeretet Otthonnak és azoknak, akik több heti készület után 14 államból, azokban működő egyházaink és egyesületi osztályaink csaknem mindegyikéből mintegy 650-en jöttek el autóbuszokon, vonaton, autókon, még repülőgépen is, kisebb-nagyobb csoportokban a szeretet nagy ünnepére. Amilyen tisztán árasztotta melegét a verőfényes nap, úgy áradt az öröm, a boldogság és szeretet melege a megjelentek szivéből a születés napját ünneplő Bethlen Otthon és annak lakói felé. A szeretet melegével összeölelkezett a tiszta magyar református hit ereje, amikor a délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten népünk százainak ajkáról szárnyalt a hálaadó ének és imádság. Ünnepi istentiszteletünket, tudva azt, hogy a mi kis templomunkban nem fértünk volna el, a helyi Presbyterian Church szép nagy templomában tartottuk meg, amely teljesen megtelt az ünneplőkkel. Az ünnepi szent szolgálatokat, a Bethlen Otthont pártoló és segítő egyháztestek képviselői: Nt. Péter Antal, Ft. Dr. Vincze Károly, Nt. Kruchio Antal, Nt. Kosa András, Dr.
