Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-05-01 / 5. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORHED FEDERATION OF ANERICA Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIV. 'GOLDEN JUBILEE YEAR" MAY, 1946 ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS Az elbizakodott, gőgös navarrai király előtt állott Béza Tódor. A hit és igazság utján járók, az Egyház elleni fenyegetések között bátran megállva, felemelt fővel mondotta: “Uram! az Egyház sorsa csapásokat elfogadni. De ne felejtse el felséged, hogy az Egyház üllő, mely sok kalapácsot elkoptatott már!” Igazságtalansággal, üldözéssel, erőszakkal telt időben, romokban fekvő, szenvedés, bűn, nyomorúság kínjai közt vergődő világban érkezett el az Egyház születésnapjának évfordulója. Rázúdulnak a kalapácsütések. Elbirja-é? Az egész világot fundamentumaiban megingató viharban megáll- hat-é az Egyház? A mai időben jó emlékezni arra, hogy üllő az egyház, melyen sok kalapács elromlott. Az üllőre zuduló kalapácsok összetörtek, de az üllő, az Egyház, “az Igazság oszlopa és támasztéka”, megmaradt! Rettenetes erővel reázuduló kalapácsütések érték a történelem folyamán, üldözés, erőszak, börtön, gályarabság, máglya, vérpad próbálta ösz- szetörni. De a vége mindig csak egy, mindig csak az a meggyőződés volt: "Az igaz világosság eljön e világba. A sötétben fénylik és a sötétség soha ki nem olthatja azt!" Bármilyen nagy legyen is ma a sötétség, a világosságot ki nem olthatja ma sem. Bármilyen ütések érjék is az üllőt, rendületlenül megáll az. Az élet mai megpróbáltatásai, nyomorúsága között is ott él az igazak lelkében az Istenbe vetett hit, a kiolthatatlan reménység és az elpusztíthatatlan munkakedv. A Presbyterian Közegyház megbízottja bejárta Európát. Magyarországba nem mehetett be, mert nem adtak néki beutazási engedélyt. De sok szemtanúval találkozott. Ezektől kapott értesülések alapján mondotta, hogy egész Európában Magyarország állapota a legsötétebb, szinte reménytelen. “De a sötétségben biztató reménysugarat is találtam”, mondotta beszámolójában. “A párisi egyetemen találkoztam egy magyar papnövendékkel. Rongyos katona ruha volt rajta. Szüleiről, testvéreiről, évek óta, nem hallott semmit. Mikor megláttam, megesett rajta a szivem és azt mondtam neki: testvér! te már eleget szenvedtél. Itt van ezer dollár. Jöjj Amerikába. Én, mint az egyik hatalmas amerikai közegyház képviselője, lehetővé teszem azt, hogy a princetoni egyetemen tanulhass. Iskolai tanulmányaid bevégzése után ott maradsz Amerikában... Vagy pedig itt a párisi magyar egyháznál segédlelkészi állást létesítünk. Te veled töltjük azt be. így tovább tanulhatsz. Mit választasz?” “Ott állott előttem egy magyar ifjú, kinek semmi más földi java nem volt, mint rongyos katona ruhája. Ott állottam én és felajánlottam, hogy megnyitom előtte a béke és nyugalom hazája ajtaját. Mit gondoltok: mit választott? Azt felelte: “Uram! nagyon hálás vagyok, de én itt maradok tovább tanulni. Azután visszamegyek a romokon uj életei építeni!" Sötétségben van ma a világ. Sötét nyomorúságban a szülőföld. Rettenetes csapások érik az igaz ember lelkét. De bizzunk. Álljunk mozditha- tatlanul. A kalapács összetörik, az üllő megmarad. Az Igazság és Szeretet győzni fog, mert győznie kell. Erre tanít a múlt, az Istenbe vetett hit. Erre ad reménységet sok, a szenvedés tüzéből megtisztulva kikerült léleknek élni, dolgozni, alkotni vágyása. Hitünket, reménységünket megőrizve bízzunk és dolgozzunk. Egymás terhét hordozó szeretettel segítsük a romokon uj életet építőket. Ne felejtsük el, hogy az Egyház és benne az igaz, hivő ember lelke, üllő, mely sok kalapácsot összetört már. Összetöri ma is a bűn és gonoszság kalapácsait. Eljön az Isten, az Igazság, a Testvériség országa! Dr. Újlaki Ferenc
