Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-04-01 / 4. szám
"•“RISBGil OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA' Published Monthl7 Főszerkesztő—Editor in Chief: FRANCIS ÚJLAKI, D. D. Felelős szerkesztő—Managing Editor GEORGE E. K. BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés évi $2.00 Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936 VOLUME XXIV. "GOLDEN JUBILEE YEAR" APRIL, 1946 ÉDESANYÁK NAPJÁN kinyitjuk az emlékezés kincsesládáját és kivesszük a legértékesebb drágagyöngyöt: édesanyánk emlékét. Megjelenik előttünk ő, a tiszteletre legméltóbb asszony. Emlékezünk. Áhítattal, szeretettel öleli körül lelkünk, boldogan susogja ajkunk: édesanyám! áldott vagy te, számomra legáldottabb vagy te, az asszonyok között! Édesanyák napján hálával, szerető emlékezéssel gondolunk édesanyánkra. És ma különösképen együttérző szeretettel gondolunk azokra az édesanyákra, kiknek szívét, mint Mária szívét, általjárta a fájdalom, a gyász éles tőre. Azokra, kiknek otthonuk omlott össze, kik gyermeküket veszítették el, kik kifosztoitan, összetörtén egyedül maradtak. Együttérző szeretettel gondolunk a Golgotát járó, tövissel koronázott homloku édes anyára: a szülőhazára, Hungáriára, és lelki édesanyánkra, az Egyházra! Édesanyák napjának közeledtével mindig éreztük, hogy ez az idő az emlékezés, a gondoskodó, gyöngéd szeretet megbizonyitásának ideje. És szívünk szeretetének, reá gondolásunknak bizonyságára ajándékot küldtünk. Ma, 1946 Édesanyák Napján még inkább éreznünk kell ezt. Jelenjen meg előttünk édesanyánknak, minden édesanyának, szülőhazánknak, egyházunknak szenvedő, fájdalmas arca. Lássuk meg felénk nyújtott kérő kezét, halljuk meg könyörülő, hívó szavát. "Jer és légy segítségül én nekem!" Meghalljuk-é? Elmegyünk-é? Ott leszünk-é segítő szereietünkkel? Két jóbarát együtt szolgált a katonaságnál. Együtt mentek a háborúba, együtt harcoltak a csatában. Az egyik megsebesülve ott maradt a harctéren. A másik visszavonult a lövészárokba. Az ágyú tovább dörgött, a gépfegyverek golyói tovább sivítottak. A barát pedig ott feküdt a két vonal között megsebesülve. Egyszer csak felkél a fiú és parancsnokához megy. Engedélyt kér arra, hogy a golyózápor között megsebesült barátjáért mehessen. A parancsnok azt feleli: "fiam, barátod talán már halott. Te súlyosan megsebesülhetsz. vagy meg is halhatsz. Mi értelme van hát a veszedelembe menni?... De ha akarsz, menj." A fiú elment. Odacsúszott barátjához. A lövészárokból lélekzet visszafojtva nézték, hogy vállára vette a sebesült katonát, megindul a golyózápor közepette visszafelé. Sebet kap. Összeesik. Majd feláll. Nehezen hurcolja magát, terhét. Odaér. A lövészárokba esik. Hozzámegy a parancsnok és így szól: "látod — fiam — nem volt érdemes. Barátod halott, te pedig megsebesültél..." A katona örömmel válaszol: "Uram! megsebesültem, életemet kockára tettem, de megérte! Megérte, mert amikor odaértem barátom még élt! Üvegesedő szeméből boldogság sugárzott, arca kipirult, kezemet megfogta és így szólt: Barátom! TUDTAM HOGY EL FOGSZ JÖNNI!... Kapitány úr! Hogy barátom nem csalódott bennem, hogy várakozását betöltöttem, ez mindennél többet ér nekem!" Édesanyák napja jöttével érezzük meg, hogy valaki vár. Az én édesanyám. Sok, sok ezer édesanya, a szülőhaza, Egyházam,—vár. Hiába vár-é? 1946-ik év Anyák Napján tegyünk többet, mint máskor tettünk. Küldjünk levelet, küldjünk csomagot, adjunk a magyar, vagy egyházi segély alapra, fogadjunk szívünkbe, gondviselő szereleiünkbe legalább egy árvát. Szerezzük meg sok szenvedő szívnek azt az örömöt, hogy van, aki gondol rá, törődik vele, van, aki segítségére megy. "TUDTAM, HOGY EL FOGSZ JÖNNI!" Édesanyánk, sok szenvedő szív, sok árva vár! Érzi, tudja, hogy el fogunk menni. Elmegyünk-é? A Református Egyesület már elment, mikor a Bethlen Otthonon át háromszáz árva édesanyjává lett. Elmégy-e te? Istenem! mily boldogság lesz sok árva szívben, ha odaér szeretetünk bizonysága. De mily fájdalom az ő lelkűkben, később a miénkben is, ha nem értjük meg az idő hívó szavát! "Tudtam hogy el fogsz jönni!" Menjünk el. Tegyük ezt az Anyák Napját áldottá, segítő szeretettel teljessé! Dr. ÚJLAKI FERENC
