Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1946-02-01 / 2. szám
6 TESTVÉRISÉG LEVELES AZ ELNÖK ÜZENI: Ölvén éves jubileumunk ligonieri ünnepélyén megjelenésről a colum- busi 69-ik osztályunk hozott határozatot. A columbusiaké az elsőség ezen a téren. Tóth Károly osztályjegyző irja: “Indítványozva lett, hogy osztályunk tegyen a nyár folyamán egy tömeges kirándulást Ligonier, Pa.- ba, megtekinteni a Bethlen Otthont. Ezt valamennyien lelkesen elfogadták. Határozat szerint julius negyediké, az ötvenéves jubileumi ünnep napja, lesz az a nap, mikor Columbusból egy kavarán indul Li- gonierbe... így kellene ezt tenni a többi osztályoknál is... így az árvaháznak Columbusból szép számú vendégserege lesz Julius 4-én. Azt is irja még Tóth Károly, hogy az osztály jan. 20-án megtartotta a tisztújító gyűlést. Joggal lehet mondani, hogy testvéri gyűlés volt. Egyetlen félreértés sem volt, csak nyugodt határozat. A régi tisztikart egyhangúlag kérték fel a munka tovább vitelére. El is fogadták szívesen.” Columbusi testvéreinknek gratulálunk! A Református Segélyre a Közgyűlés által a magyar segélyre megszavazott összegből, egyezer hatszáz dollárt szavazott meg és küldött el a Vezértestület. Szeretettel kérem Református Egyesületünk nagy családjának minden családtagját arra, hogy ne feledkezzenek el óhazai szenvedő testvéreinkről, hanem adjanak a segélyre. Akár az általános Magyar Segélyalapra, akár a Református Segélyalapra, akár ruhát, pénzt, vagy élelmiszert, cipőt, bárhová, bármit, — csak adjanak. Mert a nyomor elképzelhetetlen. Segíteni pedig, Isten után, egyedül mi tudunk. Naptárunk feltűnést keltett és meleg fogadtatásban részesült mindenütt. Naptárunkról a legérdekesebb levelet Toboz Dániel, régi egyházi és egyesületi harcos irta Mead- ville, Pa.-ból. Azt irja Toboz testvér: “Mondhatom, hogy gyönyörű munka. Még ilyen naptár magyar nyelven nem jelent meg Amerikában. Dacára annak, hogy én igen öregnek nézek ki benne, azért megtartom örök emlékbe. Már kettőt elajándékoztam két lányomnak. Hadd tanuljanak olvasni magyarul. Ha lehetséges lesz Magyarországba is elküldök egy párat. Egy ilyen munka megérdemli hogy az ember újra és újra elővegye, olvasgassa és gyönyörködjön benne. A Naptár gyönyörűsége mellett van egy gyönyörűségem is, ami engem legjobban meglepett. Az, hogy az amerikai magyar refor- mátusság olyan sok, különféle hitfelekezethez tartozik. Igen sok időbe fog telleni, amíg akad egy nagy református, aki egységbe tudná hozni az összes egyházakat. A népen nem múlnék, ha a lelkész urak is megtudnának egyezni. De sajnos, ezt bajosan fogjuk, mi öregek megérni. Száz szónak is egy a vége: a naptár kritikán felül áll. Kritizálni nem lehet, de engedje meg Elnök Ur, hogy mégis egy kis véleményt mondjak arról, ami nekem szembetűnő. A gyönyörű címlapon a kéve ha csak egy kötéllel volna összekötve és bent az 53-ik oldalon a buzakötés helyett csomózást kellett volna csinálni ... Sokszor üdvözli Toboz Dániel.” Hej! Toboz Testvér! de örülnének ma Magyarországon, ha búzakévét látnának és ha csak egyszer köthetnék is át! József külföldről adott testvéreinek búzát, mert azt mondta: “a ti megtartástokért küldött Isten ide.” Nem ezért küldött-é minket is? Azért is! A szép naptárismertetést öröm volt nekünk olvasni, de még inkább öröm magát a naptárt lapozgatni és mint Toboz Testvér irja “újra és újra elővenni, olvasgatni.” Ötezer uj tagot akarunk szerezni az ötvenéves jubileumi esztendőben. Sok munkatársunk buzgón dolgozik már a cél elérése érdekében. Egyik ilyen hűséges munkásunk Novotnik István, a 156 számú Wyandotte, Mich osztályunk ügykezelője. Boldogan riportolja hogy: “A gólyák már megérkeztek, csak egészségem legyen, hogy minden menyecskét felkeressek és buzdítani fogom őket az bő gyermekáldásra. Ha már az apákat és anyákat nem vehetjük fel, megelégszem én a gyermekekkel is, ha más nincs, mert a volt katonák nagy része magában hordozza a különféle betegségek csiráját, amit a harctéren kapott. Az anyák egészségesek, csakhogy tulhizottak ... Néha rajtam kívül három más ügynök is bejön ajánlani a biztosítást. És akkor csak összenézünk, csak azt várjuk: no! ki marad bent? ...” Novotnik testvérünk egymásután küldi az uj tagokat. Kapott is már Király pénztárnok úrtól egy uj pennát ajándékba. Hát csak használja azt a pennát és irja az uj tagokat. Ha mások is követik példáját, meglesz az ötezer uj tag. Dr. Dienes Barna, magyar tanár, a diáksegélyekkel kapcsolatban azt irja: “Egyesületünket és a Bethlen Otthont semmi sem dicsérheti jobban, mint az az atyai szeretet, a- mellyel diákjainknak és árváinknak az életre minden lehetőséget megadnak. Isten meg fogja áldani ezért mindnyájukat. Fogadják hát Eigenbauer Eleanor, Abaházi Erzsiké, Lilló ^ Ilonka, Bodnár Irénke, Molnár Ágoston, Fábián Antal, Luif Ferenc, Prunyi Sára szívből jövő köszönetét úgy az enyémmel, mint Elmhurst Col- lege-unkéval együtt.” Boldogok vagyunk, hogy gyermekeinkért és az amerikai magyar nevelésért tehetünk valamit. Istentiszteletünkön, Washingtonban, — jan. 27-én — igen szép számú gyülekezet volt együtt. Jelen volt az uj magyar követség egyik tanácsosa Dr. Chornoky Viktor is. Istentisztelet után barátságos, testvéri összejövetel volt magyar zeneprogrammal, beszédekkel. Látogatók. John Montgomery, ki éveken át az Egyesült Államok követe volt Magyarországon, látogatást tett központunkban. Beszélgetés közben nagy féltő szeretettel emlékezett meg a magyarokról és azt mondta, hogy magyarországi tapasztalatairól könyvet ir. A könyv szenzációsnak Ígérkezik annál inkább, mert éppen a háború előtti időben volt ő Budapesten. Himler Márton alezredes, Fáy Fisher Andor szerkesztő, Szeghy Károly, Ntü Szeghy János fia, ki 3 évig volt katonai szolgálatban, szintén meglátogatott minket. Dr. Újlaki Ferenc KÉRELEM. Szeretettel kérem osztálytisztviselőinket és tagjainkat, hogy írják meg az osztályukban történő, közérdekű eseményeket. Adjunk életjelt és közöljük egymással közlésre méltó dolgainkat.
