Fraternity-Testvériség, 1946 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1946-11-01 / 11. szám

TESTVÉRISÉG 9 javarésze rettenetes tél elé néz! Jól tudjuk, hogy az amerikai magyarság sokat adott a kö­zös célra, még többet saját ro­konai, barátai megsegitésére, igen sokan erejükön felül is! Visszaélni sem óhajtunk ezzel a testvéri szeretettel, mégis úgy érezzük a látottak alapján, hogy az amerikai magyarság­nak még egy utolsó nagy erő- feszitést kell tennie, hogy ó- hazai testvéreit átsegítse a kö­zeli tél borzalmain. Adjunk tehát cipőt, ruhát, tömény élel­miszert, munkaeszközöket, ad­junk pénzt, hogy a környező országokból szerszámot, állatot vehessenek és szállítási eszkö­zeiket, gépeiket kijavíthassák. Filmeket hoztunk úgy a Pa­rasztszövetségtől, mint az Actio Catholica-tól, melynek bemuta­tásával reméljük ujraébreszteni az adakozási hajlandóságot. Más országokból szintén to­vább folyik Magyarország meg­segítése, még hozzá több oldal­ról és nagyobb mennyiségben, mint mitőlünk. A svájciak, svédek, dánok hatalmas akció­ja már működik, több saját truck-al szállitván az adomá­nyokat rendeltetési helyeikre. A Catholic Welfare Conference és a Church World Service nagy szállítmányai vannak utón, az Amerikai Vöröskereszt is reméljük hamarosan meg­kezdi működését. Vájjon mi amerikai magyarok, a magyar­ság legnagyobb tengeren inneni tömege, akik a háború pusztí­tásait nem is éreztük, mi hagy­nánk abba a munkát? Nem! Minden nehézség a kereseti vi­szonyok romlása, a drágulás el­lenére is kell, hogy segítsünk — legalább még ezen a télen. Segítsünk egyéni adományok­kal, küldjünk intézményeknek, de adjunk általános célra is. Legfőképen pedig igyekezzünk az Amerikai Magyar Segély­akció utján olyan intézményes, tartós támogatást nyújtani, ami hazai véreinknek munkát, ke­nyeret ád. Legyen e segítsé­günk elég hosszú időtartamú ahhoz, hogy visszaadhassa úgy önbizalmukat, mint testi és lel­ki erejüket az újjáépítéshez. EMLÉKEZZÜNK Alábbi, rendkívül értékes adatok a budapesti “Ma­gyar Nemzet” cimü napilapban jelentek meg “Pro Memoria” cim alatt az amerikai magyarság előtt jól ismert Dr. Kun Andor nevével ellátva. Most amikor a szó szegések és Ígéret nem-teljesítések arany korát éljük, érdemes emlékezetünkbe idézgetni, hogy mikor és ki mit mondott és a nagy ígéretekből a végén mi lett!? Mert ha azok, akik szóltak és ígértek, el is felejtették amit mondtak, mi magyarok — nem felejt­hetünk! (B. K. Gy.) Párisban — ezt el kell ismernünk — súlyos érvek szóltak ellenünk. De figyelembe kell ven­ni a magyar külpolitikának 1944 március 19. előtti vonalvezetését és azt is, hogy miképpen vélekedtek erről a szövetségesek. Háborús sze­replésünk fontos megítéléséhez -ez is hozzátar­tozik. Beszéljenek a tények: 1938-ban Horthy kiéli látogatása idején a magyar kormány Bledben megegyezett a kisan- tanttal úgy, hogy Ribbentrop Magyarországot Németország hátbatámadásával vádolja. Münchenben a nyugati hatalmak elismer­ték a magyar-csehszlovák viszony rendezésének szükségességét, azonban nem vállalták a köz­vetítést ebben a kérdésben, hanem átutalták azt a tengely hatáskörébe. Cadogan helyettes angol külügyminiszter október 17-én közli a londoni magyar követtel, hogy kormánya a néprajzi alapon álló követeléseket a maga ré­széről helyesli, ezt már Prágában közölte, de most újból megismétli. A londoni magyar kö­vet szeptember 2-án jelenti, hogy angol hiva­talos részről kijelentették, hogy a csehszlovák kormánynak világosan megmondták, hogy győ­zelmes háború esetén sem remélheti, hogy ki­sebbségi területeit megmenthesse. A népeket és tartományokat nem lehet egyik állam felsőbbségéből a másikba áttolni, úgy, mintha tárgyak vagy valamely játékkövei vol­nának. (Wilson, 1918. febr. 11.) Az átcsatolt területeken élő nemzeti kisebb­ségek faji, nyelvi és vallási jogait, tagjainak teljes egyenjogúságát az utódállamok biztosí­tani tartoznak és kötelezik magukat, hogy ezek­kel ellentétes törvényt, rendeletet, hivatalos intézkedést nem hoznak s nem léptetnek ha­tályba. (Trianoni békeszerződés, III. Rész.) A trianoni békeszerződés cselszövények és zsákmányolási vágy eredménye, értelmetlen és veszedelmes. (Lansing U. S. A. államtitkár, a békekonferencia résztvevője, 1920. jan. 2.) A francia kormány felajánlja Magyaror­szágnak közte és az utódállamok közt oly tár­gyalások közvetítését, hogy egyrészt orvosolja­nak bizonyos gazdasági és néprajzi igazságtalan­ságokat, másrészt kiegészítsék a kisebbségek védelmének biztosítására már létesített határo­zatokat. (Fouchet budapesti francia főmegbi- zott, 1920. julius 24-i jegyzéke a magyar kor­mányhoz.) Felkerestem 1919. április 7-én Masarykot Prágában, hogy rávegyem — mondjon le a Csallóközről s Masaryk akkor erre hajlandó­nak mutatkozott a pozsonyi hídfő elnyerése ellenében. (Smuts tábornok nyilatkozata a Le Temps-ben, 1920. augusztus 3.) Sohasem titkoltam, hogy Európa felosztá­sának müve nem tökéletes s hajlandó is vagyok ennek helyesbítéséről tárgyalni, de csak az ér­dekelt államokkal és nem agitációszerüen. (Ma­saryk beszéde a cseh nemzeti ünnepen, 1918. október 28-án.) Helytelenítem Magyarország agresszív poli­tikáját, de megértem a magyarokat s ha meg­változtatják taktikájukat, fontolóra veszem a javukra szóló határmódositást. (Masaryk nyi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom