Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-01-01 / 1. szám
10 TESTVÉRISÉG Szabó László pap-költőnknek uj és értékes zsoltár műfordításait következetesen azzal a céllal hozzuk, hogy aztán azok külön kötetben, egyszerre is megjelenve, gazdagíthassák egyházi irodalmunkat. A helyzet ma, sajnos, az, hogy magyar könyv csak egyetlen helyen jelenhetik meg: — Amerikában. (Szerk.) XI. ZSOLTÁR. Az Úr az én bizodalmám, Biztos oltalmam nála van, Hogy’ mondhatjátok hát lelkemnek: Fuss vagy repülj, mint a madár, Elrejt a hegy s keblére zár, Mert a gonoszok már keresnek, Felvonták az íj idegét, Nyilukat ráillesztették. A gonoszok sötét estig A jót és igazat lesik, Hogy lövöldözzenek reája; Pedig, mikor lerontatott, Ez épített új templomot; Az igazat az Úr megáldja, Úgy intézi egeibűl, Hogy az igaz megmenekül. Szent templomában él az Úr, Trónja meg az egekbe nyúl, Mindent belát egy pillantással, Nem kerül el téged mégse Szemöldöke rebbenése, Nem téveszt össze senki mással, Megpróbálja az igazat, Biztos védelmet annak ad. De a gonoszt mind megöli, Az álnokot is gyűlöli, Hálókat hullat a gonoszra, Tűz, *kénkő és égető szél Fülébe borzadályt zenél, Ez lesz az ő szomorú sorsa', Az álnok végzete is az, Mert az Úr jó, szent és igaz. XVII. ZSOLTÁR. Hallgasd meg az igazságot, Uram, vedd észre könyörgésem, Nem jő csalárd ajkról beszédem, Imázó lelkemet látod. Tőled jöjjön ki ítéletem, Lelked hadd lásson igazat, Próbádon szívem áthaladt, Nem találtál rosszat te bennem. Ha tán gondoltam is gonoszt, Az sohasem jött ki a számon, Ajkad igéjével vigyázom Tettében az erőszakost. Ragaszkodtam ösvényeidhez, Nem ingadoztak lábaim, . Hívtalak, ha gyötört a kín, Mert szavaddal mindig enyhítesz. Mutasd meg csoda-tettedben Megszabadító kegyelmedet, Mikor támadók rám erednek, Hogy a te jobbod van velem. Tarts meg engem, mint szemed fényét, Szárnyad árnyékában legyen Az én biztos rejtekhelyem, Ellenségim erődet féljék. Lelkendezve zárnak körül, Púsztitás a testük, a lelkűk, Kövér szívük elzárva hévül. Miként a vad, leshelyre jőve, Szomjas szemük zsákmányra les, Alattomos ugrást keres, Hogy leterítsenek a földre. Kelj fel Uram, terítsd le őt, Fegyvereddel szállj vele szembe, A világ emberét te verd le Megszabadúlt szemem előtt. Osztályrészük vagyonúkban van, Az ő istenük csak hasuk, Javadból nekik sokra jut, Bővölködnek étel- s italban Fiákkal is bővölködnek, Vagyonukat azokra hagyják, Mijök maradt, minden darabját, Forrását a gyönyöröknek. Engem igazságod lefoglal, Hálára buzdít reggeled, Midőn lassan fölserkenek. Megelégszem ábrázatoddal.
