Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1945-01-01 / 1. szám

8 TESTVÉRISÉG Ezzel mindannyioknak jó kívánásával marad­tam kiváló tisztelettel, mint igaz református nő, tagja ennek a nagy Egyesületnek, 17 unokámmal, 5 gyermekemmel, én és a férjem, 26-od magam­mal, egy egész kis fiók! Szaporodjanak, a jó Is­ten legyen velők minddel, harctéren küzdőkkel is. Istenem, hozd vissza őket mind. Három uno­kám közül egy már a francia kórházban van, egy meg Karácsony szent napján volt útban, a B/29- essel Japánba mentek. Bocsánatot kérek ezen Írásomért. Isten szent áldása legyen Önökön is ez uj esztendőben. Kelt Wheatland, Pa. 1945 jan. 10. Gergely Jánosné. MEGJEGYZÉSEK. II. A "mellette" szólóhoz: 1) Sz. Lévay Margit az ismert pap-költőnek, Szabó Lászlónak a hitvese. Jelenlegi címük: 404 Somerset Avenue, Windber, Pa. 2) Az ősi kehelyhez való ragaszkodás mellett sem---------- " ' ­szabad az egyéni poharakat “beergarden’' szóval illet­ni, sem “kocsmá”-nak azt ahol azokat használják. A másik felfogást is tiszteletben kell tartani. 3) Tény, hogy régebbi egyáhzi kiadványainkon, sőt legújabban is, az egy kehely jelvény a használatos. 4) Nem szabad annyira általánosítani, hogy az egyéni poharak használata a szeretetlenség jele volna. Csak más felfogásé! 5) Egészen helytelen volna, ha az egyéni poharak miatt bárki is elmaradna az1 Úrvacsorától. A lelkészek bizonyára megtalálják a módját a régi rendhez ra­gaszkodók kielégítésének is. 6) Gyűlölni pedig még ellenségeinket sem szabad 7) Hálásak vagyunk a szép család Egyesületünkkel szemben megmutatott hűségéért. Bár minden magyar református család megtalálná már a helyét nálunk, minden tagja számára. A hozzászólásokat világos jeleként kellett vennünk annak, hogy olvasóink igen nagy részét érdekli ez a kérdés. Mint jóelőre jeleztük, mi ebben állást foglalni vagy dönteni egyáltalában nem szándékoztunk. Ez az egyházi közösségek dolga s nem a miénk. Ezzel a ki­jelentéssel aztán le is zárjuk hasábjainkon a kérdést. (B. K. Gy.l HŰSÉGGEL MINDHALÁLIG Kováts Mihály ezeredes volt az első magyar ember, ki életét adta hazánkért. A szabadság- harcban, 1779 május 11-én, Charleston, S. C.-ban halt hősi halált. Kováts ezredes jelmondata volt: “Hűséggel mindhalálig!” Ő nyitotta meg az amerikai magyar hősök sorozatát, melyben százezer számra vannak azok, kik verejtékes munkájukkal, becsületes, szorgal­mas életükkel, életük odaáldozásával tettek bi­zonyságot arról, hogy hűséggel, mindhalálig való hűséggel vannak hazánk iránt. Áldott legyen em­lékezetük! ­Az amerikai magyar hősök seregében újabb csapatot képeznek azok, akik a hazáért, és hisz- szük, hogy az egész emberiség számára eljövendő jobb, emberibb világért harcolnak, adják áldoza­tul életüket. Ebben a csapatban van a Református Egyesü­let kettőezer katonája, kik a földkerekség minden részén teljesitik a Haza és az Emberiség iránti kötelességüket, akik otthontól, feleségtől, szülők­től elszakítva, mindhalálig való hűséggel hordoz­zák a háború minden megpróbáltatását. Református Egyesületünk kettőezer katonája közül negyvenkettő fizette meg a hűség legma­gasabb árát: életét áldozta. A negyvenkettő kö­zül nyolcnak hősi haláláról az elmúlt napokban kaptunk értesítést. Elnöki tisztemnek legfájdal­masabb része az, mikor katonáink hősi haláláról szóló levelet olvasok. Együttérző, imádkozó szív­vel gondolok az özvegységre jutott fiatal felesé­gekre, gyermeküket vesztett szülőkre, özvegy édesanyákra, szomorúságban maradó menyasz- szonyokra. A szív fájdalmára enyhítő balzsam­ként hat a katonai hatóság hivatalos értesítésé­nek az a része, hogy a hősi halott emlékét egy nemzet hálája őrzi meg, de igazi gyógyulást csak az Istenben vetett az a hit adhat, hogy a földke­rekség különböző részein meghalt szeretteink, Jézus érdeméért, a mennyei Atya hajlékába men­tek és ott viszontlátjuk őket. “Légy hű mindha­lálig és neked adom az élet koronáját!” “Hűséggel mindhalálig” életelvről a közel­múlt napokban a következők tettek bizonyságot: Staff Sergeant KMET ANTAL Kmet Károly és neje Detroit, Mich.-i lakosok fia, a 156. számú, Wyandotte, Mich.-i osztályunk tagja. 1941-ben önként állott be katonának. Há­rom hónappal ezelőtt vitték az európai harctérre. Több csatában kitüntette magát és 1944 november 30-án, Németországban, hősi halált halt. “Nin­csen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha va­laki életét adja!” Sergeant DORY SÁNDOR a 214. számú, Massena, N. Y.-i osztályunk tagja, özvegy édeesanyjának, Dory Sándornénak fia. A North African Area egyik csatájában halt hősi halált. Özvegy édesanyjának katona fia! Jé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom