Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 5 amit a Magasságban Lakozó dönt felőlünk. Ő Isten, mi emberek... A mi szivünknek az lett volna kedves, — családnak, barátoknak, hivek seregének egyaránt, — ha az elszólitott Isten-szolga még sok éven át közöttünk lakozhatott volna. Az Urnák úgy tetszett, hogy őt igazi nyugalomban részesítse. Mint mindig és mindenben, most is az érvényesült, amit Isten akart: a prófétának mennie kell. Bizonyságtevési alkalom ez hitvesnek, gyermekeknek, rokonoknak, barátoknak, szolgatársaknak, általa gondozott árváknak, öregeknek és hivek seregének arra, hogy valódi őszinteséggel és átgondoltsággal hagyja el ajkunkat a mindennapi imádság: “Legyen meg a te akaratod!” Más érzés, más magatartás fájna annak, aki egész életét Isten akaratának szolgálatába állitotta és aki egész életén át az Isten akaratán való gyermeki megnyugvást hirdette a megszomorodott szivüeknek. Koporsójánál szánjuk oda magunkat újra az Isten szolgálatába. Amilyen mértékben ezt megcsele- kesszük, olyan mértékben ad nekünk közösséget az Ur önmagával, a szent angyalokkal, megdicső- ült szentjeivel és magához ölel, e világ szenvedéseiből kiváltott szolgájával. A szolga nem félt az Urával való találkozástól. Tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb el kell innen távoznia. Tudta, hogy az istenes meghalás a hivő lélek utolsó földi hőstette. Már 1943 szeptember 5-ikén igy fejezte be a ligonieri Bethlen Otthon kis templomában, pappá szentelése negyvenéves évfordulója alkalmából, mondott prédikációját és személyes bizonyságtevését: “A negyvenéves határkőnél megállva, hálával sóhajtok fel Istenemhez: “Uram, ha még van célod velem a jövőben is: imhol vagyok, küldj en- gemet!” Ha pedig hamarosan be kellene fejeznem földi zarándoklásomat, a Vinet svájci református hittudós által a lelkipásztorok számára irt és a Krisztushoz intézett imádsággal szeretném befejezni földi életemet: “Pásztoraid a világ előtt ismeretlen sebekkel pihennek meg kebleden, óh Ur Jézus Krisztus, hogy ott fenséges nyughelyét találjanak és csendességben kóstolgassák mézédes szavaidat. Boldog az a pásztor, aki a megváltott lelkek koncertjéhez néhány gyönge hanggal hozzájárulhatott, hogy a nagy örömben önmaga elrejtve maradhasson, csak egyre figyeljen, csak egyet halljon — a Te helybenhagyó szózatodat: Jól vagyon hü szolgám, kevesen voltál hiv alant, többet bizok reád ezután, menj be a te Uradnak örömébe. Ámen.” Áldás Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene, Aki megvigasztal minket azzal, hogy mind testestől, mind lelkestől, úgy életünkben, mint halálunkban nem a magunké, hanem a mi hűséges Megváltónknak, a Jézus Krisztusnak tulajdonai vagyunk, aki az Ő drága vérével minden bűnünkért tökéletesen eleget tett és azt akarja, hogy ahol Ő van, dicsőségének tanúi és részeseiként, az Atyától néki ajándékozottak is ott legyenek s onnan többé senki és semmi ki ne ragadhassa őket. Hü az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kisértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kisértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. Semmi felől ne aggódjatok tehát, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni sziveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban, akinek kegyelme legyen mindnyájatokkal. Az elköltözettnek pedig engedje meg az Ur, hogy találjon irgalmasságot az Urnái ama napon. Ámen. DR. NÁNÁSSY LAJOS UTOLSÓ ÚTJA Néhai Dr. Nánássy Lajosnak 1945 március 21-ikén történt elhuny tavai fájdalmas rést ütött az isteni kéz amerikai magyar életünk sorain. Olyan közéleti munkást és egyéniséget veszitettünk, akitől a Bethlen Otthon éléről való nyugalomba vonulása után is sokat, nagyon sokat reméltünk. Távozása mélyen átérzett vesztesége családjának, lelkésztársainak, volt növendékeinek és híveinek, a református és általában a magyar közéletnek. A melegszívű családfő, árvaatya, lelki- pásztor, barát, munkatárs és rendkívül értékes hittudós emléke kitörölhetetlenül ott marad övéi és ismerői szivében, és azután is amerikai magyar közösségi életünk történetében. , Dr. Nánássy Lajos 1881 április 13-ikán született Debrecenben. Itt végezte összes elemi, főgimnáziumi (a nagyváradi premontrei főgimnáziumban végzett ötödik osztály kivételével) és theológiai tanulmányait is. 1902-ben tett kápláni vizsgája után mint tudományszomjas, jeles ifjú pap, Edinburg-ban, Párisban, Bázelben folytatott theológiai tanulmányokat, sőt az oxfordi egyetemen is töltött egy nyári szemesztert. Nagyszerű theológiai alapra és nyelvismeretre tett szert. Kész akadémiai kezelője volt a héber, görög nyelveknek; nagyszerűen otthon volt a latinban; beszélt németül, franciául, angolul és a szláv nyelveket. Könnyű nyelv- tanulására jellemző, hogy az utóbbiakat Amerikában tanulta meg. Pappá szentelő püspöke a nagynevű néhai Kiss Áron püspök volt, 1903 szept. 17-ikén. Ennek negyvenéves évfordulóját 1943 szeptemberében ünnepelte meg vele együtt az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület és azok az intézmények, melyekkel élete közelebbről összefonódott, az Amerikai Magyar Református Egyesület és a ligonieri Bethlen Home. A Gondviselő amerikai lelkésznek szánta, mert 1903 október 6-án már Chicagóban volt, ahol 1907 áprilisáig munkálkodott. Egészen rövid ideig volt Young- stownban (Ohio) és Alphán (N. J.), mert 1908 áprilisában már Perth Amboy (N. J.) magyar református lelkipásztora és az is volt 1929 április végéig, amikor az árvaatyaságot átvette. Perth amboyi munkálkodásán keresztül irta be nevét a legeredményesebben munkálI
