Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-11-01 / 11. szám
6 TESTVÉRISÉG! tanárok, tanítók havi fizetése, különösen a városokban, nem elegendő öt napi megélhetésre sem. A protestáns egyházak szövetsége most állítja össze a pontos kimutatást a fosztogatásról, rablásokról, rombolásokról. Mikor ez készen lesz, egy példányát elküldjük nektek. Akkor majd részletes értesítést küldünk egyházunk és iskoláink helyzetéről. Azt hallottuk, hogy Szabó István leányodat vette feleségül. Fogadjátok legmelegebb üdvözletünket. A Külügyi Bizottság nevében szeretettel: Dr. Ravasz László püspök, egyházi elnök, Dr. Boér Elek al- elnök.” Az első értesítésre ajkunkra jön a gályarabok énekének egy része: “Emlékezz ki népe vagy!__Sión, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel!” Isten adjon fenntartó erőt nekik is, nekünk is! MINDENNÉL TÖBBET ÉR A VIGASZTALÓ SZÍV... Negyvenegy évig volt Egyesületünknek tagja id. Bódy István. Köz- tiszteletben élt családjában, a Bridgeport, Conn.-i magyarság körében és Egyesületünk nagy családjában. Hazamenetele után, mikor Egyesületünk együttérző szeretettel fordult az özvegy felé, a következő levelet kaptuk: “Nagytiszteletű Elnök Ur! Hálásan köszönöm a Ntü Elnök Urnák azt a gyönyörű levelet, amelyet megboldogult férjem id. Bódy István volt Református Egyesületi tagnak, ama jobb hazába elköltözése alkalmával irt nekem. Tessék elhinni Kedves Ntü Elnök Ur, hogy az ön kedves, biztató és közvetlen sorai sokszorosan felülmúlták annak az ezer dollárnak az értékét, amit férjem után kaptam a Református Egyesülettől. Amikor szomorúság és gyász éri az embert, mindennél többet ér, ha megértő, vigasztaló sziveket lát maga körül az ember. Megboldogult férjem igen boldog volt, hogy egyházán kívül, hosszú évek során, tagja lehetett — velem együtt— a Református Egyesületnek. Minden magyar testvéremnek, de különösen a fiatalságnak, igen ajánlom, hogy álljanak be a Református Egyesületnek a tagjai sorába, mert ez a testület nemcsak azt az összeget utalja ki pontosan, melyre a tag — a törvények értelmében — jogosult, hanem jót tesz árváinkkal, elaggott testvéreinkkel és ezenkívül kiveszi a részét minden olyan munkából, amely mindnyájunk támogatását megérdemli. Tessék elhinni nekem, hogy mi igen büszkék vagyunk arra, hogy a mi Református Egyesületünk derekasan kiveszi a részét minden nemes amerikai és magyar hazafias és egyházi munkából. Isten áldja meg a Nagytiszteletü Elnök Urat és Református Egyesületünket, annak minden tagját. — Testvéri szeretettel id. Bódy Ist- vánné.” Jól esik látnunk azt, hogy Egyesületünk tagjai megérzik azt, hogy többet adunk, mint anyagi segítséget. LÁTOGATÓK Istennek hála! egymásután jönnek haza a katonák. Jó öröm látni azt, hogy ha Washingtonba vezet ütjük, eljönnek a családi otthon meglátogatására. Az utóbbi időben a következők voltak központi irodánkban: FICZERI JULISKA nurse főhadnagy, Cleveland, O.-ból. A karján levő hét sáv jelenti azt a szolgálatot amit Aust- ráliában és a Filippini szigeteken töltött. Major Fiók Aladár, Egyesületünk alelnökének fia, pénztárnokunknak veje, európai szolgálatból jött haza s kedves feleségével együtt tett látogatást irodánkban. Captain Balogh István tábori lelkész és neje, ki Európából jött haza. Yasváry Ödön számvevőnknek fia, ki éveken át szolgált a Csendes Óceán szigetein. Most már ő is hazajött. Csobádi Imre, Toledo, O., az európai harctereken teljesített szolgálat után jött haza ... Dohányos István külföldi és itteni szolgálat után kapott elbocsátót és Lorainba ment szüleihez... Látogatásukkal örvendeztettek meg minket: a Canton, O. 140 osztályunk jegyzője, Szabó András és neje, kik a Fort .Meyer-ben szolgáló fiokat látogatták meg. Fiók mint Military Police 28 hónapot töltött a perzsiai sivatagban. Báró Radvánszky Béla és neje, Rév. Gáspár János Passaic, Dr. Lányi György New York City, Pokomy Ferenc, Cleveland, O., Marco József, Fiacskó Áron és neje Detroit, Mich., Dr. Tóth Sándor Lancaster, Pa., Ntü Urbán József New York City, Dobozy Arthur New York City. Isten hozta....... Isten vezérelje őket! ÁRON IS MEGVEGYÉTEK AZ ALKALMAT! Az amerikai magyar élet mélységéből jövő segélykiáltások azok a levelek, melyekben öreg amerikai magyar testvéreink a Bethlen Otthonba felvételüket kérik. Egyik azt Írja: “Gyermekem van ugyan, de senki sem gondol rám...” A másik igy panaszkodik: “Jön a tél, ha be nem fogadnak, megfagyok valahol...” Az élet fáradt vándorain megesik az érző ember szive. De a szív együttérző szeretete mellett más gondolatok is ébrednek. Hol voltak ezek az emberek mikor magyar egyesületekbe állhatták volna? Mert igen sokszor nem egyesületi tagok azok, akik segélykiáltást küldenek. Pozsgay Imre vezértestületi tagúk a felvételhez hozzájárulást kérő levelemre írja: “A kérvényeket olvasom és mérlegelem: mit tegyünk ezekkel a nagy Amerikában elszórt öregekkel? Nem kell magyar egylet, nem kell magyar intézmény, mig az ember fiatal. Sőt akik ezeknek fenntartásáért dolgoznak, azokat sokszor kinevetik. Most pedig felhangzik a keserű kiáltás: segítsetek, mert elveszek! Bizony fájdalmas szívvel olvassa az ember az ilyen leveleket___ Én hozzájárulok a felvételhez ... lássák meg a mi magyarjaink, hogy milyen áldott gondolat volt Otthont építeni.” Téglássy Pál vezértestületi tag testvérünk is pártolja a felvételt, de megjegyzi: “nem akarok ítéletet mondani. De több mint valószínű, hogy ezeknek a testvéreinknek is, és nagyon sok száz és száz más hittestvérünknek ezer és egy alkalmuk lett volna Egyesületünknek tagja lenni, de a drága alkalmat elmulasztották, nem gondolva arra, amikor arra lesznek szorulva, a mit és akit semminek sem tekintettek ...” Testvérem! Az alkalmat áron is meg kell venni! Aki még nem tagja az Egyesületnek: lépjen be, mig nem késő! Aki bent van, tartsa meg tagságát minden körülmények között, mert ki tudja, mit hoz a jövendő! Egyesületünk minden tagjának a családfő őszinte szeretetével, szívből kívánok: békességes karácsonyt, áldott újévet! Dr. Újlaki Ferenc.
