Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 11 LEVELES ÖTVEN ÉVES JUBILEUMUNK előkészítése élénk visszhangot vált ki az emberek leikéből. Emlékeket ébreszt. Mérlegelést, meglátásokat ad. Ezt mutatja egyik legrégibb — 40 év óta — tagunknak, a 80-ik, Perth Amboy, N. J.-i, osztályunk ügykezelőjének, MAROSI KÁROLY- nak — Marosi Bácsinak — levele: “Felidézem emlékezetembe az 1905-ik esztendőt, mikor Egyesületünknek tagja lettem. Akkor' még kevesen voltunk. Minden évben emelték a havi dijat. Később megboldogult Nánássy Ntü Ur vette át a 80-ik osztály kezelését. Mellette voltam ellenőr. Mikor ő árvaatya lett, én vettem át az osztályt 32 *7 T"r Isten jó embereket rendelt az Egyesület élére és ennek lehet köszönni azt, hogy a Református Egyesület az, ami. Ezeknek lehet köszönni azt is, hogy az egyházak és papok egyetértéssel vannak ma az egész Amerikában. Régebben az tartotta magát nagyobb vitézi papnak, aki nagyobbat tudott ütni paptársán, természetesen az egyházi lapokban. Az egyházakat is uszították egymás ellen. Ma, Istennek hála, megszűnt a harc és ellenségeskedés. Mindezt a Református Egyesületnek és a derék, talpig alázatos, becsületes, minden négy évben többség által megválasztott elöljáróságnak köszönhetjük. Nincs még egy másik intézmény, amely anyi jót tett volna tagjaival, vallás különbség nélkül, mint az Egyesület. Mikor eljött a depresz- szió és a tagok nem tudtak fizetni, nem vesztették el a jogukat. Az én osztályomnál volt két éves hátrálékos tag is és nem vesztette el a biztosítását. Ennek az intézménynek árva és aggmenháza is van. Sok árvát felneveltünk, sok öreg testvért befogadtunk, gondoztunk itt, valláskülönbség nélkül. Azért Kedves Testvérem! ha van hited, ha van Istened, ha tagja vagy ennek a szent intézménynek, akkor ne félj. Ha a gondviselés úgy hozná, hogy árváid maradnak, azokat felneveljük, ha megöregszel gondodat viseljük. Ez a szent intézmény nem hagy el, mig hü leszel hozzá, mert “ha Isten velünk, senki nem lehet ellenünk!”.... Egy öreg amerikás, 70 éves korában, az Egyesületnek 40 éve tagja, a 80 számú, Perth Amboy-i osztály nevében id. Marosi Károly, “Marosi Bácsi.” Az Atlanti Óceán partján, keleten, lakó Marosi bácsiból ezeket a gondolatokat váltotta ki a múltra való emlékezés, mig az ország másik végén, a Csendes Óceán partján, a napsugaras Californiában, lakó és a 259 számú, Los Angeles, osztályunkat kezelő Kiss János testvérünk leikéből a következő szép verset váltotta ki az 50 éves jubileumra gondolás: ÖTVEN ÉV ÓTA URAM CSAK TE VELED .. . Hittel, reménységgel bíztunk mi Te benned. Ötven év óta igazgatsz bennünket. Öt évtized alatt nagy viharok vertek, Az élet utjain, Uram, csak Te veled! Örömmel tekintünk az ötven éves múltra, Örömmel, bánattal a Golgotát járva. Az idő múlása rajtunk nem változtat, Mert ötven év óta Te ápolsz, takargatsz. Verejtékes munkánk félszázados múltja! Hány könnyet toriéi le, csak az Isten tudja! Uram! vezetgessél, vigyél karon fogva A szolgálat utján mindig Benned bízva! Az ötven éves jubileumra irta: Kiss János. Kiss János testvérünk Sajószentpéter, Borsod megyei születésű. Az óhazában őrmesterként szolgált a hadseregben és az első világháború előtt jött ki. Kassán Révész Kálmán, Miskolcon Tüdős István volt a papja. A clevelandi első egyháznak pénztári ellenőre, presbitere, a nagy épitkezésnek ellenőre volt. Most pedig Los Angelesben hallgatja az Igét és azt írja: “A munkám itt kertészet, de kertész vagyok az Ur szőllőskert- jében is.” Keleten és távol nyugaton, több ezer mértföldnyi távolságra, két szívben egy érzés, egy gondolat: a hit és testvérszeretet és ezek munkása: Református Egyesületünk! Áldja meg őket érte az Isten. PENNSYLVANIA HEGYES VÖLGYES VIDÉKÉRŐL. "A legfiatalabb delegátus," az 1944-iki Konvención — igy nevezi magát BODNÁR SÁNDOR, a 276, Daisytown, Pa.-i osztályunk ügykezelője, az ugyanebben a városkában levő 126-ik osztályunk jegyzőjének, Bodnár István és nejének, fia. Édesapa és fia! Első és második nemzedék! Egy ügynek, a hitet és testvérszeretetet gyakorló Református Egyesületnek zászló tartói ők. Elismerés legyen a szülőknek, hogy olyan gyermeket neveltek, aki az atyák örökségét már átvette, sőt oly buzgósággal vette át, hogy ezt Írja: “I resolved to stay with the Federation and try to carve out a lifetime career as a representative in it.” A legfiatalabb delegátus mellett ott van a negyven éve szolgáló VERBA SÁNDOR, a 23 számú, Whitsett, Pa.-i osztályunk vezetője, ki azt írja, hogy: “A fényképek leközlése nagyszerű elgondolás, mert utóvégre mi tagadás benne, a jegyzők az osztályoknál élesztői a mi magyar egyleti életünknek ... 1905-ben jöttem ebbe az országba és nemsokára tagja lettem az Egyesületnek. Azóta állandóan tisztviselője vagyok. Sokat fáradtam az Egyesületért, de az Egyesület is sokat tett értem. Áldom azt az órát melyben Egyesületünk tagja leltem.” Verba testvérünk Ung megye, Csicser községében született. Johnstown, Pa.-i, 8 számú osztályunk jegyzője, az abauji származású RIGÓ ANDRÁS családjában kezdte el a jó munkát, mert mint Írja: “Öt gyermekünk van. Hét tagú családomból mindenki — engem kivéve — gyermekkorától tagja az Egyesületnek.” Farrell, Pa.-ban HORVÁTH MI- HÁLYNÉ vezetője 67 számú osztályunknak. 1918-ban alapitó tagja volt a 171 osztálynak. Azóta több városban élt, de mindig hűséges szeretettel munkálkodott Egyesületünkért.
