Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-01 / 8. szám
4 TESTVÉRISÉG oda. Amint Fiamat dicsőségbe emeltem, úgy emelem az én földi gyermekeim fiait is, hogy beteljesitsem Fiam kérését: “Atyám! ahol én vagyok azok is ott legyenek, akiket nekem adtál, hogy megláthassanak engem!” “Egyetlen fiadat, akit szeretsz visszaadja az Ur a dicsőségben!” Dr. Újlaki Ferenc. HOZZÁSZÓLÁS A BETHLEN OTTHON ÜGYÉHEZ A “TESTVÉRISÉG” legutóbbi számából volt szerencsém olvasni Szabó Nt. Asszony cikkét az Árvaatya vidéki kimenéseiről a Nt. ur hozzáfűzött megjegyzéseivel egyetemben. Én nagy tisztelője vagyok a lelkiekben bőven megáldott költő és iró házaspárnak és igy talán kissé elfogult lennék vélek szemben, ha nem az Árvaház ügyéről lenne szó. De mivel az egyformán drága és kedves mindnyájunknak, vagy legalább is legtöbbünknek, hát igy hozzá merek szólni. Örömmel látom, hogy a Nt. asszony is azok között van, vélem együtt, akik Istenben boldogult Dr. Nánássy érdemeire soha el nem múló hálával tudnak csak gondolni. Mivel nem tudom, hogy hányán tudják e lap olvasói közül, hogy ő nem csak prédikálni járt volt ki az árvák ügyében, hanem e háború megkezdéséig még arra is vett időt magának, hogy a farm teményeiből a fölöslegest időnkint ki ki küldje eladatni népünk közé, hogy igy segítsen az akkori pénztelenségben az Árvaházon. Előre megtudakolta tőlem mindig, hogy mikor lesz szabad napom és népünk már előre várta, hogy mikor jön az árvaházi truck a sok jó hurkával, kolbásszal, stb. Igaz, ő maga nem minden alkalommal jöhetett ki, de mikor csak tehette, ő maga is kijött. A nagy és sokoldalú munkára való tekintettel én azt látnám jónak és helyesnek, ha minden városban és helységben — ahol csak tagtestvéreink élnek, — alakítanánk egy-egy állandó árvaházi bizottságot, amely évente legalább egyszer felkeresné kerületenként a mi hozzánk tartozókat és e szent célra adományokat gyűjtene. Ezeket beküldve az Árvaházhoz az árvaatya a lapokban nyugtázná éppen úgy, mint most is teszi. — Szerintem igy sokkal több eredményt érnénk el és ugyanakkor az Árvaatya is meg volna kimélődve és a gyermekek sem szenvednének hiányt. — E bizottság legjobb lenne, ha csak nőkből állana. De ahol ez valami okból nem volna kivihető, ottan állítsa össze a helyi lelkész a férfiakból — de az egyháztanácstól teljesen külön állóan. — Tessék elhinni, hogy olyanok is adakoznának, akik az Isten házából nemcsak az Árvaatya jelenlétekor, hanem egyébkor is hiányoznak. Ettől eltekintve szabad legyen megjegyeznem még annyit, hogy engedtessék meg az Árvaatyának, hogy a közelben lévő egyházak lelkészeivel olykor-olykor, mikor annak szükségét érzik egy-egy vasárnapon — függetlenül a fent említettektől — lelkész-cserét, illetve szószékcserét tehessen. Mert a közmondás szerint a jóból is megárt a sok és ez vonatkozhatna a segéd Árvaatyára, vagyis az Aggmenházi felügyelőre is. Mert szerintem nem kis dolog ám örökké egy nagy csoport gyermekkel bajlódni és még vasárnap sem mehet néki való társaságba! S talán még a gyermekektől is gyügösebb az öregekkel való örökös bajlódás! Szeretettel üdvözli igaz hive: Hadar Benjámin. XVI. ZSOLTÁR. Én Istenem, tartsd meg életemet, Mert csak te benned van hitem, bizalmam, Én Uram vagy te! — ezt mondom neked — Kívüled nem örülök más javakban. Csak akik még szentül élnek e földön, Felségesek s köztük gyönyör időznöm. Fájdalmukat sokasitják azok, Akik bálvány-isten után sietnek, Nevük nem cseng ajkamon, hallgatok, Oltárukkal engem el nem hitetnek, Az Úr az én poharam, osztályrészem, Ő támogat, sorsomat benne élem. Az én részem kies helyre esett, Valóban szép örökség jutott nékem, Áldom az Urat, aki úgy szeret, Tanácsol nappal, oktatgat az éjen. Az Úrra nézek szüntelen s hol ő van, Meg nem rendülök, mert jobbom felől van. Szívem örül, lelkem örvendezik, Testem is biztonságban van lakában, Uram, nem ér a Seol lelkemig, Nem hagyod Szentedet a rohadásban. Te tanítasz az élet ösvényére, Minden gyönyört nálad lelek föl végre. Szabó László
