Fraternity-Testvériség, 1945 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-01 / 7. szám
testvériség 7 MAGYAR REGŐS ÉNEK — 1945 nyarán — Szörnyű dúlás után Magyar völgyön, rónán, Kiégett mind az élet, Kiégett mind az élet. > Erdő nem harmatoz’, Mező nem illatoz’, Hervadtak a remények, Hervadtak a remények. Jobb lenne tán nékünk Más táj felé néznünk Túl az Operencián, Túl az Operencián. Mert itt a pusztában, Meddő búsúlásban Elpusztulunk hit híjján, Elpúsztulunk hit híjján. Imrefi György BAJCSI-ZSILINSZKY ENDRE Az utóbbi pár évtized sok-sok névtelen mártírja közé a magyar történelem egy újabb nagy nevet irt: Bajcsi-Zsilinszky Endrét! Az a kevés újsághír, ami bizonyos csatornákon keresztül beszivárog az Egyesült Államokba, csak nagyon halvány képet ad ennek az embernek nagyságáról. Telekyvel összehasonlítva azt lehet megállapítani róla, hogy mig az öngyilkossá lett miniszterelnök saját magára nézve vonta le a konzekvenciákat s halálával akart szolgálatot tenni, addig Zsilinszky, utolsó lehelletéig, az életét fordította szembe, nemzetéért és fajáért, a hitleri őrülettel. Teleki riasztó jelt adott, Zsilinszky rohamot kezdett a Gestapora tett lövéseivel. Melyik használt többet: a jövő dönti el. Ami idelátszik származásunk földéről, semmi ilyen vitát nem dönthet el. “Homály köröttem s bennem félelem”. Ez lehet ma a magyar élet jellegzetessége. Ha majd valamikor kicsit világosodik, több mondanivalónk is lesz még Zsilinszkyről, akinél jobb barátja sohasem volt az amerikai magyarságnak sem. WALKÓ JÁNOS Csendben s idáig minden észrevehető ünneplés nélkül érte meg a “Bridgeporti Szövetség” igazán érdemes titkára szolgálatának harminc éves jubileumát. Amilyen az eddigi munkája volt, úgy látszik, olyannak szánja ezt az évét is. Reklám-nélkülinek, komolynak, befelé nézőnek, s igy hasznosnak arra testületre, melynek egész férfikorát adta oda. Ha senki másnak, nekünk azonban, akik vele egy földön szántunk-vetünk s aratni is próbálnánk a köz javára: észre kell vennünk a nevezetes dátumot s meglengetni kalapunkat köszöntésre Bridgeport felé. Köszöntenünk kell a jubilánst, mert megérdemli. Makulátlan becsületességben, szeretetben s tiszteletben megállani egy őrhelyen 30 esztendőn keresztül “Magyar Amerikában”: nem kis teljesítmény. S még érdemesebb, ha azt olyan tagadhatatlan eredmények díszítik, mint a Walkó János munkásságát. A jó testvértől kijáró jó kívánságokkal üdvözöljük őt Egyesületünk részéről azzal, hogy eddigi életével is elérte már a legnehezebbet: a megbecsülést. Tudjuk, hogy a következendő évek ezt még soka- sitani is fogják. HORTHY MIKLÓS Két hónappal ezelőtt úgy emlékeztünk itt meg róla, mint halottról. A hir hamisnak bizonyult. Amerikai katonák találtak rá s őrizetbe vették. Azóta aztán röpködnek körülötte a gyűlölet nyilai. A halott Horthy- ba irányított rugdosásokat, most az élő Horthy kanja, nem annyira az “ellenséges” idegen nyelvű, hanem a magyarul Írott sajtó egy részében? És nem is annyira az ó-hazában, mint inkább itt, ahol pedig senki sem tett senkit még fölötte bíróvá. Mert hiszen senkisem tudhatja mit és mennyit vétett, önszántából, nemzetének s az emberiségnek. Ha vétett: bűnhődnie kell érte. Ha nem vétett: fel kell menteni. Minden körülmények között azonban “fair trial”-t kell kívánni számára azoknak, akik az amerikai értelmezésű demokráciát nem csak szájjal vallják, hanem lelkűkben is érzik. Mi, amerikai magyar reformátusok, az utóbbi csoportban óhajtjuk hallatni szavunkat. A magyar nép senkihez nincs közelebb mint hozzánk. Annak érdekében kívánunk nyílt tárgyalást Horthy estében is. Mert világosságot akai’unk! TILDY ZOLTÁN Nem volt közismert név az amerikai magyarság körében. Rádión nem igen üzengetett, napilapjainkba cikkeket nem igen küldözgetett, budapesti tudósítók olyan “második hegedűsének tekintették a politikai életben a “szürke, vidéki református papot”. De most az élre rendült, mint a Kisgazda és Földmives pártnak, Eckhardt Tibor távollétében, ügyvezető elnöke. Miniszteri tárcája nincs ugyan a szeghalmi egyház pásztorának, de munkája és gondja annál inkább. Egy olyan átmeneti korban, amikor minden eddig ismert hagyomány és érték lomtárba kívántatik a forradalmi gőzöktől megszédült “perc-emberkék” által: neki kell józanan maradva megvetni lábát a gáton. Hogy az áradat jót-rosszat egyként bele ne sodorjon a megsemmisülésbe. Vájjon meg tud-e állani? Lesz-e elég ereje neki, a föld népéből sarjadzott keresztyén papnak ahoz, hogy a viharokon átmentse a magyar népet magyarnak és jobb keresztyénnek!? És a megmaradó országot azoknak, akik azt ezer esztendőn keresztül vérrel és verejtékkel öntözték! Ha valakiéit valaha, ő érette most imádkoznunk kell. SVÉD SÁNDOR A nevével mind gyakrabban találkozunk. Leggyakrabban New Yorkban, ahol a Metropolitan Opera tagja, de utóbbi időben különösen sűrűn a washingtoni lapok hasábjain. Két idényben énekelt már itt a Constitution Hall opera előadásain, most júniusban pedig önálló hangversenyt adott a főváros közönségének. Nem túlozunk annak megállapításával, hogy ez az izig-vérig magyar művész, a maga Isten-áldotta tehetségével az itteni zene-világ kedvencévé nőtte ki magát, aránylag igen rövid idő alatt. Ez a közönség pedig nem könnyen hódítható. Most épen arról van szó, hogy a jövő idényben is megrendezik a nagy opera előadásokat s annak “star”-jául már is lekötötték őt! A nem nagyon távoli jövőben pedig Opera Házat is akarnak építeni s már is megajándékozták a magyar Svéd Sándort egy aranytollal, hogy maid azzal Írja alá első szerződését a “világ fővárosának” operájához. Érdekességként hadd Írjuk még ide, hogy Truman elnök és leánya is megjelentek legutóbb Svéd egy zártkörű estélyén s magyar dalokat is kértek tőle. Sőt ők maguk is a zongorához ültek. Budapesttől Washingtonig, hejh, pedig de hosszú az ut!
