Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 5 Aki papja voltam, a Református Egyesületben 13 évig vele munkálkodtam, aki közelről láttam az ő életét, bizonyságot teszek róla és ti is velem együtt tesztek bizonyságot, hogy AZ AMERIKAI MAGYAR REFRMÁTUS LÉLEK MOLNÁR ISTVÁNBAN A LEGSZEBB, LEGTÖKÉLETESEBB MÉRTÉKBEN ÖLTÖTT TESTET. Különleges, kiemelkedő, senkivel össze nem mérhető volt az ő élete. Fogalommá lett! A becsület, tisztesség, megbizhatóság, praktikus életbölcsesség fogalma volt ő! Meginditója, forrása. táplálója és fenntartója mindannak, ami igaz érték amerikai magyar életünkben van. Életének hü kifejezője a felolvasott Ige. Minden szava, minden mondata az ő életének tükre. ÉLETÉNEK FUNDAMENTUMA: “A MINDENHATÓ VELEM VOLT.” Egész életén át érezte és élte ISTEN JELENLÉTÉT. Az Abauj megyei kis falutól kezdve, a sárospataki iskolán át 16 éves koráig, mikor Amerikába jött és itten 16 éves korától kezdve 69-ik évéig, a gyári munkán, a spanyol-amerikai háborúban való katonáskodáson, a közszolgálaton át, mint toledoi rendőr, az egyházi, Református Egyesületi és általános amerikai magyar szolgálaton át, életének vezére, tartalma, célja egy volt. Az, amit ő maga igy fejezett ki: “Egész életemben Istennek kivántam szolgálni!” Istenbe vetett hite, vallása nem kegyes szólamokban, hanem cselekedetekben, szolgálatban volt. Nyugalmának, bátorságának, bizó reménységének titka ez: “A MINDENHATÓ VELEM VOLT!” Az a fundamentum, ami Református Egyesületünk jelszava: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” Igazi kálvinista lélek volt. Mikor a kórházban meglátogattam, ezt mondta: “A munkát, mit Isten bízott rám, elvégeztem. Nem félek. Készen vagyok a hazamenetelre...” A Mester is igy szólt: “Atyám, a munkát,, melynek végzését reám bíztad, elvégeztem. Dicsőítettem nevedet e földön...” Mikor imádkoztam vele, szeméből a könny folyt. Másnap, az operáció előtt ketten voltunk. Megfogta, megszorította kezemet és igy szólt: “Papom! Imádkozzon értem — de magába!” Az igazi magyar kálvinista gondolkozása ez, ki Istennel való viszonyát lelke legbensőbb kincsének tartja, más előtt szavakban nem mutogatja, de cselekedetekben annál beszédesebben bizonyságot tesz arról. Molnár István Istennel járását megérezte mindenki. A koporsónál egy őszhaj u, öreg rendőrtiszt, remegő hangon mondotta: “He was a great Protestant!” Az volt, mert a Mindenható vele volt és Ő a Mindenható Istennel. CSALÁDI ÉLETE: “Körülöttem voltak gyermekeim.” Felesége, kivel 43 évet élt, gyermekei, otthona: ez volt az ő földi mennyországa. Jobb, boldogabb férj és apa nem volt őnála. Nem tudom, ki volt büszkébb a másikra: Molnár István a feleségére, vagy a feleség a férjére! Az apa a gyermekeire, vagy a gyermekek az édesapjukra?! De azt tudom, hogy mindenik boldog büszkeséggel, megbecsülő szeretettel nézhetett a másikra, mert Molnár István családjában olyan lélek, szeretet, tisztelet lakozott, ami házát igazi meleg otthonná tette. “Amely fül hallott” Molnár Istvánnék családi életéről, “amely szem látta” őket, boldognak mondotta és bizonyságot tett felőlük. RENDŐRTISZTI SZOLGÁLATA: “A veszni indultnak áldása szállt reám. Az ismeretlen ügyét is meghánytam-vetettem.” Minél több oldalról nézzük Molnár István életét, annál több szép vonás tárul fel előttünk. Mint police, igaz, érző szivü ember. A szeretet találékonnyá tette. Áldás volt itteni szolgálata. Egész legenda kör veszi körül. Igen sok “veszni indultnak” életét vezette jó útra. Egy alkalommal egy garázdálkodó, italos fiatalembert, tartóztatott le az utcán. A fiú veszekedett, szidta a rendőrséget, rugdalózott. Nagy bámuló közönség gyűlt össze. Molnár bácsi próbál lelkére beszélni. A fiatalember annál vadabb. A nézők sorából kiáltások repülnek: “üsse fejbe a rendőrbottal!... Detroitban már régen leütötték volna a gazembert ...” Molnár bácsi nem vesztette el türelmét. Fogja a fiút és szeliden hátraszól: “lehet, hogy más városban leütnék, de itt másként csináljuk, “this is the Toledo Way,” ez a toledoi ut!” Szava után valaki vállára teszi kezét és megjegyzi: “Jól van Steve! This is the Toledo Way!” Hátranéz. A város akkori polgármestere állott ott, ki költő lévén, az esetet versben örökítette meg. Több vezető lap közölte a verset. Hatása volt arra, hogy eltörölték Toledoban a rendőrbot használatát. Egész sereg történet van arról, hogy mentette meg a “veszni indultakat” a becsületes élet számára. Koporsójánál egy öreg magyar igy szólt: “Áldjon meg az Isten! Te mentetted meg fiamat!” “A VESZNI INDULTAK ÁLDÁSA SZÁLLT REÁM...”
