Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 5 a Jézus adott: “Egymás terhét hordozzátok.” Ők nem csak prédikálni akarták a vigasztaló evangéliumot, hanem bevitték a vigaszt azokba az otthonokba, ahová elért a halál keze és szükség volt éppen arra a segitségre, melyet a Református Egyesület adhatott és adott is. Harsányi Sándor egyik nagy érdeme tehát az, hogy ő is azok között volt, kiknek megadatott a privilégium arra, hogy alkossanak olyat, amilyet sehol másut a világon református magyarok nem alkottak, hogy szervezzék meg a világ református magyarságának büszke alkotását, az Amerikai Magyar Református Egyesületet. Úgy érezték azok a lelkészek, kik oly nagy számban jelentek meg ezen az ünnepen, hogy Harsányi Sándor megérdemli azt, hogy neki tisztességet tegyenek. Az ünnepi szónok, Dr. Nánássy Lajos, ihletett lélekkel méltatta az ünnepelt érdemeit. Magasan szárnyaló beszédének fennkölt gondolatai elragadtak mindenkit a nagy gyülekezetben és az elismerés zászlaját meghajtva éreztették azt, hogy annak az élete, kit itt ünnepelünk, Istentől áldott élet volt, mert áldást hintett ötven éves utjának minden mezején. Megható volt ott látni a clevelandi gyülekezet lelkészét, dr. Herczegh Józsefet, kit gyülekezete küldött ki erre az ünnepre, hogy elismerését .fejezze ki a nagy gyülekezetnek azért a szolgálatért, mely lehetővé tette annak az egyháznak gyönyörű fejlődését és áldásos munkáját. Ott volt a Lelkészegyesület képviseletében Nt. Urbán József, a Református Egyesület képviseletében e sorok írója és Nt. Nagy Emil, kerület szervezőnk, Szentmiklóssy Pál, Dr. Dikovics János, bloom- fieldi tanár, Egry László az Evangelical and Reformed Church magyar egyházkerületének képviseletében, Nt. Szabó Antal, Nt. Szabó András, Nt. Kosa András, Nt. Dezső János, Nt. György Árpád, Nt. Hartó András, Nt. Rásky József, Nt. Laky Zsigmond, Nt. Bodnár Viktor, tiszt. Feke István, Nt. Rácz Győző, Nt. Parragh Dezső és ott voltak az amerikai társadalomnak kicsinyei és nagyjai. Oly nagy volt a közönség száma, hogy a teremben nem fértek el egyszerre a vacsoránál. Amerikai magyar egyházaink elismerésüket azáltal fejezték ki, hogy küldtek adományokat az ünnepeltnek. Kevés egyház maradt el azok közül, melyek ilyen módon is kifejezést adtak Harsányi Sándor iránt érzett tiszteletüknek. Isten áldja meg ezt a mi drága jó testvérünket sok boldogsággal, hogy hátralevő napjaiban érezhesse annak a népnek szeretetét és háláját, melynek segített adni valamit, amire büszke lehet, az Amerikai Magyar Református Egyesületet! Papp Károly. PERTH AMBOYI EMLÉK Perth Amboyba november 19.-én azon a réven kerültem, hogy a Református Egyesület ottani régebbi osztályának át kellett adnom azt az állami vándorzászlót, melyet az osztály főképen dr. Vincze Károlyné nagyszerű munkája révén megnyert, legnagyobb sikert érvén el a tagtoborzási versenyben. Délelőtt a templomban megtörtént a zászló felavatása, este pedig, hatalmas sikerű bankett keretében a zászló átadásának ünnepélye folyt le. A perth amboyi független magyar reformátusok temploma a legszebb magyar templomok egyike Amerikában. A mi körülményeink között szinte kathedrálisnak illik be, nem annyira nagysága, mint berendezésének szépsége és tökéletessége miatt. Igazi templom, áhítatot keltő megszentelt hely, amely tökéletesen megtalálja azt a középutat, amely túlságosan egyszerű és túlságosan kidiszitett templomok között van s amely, úgy látszik, az amerikai magyar reformátusok lelki világának legjobban megfelel, elsősorban is azért, mert valami megmagyarázhatatlan, de szinte fizikailag érezhető melegség árad belőle. Felemelő érzés ilyen templomban hirdetni az igét, különösen, ha olyan figyelmes hivősereg tölti meg a padsorait, mint a perth amboyi egyház népe. Dr. Vincze Károly 16 esztendeje pásztora ennek a népnek s abban, hogy egyháza egyik nagy erőssége az amerikai magyar s hitéletnek, neki bizonyosan nagy része van. Az esti ünnepélyre nagy előkészületeket tett az egyház, amelyeket a legteljesebb siker koronázott. Az egyház társadalmi épületének nagytermében ember ember hátára zsúfolódott. Akinek hely nem jutott, a falak mellé szorulva, türelmesen várt amig leülhetett. Ez a hatalmas közönség tudta, hogy az ünnep nem egyszerű testvéries összejövetel, amilyenben sokszor volt már részük, hanem az első olyan alkalom, amikor a saját államuk zászlója előtt tiszteleghetnek. Ezt a zászlót legtöbben sohasem látták, mert az igazság az, hogy az egyes államok még ma is elfelejtik népükben a maguk lokálpatriotizmusának ápolását — ami pedig, mint kezdenek rájönni, elég hiba. És dicsekedésre méltó tény, hogy a Református Egyesület, a nyertes osztályoknak ajándékozott állami zászlókkal (minden államban csak egy) — éppen ezt ébreszti fel és ápolja. És ne gondoljuk, hogy az államok vezető emberei nem veszik észre, hogy éppen a bevándorolt csoportok azok, amelyek erre az eminens amerikai kötelességre felhívják a figyelmet. FeL merem tételezni, hogy New Jerseyben régóta nem volt ilyen állami zászló ünnepély. A magyar példa af
