Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-11-01 / 11. szám
8 TESTVÉRISÉG The calvalcade arrived at the Prince’s residence. Bocskay slowly descended from his horse, looked up to the Milky Way, which like a gauzy bend of light stretched across the heavens and then turning toward young Bethlen, he said in meaningful voice: “The ‘Road of Souls’ tonight is brighter than ever. Gabriel! If I’d happen to leave for a long journey... be on the guard! Watch against fire! Watch against flood!” “Your Grace, with God’s help, I will, as long as I live!” came the solemn answer in a whisper. Then the great Prince, the sublimest and noblest man, disappeared behind the arches of the gate. The sharp wind opened the flag of the cavalcade and the words upon it could clearly be read in the bright light of the thousand stars: “Pro Deo et Libertate.” There stood young Bethlen motionless for a moment. Alvinczy closed his eyes as in prayer. Bocacius secretly wiped off a tear. The brave Hajdus on their horses quietly held high their drawn swords, as in a new, solemn and silent vow. No one said a word. No one made a move. The wind suddenly became furiously wild. The dark, storm clouds with a sudden rush covered the entire sky, that just a moment ago yet was so wonderously illuminated with millions of bright, brilliant and happy, little stars. A lovascsapat a Fejedelem házához érkezett. Bocskay csendesen szállott le lováról, feltekintett a tej- utra, amely mint egy fénycsóvából épült mérhetetlen hid húzódott végig .az egész ég-bolton, s azután Bethlenhez fordulva jelentőségteljes szavakkal mondotta: “Gábor! A ‘Hadak Útja’ ma éjjel fényesebb mint máskor. Ha hosszú útra kell elindulnom ... állj helyettem a vártán! Tűzre, vízre vigyázz!” “Fejedelmem, úgy lesz, miglen Isten éltet!” jött a suttogásszerü ünnepélyes válasz. Aztán a nagy Fejedelem, a legigazabb és legnemesebb ember, eltűnt a kapunak boltivei alatt. Az éles szél kibontotta a lovascsapat szászlaját, s olvashatók voltak az arannyal-szőtt betűk: “Pro Deo et Libertate!” Ott állott ifjú Bethlen Gábor mint egy mozdulatlan szobor néhány pillanatig. Alvinczy szemeit imára csukta. Bocacius titokban szeméről egy könnycseppet törölt le. A bátor hajdúk lovaikon ülve mozdulatlanul és csendben tartották kivont kardjaikat, némán és ünnepélyesen mintegy uj hüség-esküt téve. Senki meg nem szólalt. Senki meg nem mozdult. A szél hirtelen zabolátlan viharrá változott. Sötét vihar-felhők borították szempillantás alatt az egész széles égboltot, mely egy néhány perccel azelőtt még úgy telis-teli volt a gyönyörűen világitó csillogó, boldog kicsiny csillagok millióival. KÖSZÖNET Szomorodott szívvel mondok köszönetét a központi tisztviselőknek a hősi halált halt kedves fiam, Pataki Ferenc utáni, haláleseti járulék gyors és pontos elintézéséért. Kívánom, hogy a jó Isten őrizzen meg minden édes anyát ilyen nagy fájdalomtól. Martins Ferry, Ohio. Özv. Pataki Jánosné. nnnrinonnrrinnnrinrimr^ v Fiainkat segítjük GYŐZELEMRE, amikor HÁBORÚS KÖTVÉNYEKET ▼ásárolunkl ÍUUUUUULSLSLOJLÍUULÍLSUGLÍLSUlAIULSULSLSUULíLÍULSUULfiJU! OUR BRETHREN IN THE SERVICE OF THE FLAG ALEX. BORSOS, Jr. 230. Seward, Pa. JOHN KATONA 250. Woodbridge, N. J. ANTHONY Y AND AR ÁSÍTS 310. Detroit, Mich.
