Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 11 A közgyűlés a megválasztott uj tisztikar eskütétele után 1944 junius 13-án este 10 órakor fejezó'dött be. * A gyűlésről felvett jegyzőkönyv mintegy 60 nagy oldalra terjedő hatalmas kötet. Következésképen ez a beszámoló nem igényelheti magának a teljességet, de igyekeztünk a fontosabbnak tartott határozatokat ebben a formában addig is tudomására hozni tagságunknak, mig a Jegyzőkönyv minden osztályhoz eljuttatható lesz. A közgyűlési képviselők is bizonyára beszámolnak az osztályoknak az elvégzett nagy munkáról. A kiadandó uj Alapszabály minden változtatást tartalmazni fog s esetenkint a hivatalos lapban és körlevelekben is fel fogjuk hivni tagjaink figyelmét a megállapított uj rendre s azokkal kapcsolatos intézkedésekre. B or shy-Kerekes György. KOSSUTH LAJOS ÉLETE ÉS PÁLYÁJA Irta Áldor Imre Most, amikor annyi esztendő kitartó és áldozatos munkája után amerikai magyarságunk azt a kiváltságot kapta, hogy amerikai hazánk egyik hajója az egész világ által tisztelt nagy magyar nevével szelheti a tengereket: több oldalról megnyilvánult óhajnak engedve megkezdettük “Kossuth apánk” egyik népszerű életrajzának közlését. Az ő emléke soha el nem halványuló élénkséggel diszlik magyarságunk lelkében s meg vagyunk győződve arról, hogy az életrajz közlése által jó szolgálatot teszünk olvasóinknak. (Szerk.) (Hetedik közlemény) Kedvező választ a föliratra ily körülmények közt már a legvérmesebbek sem mertek remél- leni. Kossuth fölizgatott lelke pedig egész tisztán olvasott a közel- és messze jövendőben. Minden idejét és erejét a nagy gondolatnak szentelte innen fogva, hogy amit a képviselőház “határtalan lelkesedés”-sel megszavazott, a nemzet “ugyanolyan energiája által” gyakorlatilag is valósuljon. Egy-egy ragyogó beszédet hallott, egy-egy nagyszabású tettet látott tőle ez időben mindennap a nemzet. Fájdalom! a reakció sem aludt. Intéző befolyása és megdöbbentő sikerei hamarosan, a legaggályosabb balsejtelmeket is túlszárnyalva jelentkeztek. A magyar kormány nem győzte bevárni a király válaszát. Az alvidékről és Jellasich felől szállongó rossz hírek által is sarkaltatván, Bat- tyányt és Deákot Bécsbe szalasztá, hogy megtudja: Mit remélhet? Kossuth az egész helyzetet leplezetlenül föltáró kitűnő beszédben szept. 2-án közölte ezt a házzal. A két miniszter hiába fáradt föl Bécsbe, ahová már augusztus hó közepén visszaköltözött volt az egész udvar. Lótottak fühöz-fához. Hátok mögött, tudtok nélkül leirat ment Budára, melyet az osztrák kormány terjedelmes memoranduma kisért. Ő fölsége visszavonta a nádorra ruházott megbízást a kir. jogok ideiglenes gyakorolhatására. Egy füst alatt fölhívta a nemzetet, térjen vissza a régi alapra; mondjon le a 48-iki mozgalmaknak törvénybe igtatott legfontosabb vívmányairól; s lássa be s legyen neki is örök törvény és dogmatikus hitágazat, amit zársoraiban a leirathoz mellékelt osztrák memorandum vall és tanít, hogy “az ausztriai császárságtól különvált magyar királyságnak fennállása politikai lehetetlenség.” Kossuth (szept. 3.) keserű fájdalommal emlékezett meg a képviselőházban egyfelől a “legtisztább hűségről,” mely a kormánynak eddig minden intézkedését áthatotta, s melyet felülről csak hidegséggel és rosszakarattal jutalmaztak, másfelől meg rendíthetetlen meggyőződését fejezte ki, hogy vagy tüstént végének kell szakadni ez állapotnak, vagy a nemzet kénytelen lesz szükségeihez mért végrehajtó hatalomról gondoskodni, mert a minisztérium, mely úgy meg van kötve, mint a jelenlegi, nem képes megmenteni a hazát. Indítványai e célra a következők voltak: Bocsásson a ház manifesztumot Európához, a melynek morális ereje az igaz ügyet támogatja, s kösse ezt össze egy felszólítással a nemzethez, tudatva a néppel, hová vezettetik, s hogy felvilágosítása végett biztosok fognak kiküldetni, s hogy a haza megmentésére minden erejét meg kell feszitnie. Végre válasszon 100 tagú bizottságot, mely Bécsben a királynál keressen igazságot, s egyet, mely a horvát ügyeket előkészítve, “semmi sem fájván az ő lelkének annyira, hogy a nemzetek melyek nagyobb kincset a szabadságnál nem ismerhetnek, ármányok következtében, a szabadságnak szent neve alatt egymás ellen vérontásra izgattatnak.” A ház mindezt egyhangúlag megszavazta. A 100 tagú küldöttség fölment Bécsbe, s sok kellemetlen előzmény után a király színe elé jutott. A valódi választ kérelmére azonban nem ott, hanem az “Agramer Ztg.””-ban kapta, mely-
