Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-07-01 / 7. szám
6 TESTVÉRISÉG tunk. Magasabban jártunk még ezeknél is. Istennel lakoztunk. Megnyitó Istentiszteletünk ünnepélyes perceitől kezdve végig az egész konvenció ideje alatt minden reggel, minden este, áhítattal kezdtük és végeztük tanácskozásainkat. Énekeltünk, bibliát olvastunk, megint énekeltünk, aztán imádkoztunk és végül ismét énekeltünk. Délben is énekeltünk, amikor abbahagytuk vagy ebéd után újra kezdtük a tanácskozást. Sohasem énekeltünk még ennyit egyetlenegy konvención sem. Isten neve és dicsősége zengett örökéltü zsoltárok hangjaiban. Az ő fényes orcája előtt járt ez a nép merészen és az Ő nevében örvendezett szüntelen. Ez volt a legszebb vonása a most tartott konvenciónak. Az áhitatok magasztos pillanataiban megérezte ez a nép, hogy mit jelent az Úrénak lenni. Megérezte, hogy milyen jó az Úrral együtt járni, fent a tetőn. Amikor pedig felszedte sátorait a sereg, hogy tovább menjen, az Urnák négy szolgája indult előttük. Egymás után tett bizonyságot valamennyi arról, hogy nem a maga sorsának az intézője és nem arra akar menni, amerre e világ hívná vagy saját kívánságai vezetnék, hanem engedelmesen odaáll Ura szolgálatába és megyen Ö utána. Az egyik azt mondta, hogy azért dolgozott annyit az árvaházért, mert ezzel akarta kifejezni háláját isten iránt, aki megvédte gyermekeit attól, hogy árvákká legyenek, mig apjuk az első világháborúban küzdött. A másik azt mondta, hogy amikor hadifogságban az amerikai református magyaroktól kapott segítséget, odaszánta életét ezek sorsának javítására. A harmadik pedig, bár fáj szivének, hegy elhagyja harminc éves lelkészi szolgálatát, mégis engedelmesen megáldozza magát a még nagyobb szolgálatra. Éppen azért lett elsővé köztünk, mert mindig csak szolgálni akart másokat. Most aztán mindnyájunkat fog szolgálni. Szerető gyülekezetének temploma helyett kitárul előtte mind a százhúsz templomunk ajtaja: boldog lesz az a gyülekezet, amely hallgatja prófétai evangéliummal építő tanításait. Istennek egyik legdrágább ajándéka számunkra ez a hozzánk küldött szolgája; most teljességre juttatja benne felőlünk való szándékait. Boldog az a hü szolga, akit az ő Ura ilyen munkában talál! De boldog volt a konvenció minden tagja is, amikor ott járt fent az imádság hegyén és az éneklés szárnyain emelkedett Istenhez. Egyik a másik után jött kérésekkel, hogy melyik kedves énekét énekeljük. Az illetékes bizottságban pedig maguk a mi egyszerű egyháztagjaink kérték, hogy uj alapszabálykönyvükben legyen imádság, amit tanácskozásaik elején meg a végén elmondhassanak helyi osztály-gyűléseiken. Hogy örült a mi szivünk, mikor ezt hallottuk! Igen, feljutotunk a tetőre! Istennel jártunk, lakoztunk. Jó volt ott lennünk; szerettük volna mi is, ha ott maradhatunk. De Urunk példát mutatott arra, hogy alá kell szállanunk a völgybe és ott kell szembenéznünk a reánk várakozó nehézségekkel. Nem szabad hát elbizakodnunk, mert megeshetik, hogy éppen olyan erőnkön felül álló problémák várnak reánk a hétköznapok völgyeiben, mint amilyen a tanítványok erejét felülmúlta. Veszedelmek és kisértések is fenyegetnek. Az olyan demokratikus intézményeknek, aminő a miénk is, örökös csábítása marad a demagógia. Mintha ezen a konvención is láttuk volna már, hogyan próbálja fejét emelgetni ez a százfejü hydra. De ha félni jó is, megijedni nem kell: Urunk még a légiót is ki tudta űzni a gonosz-lélek megszállta emberből. Nem az hát a fontos, hogy külső vagy belső veszedelmektől mentesek legyünk, — hanem egyedül csak az, hogy az Úrral járjunk. Akkor mindig a tetőn maradunk. (Reformátusok Lapja) KÖZGYŰLÉSÜNK FONTOSABB HATÁROZATAI — A jegyzőkönyv alapján — Ligonierban, Pa. 1944 junius 5-ik napjától kezdődőleg folyt le Református Egyesületünk közgyűlése. A gyűlés előzményei, külsőségei, lefolyása, sőt határozatairól is bő tudósításban számoltak a napi és hetilapok. A részletes jegyzőkönyvet, melynek sokszorosítása munkában van, minden osztályunk és minden közgyűlési képviselőnk meg fogja kapni rövid időn belül. A hozott határozatok között alig van olyan, mely azonnal megvalósítandó volna, azok érvénye ugyanis csak 1945 január elsejével kezdődik. Mégis szükségesnek látszik az, hogy e helyen is, legalább nagy vonalaiban, beszámoljunk a gyűlés által végzett hatalmas munkáról s felhívjuk tagságunk figyelmét azokra a fontosabb határozatokra, melyek Egyesületünk működését a következő négy év alatt szabályozzák. Beszámolónkban nem jelentőség, hanem időrend szerint foglalkozunk a határozatokkal a jegyzőkönyv alapján. ELSŐ NAP Megnyitó Istentisztelet, A hivatalos megalakulás előtt, jun. 5., d. e. 11 órakor a Bethlen Otthon templomában, az összes közgyűlési képviselők és nagyszámú vendégsereg jelenlétében alkalmi istentisztelet volt, melyen Dr. Újlaki Ferenc elnök, Dr. Vincze Károly és Papp Károly vezértestületi tagok szolgáltak. Az istentisztelet keretében történt megemlékezés Molnár István titkár és Kováchy M. György vezértestületi tagok elhunytéról, valamint kegyelettel emlittettek és olvastattak fel mindazoknak nevei, akik az elmúlt öt év alatt Egyesületünk alapitó és 30 éven át volt tagjai közül elhunytak azon ifjú testvéreink neveivel együtt, akik hősi halált haltak. A megalakulás A délután megnyitott közgyűlés első aktusa volt hazánk, az Egyesült Államok elnökének táv-
