Fraternity-Testvériség, 1944 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1944-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 5 val harcoltunk mindazok ellen, kik az igazi amerikai lélek megrontására törekedtek. Lelki és anyagi áldozathozatalunk megbecsüléseként olyan elismerést kaptunk hazánktól, amilyenben még nem volt része az amerikai magyarságnak. A U. S. Treasury Department hivatalosan értesített, hogy “For the service to the War Savings Program, this citation is awarded to the members of The Hungarian Reformed Federation of America. In recognition of their having provided the following fighting equipment, “LIBERTY SHIF LOUIS KOSSUTH”, through their extra purchase of War Savings Bonds.” És 1943 december 5-én, Kossuth Amerikába érkezésének 92-ik évfordulóján, gyönyörű ünnepség keretében, vizrebocsájtották a “Liberty Ship Louis Kossuth”—Kossuth Lajos Szabadsághajót. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Mikor a hajó lesiklott a vízbe, felcsendült a Kossuth nóta: “Kossuth Lajos azt üzenete... Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!” Szemünkben könny csillogott, szivünket reménység töltötte el “Lesz hazádnak szabadsága! ... Mi neked fáj, nekünk is fáj... De Istenünk segíteni fog! ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!” Abban az esztendőben, mikor szülőhazánk és befogadó hazánk háborúban volt egymással, útra indult az Amerikai Magyar Református Egyesület szolgálatának és az amerikai magyarságnak elismeréséül: a Kossuth Szabadság hajó! azóta ott úszik a tengeren, hogy segítse az igazság, szabadság győzelmét. A Kossuth hajó után ott szeli a levegőt a Kossuth, Rózsafy, Asboth, Zágonyi, Szamwald, Knefler, Ruttkay, Perczel, Figyelmessy névvel ellátott kórházi repülőgép. Ott van Kováts Mihály ezredes neve a Long Island-i kórházban. Évekkel ezelőtt azt mondotta egyik testvér- segítő egyesületünk elnöke: “A Református Egyesület a magyar kultúra fáklyahordozója!” Igen! Fáklyahordozók voltunk békében, fáklyahordozók háborúban egyaránt: az Istenbe vetett hit, az emberi szabadság és testvériség fáklyahordozói. Beírtuk a magyar református név becsületét, hazánk történetébe, odaírtuk szabadsághajóra, ambulancokra, repülőgépekre, kórház falára, oda a legértékesebb helyre, a szivek hustábláira. Odaírtuk, mert ezt diktálja szivünk érzése. Odaírtuk, mert úgy befogadó, mint szülőhazánk iránt “hűséggel vagyunk mindhalálig!” Ezért vagyunk benne, ezért tartunk ki, az Amerikai Magyar Szövetség mellett is, mert egyesitett erővel még többet tehetünk az amerikai magyarságért, mindkét hazánkért. Mert mi őszinte szívvel szeretjük hazánkat. Nem szóval, hanem vérrel, pénzzel, áldozat hozatallal bizonyítottuk meg. De nem felejtjük, szeretjük édesanyánkat is. És felemelt fővel valljuk: “Minél tépet- tebb rongy lesz szép ruhád, minél csapzottabb tiszta homlokod, Nagypénteknek égő kínjait minél fáradtabb vállal vonszolod, minél árvább s lenézettebb leszel, hogy érted ujjal mutatnak reám: Annál pogányabb daccal hirdetem, hogy az a koldus asszony az Anyám!” Tisztelt Közgyűlés! A megpróbáltatás mutatja meg, hogy mi lakozik bennünk. Megmutatta. Láttátok, lássátok meg most is. És ha megláttátok, bizonyára velem együtt vallj átok, hogy a múlt Közgyűlésünk óta eltelt esztendők Egyesületünk életének legszebb, legeredményesebb esztendei voltak. Teher alatt nő a pálma. Áldozatos szenvedésből terem az igazgyöngy. A teher alatt megnőtt Egyesületünk, szebbé lett az igazgyöngy. Ezt bizonyítja az, hogy a múlt Közgyűlésünk óta 17,974 tagról 24,292 tagra emelkedett Egyesületünk. Tehát a tiszta szaporodás 6,498. Vagyonunk 1,383,641.83 dollárról 2,089,910.88 dollárra emelkedett. Tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt esztendők munkáját, eredményeit látva, én nem tehetek mást, mint hálával borulok Istenünk elé s megköszönöm, hogy velünk volt, használt minket, munkatársai méltóságára emelt. Isten iránti hálám után boldogan, munkatársi szeretettel szorítom meg azok kezét, akik dolgoztak osztályainknál, a szervezői munkamezőn és központunkban. Különös hálával említem tisztviselőinket, akik a háborús drágaság nehéz esztendeiben és azelőtt is oly hűségesen dolgoztak, pedig fizetésük kevesebb volt, mint más, hasonló munkakörben levő, tisztviselőké. Isten áldása legyen rajtuk, többi munkatársainkon, Egyesületünkön. Fájó szívvel érezzük azt, hogy vannak, akiknek mi már nem szoríthatjuk meg kezét, akik nem tőlünk, hanem Istentől nyertek elismerést. Nincs itt az a két arc, amelyet mindig itt láttunk, mindig szeretettel néztünk. Nincs közöttünk Molnár István titkárunk és Ko- váchy György vezértestületi tagtestvérünk. Hazahívta .őket az Ur. Mindkettőjük neve beleira- tott, munkájukkal, életükkel írták be, Református Egyesületünk, az amerikai magyarság történetébe, beíratott szivünkbe és hisszük, hogy beíratott az Élet Könyvébe. Bethlen Otthonunkban sem látunk két ismert arcot. Kalassay Sándorné nagytiszteletü asszony és Dr. Kalassay Sándor arcát. “Anyu
