Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-03-01 / 3. szám
6 TESTVÉRISÉG JOS. A. VARGA, Jr. 284. So. River, N. J. JOSEPH BIRÓ 337 Library, Pa. MENYHÉRT BIRÓ 337 Library, Pa. ALKALOM A BIZONYÍTÁSRA Irta: Szabóné Lévay Margit Van Californiában egy szeretet-intézmény, amit a benne élők “Paradise, a dream come true” (Paradicsom, a megvalósult álom), neveken becéznek. “Shangri-La,” ez a megszentelt adományokon épült otthon és a kiöregedett és elaggott színészek és színésznők boldog lakóhelye. Kisebb-nagyobb cottage-ok, illetve bungalowk hirdetik itt egy-egy Hollywoodi Amerikai csillag szivének tündöklő jóságát. Mert minden egyes kis otthon egy-egy művésznek az adománya, így pld. a kilencvenöt éves Gertrude Norman abban a szép kis bungalowban él, amit Mary Pickford és Marguerite Clark ajándékozott, akiknek édesanyját, illetve nagyanyját játszta több filmben annak idején. Szobáját e két művésznőnek berámázott képe díszíti és látogatóinak, mint két leányát mutatja be őket. ‘“Come in and see my two girls,” — mondja boldog örömmel. Egy másikban Frank Campeau lakik, aki több Douglas Fairbanks képben játszott jelentős szerepet. S most a Fairbanks adományán épült kis otthon élvezője. Van egy, amit csak az utóbbi évek alatt építettek az angol filmszínészek adományán, a “Winston Churchill Cottage.” Ennek a kényelmét Lionel Belmore és Richard Tucker osztják meg boldog szívvel. Mert a jóbarátok és házaspárok együtt laknak, aki pedig a magányt szereti, az egyedül, mint sajátját élvezheti egy-egy kis otthonnak minden kényelmét. Ezek között az ízléssel elszórt házikók között középen áll a fő épület, amely a nagy közös ebédlőt és a könyvtárral ellátott társalgót foglalja magában. Kedves kép tárul a szemlélő elé, ha az étkezés idejét bevárja. Megszólalnak az ebédlő hívogató kis harangjai és jönnek fürge, tipegő lépésekkel innen is, onnan is Thália megfáradt papnői és papjai; mint hívogató kotlósohoz szaladnak a kiscsibék: vidáman, édesen csipogva vonulnak be a virágokkal ékesített, terített asztalokhoz. “Olyan boldogok vagyunk itt” — mondotta Stuart Peyton — mert mindnyájan egy nyelvet beszélünk: a szeretet nyelvét.” Hetenkint kétszer kapnak filmelőadást. De néha-néha ők is előveszik a multat és lejátszanak egy-egy kisebb színdarabot a maguk mulattatására. Ilyenkor felélednek a szivekben az elher- hadt emlékek, mint frissvízzel feltöltött vázákban a virágcsokor. S a boldogság és öröm érzése rózsaszínre festi a sápadt arcokat. A bágyadt szemekben megcsillan az esti csillag halovány fénye és az öregség halk, tiszta mosolyai játszadozva futkosnak a kipirult arcokon és szemeken; aztán szét röppennek a tágas szobateremben. Ha pedig ágyba dönti valamelyiket a betegség, a kor e rakoncátlan gyermeke, az intézmény saját kórházában a legjobb orvosok és ápolónők kezelése és gondozása mellett őrködik felettük a Jóság, egy-egy látogatóba jövő patrónus személyében. Jakab apostol “tiszta és szeplő nélkül való” Istentiszteletnek nevezi az árvák és özvegyek meglátogatását az ő nyomorúságukban. És ez olyan tökéletesen igaz, hogy kétségbe vonni a legnagyobb bűn lenne. Mert ahány árvát felöltöztetünk, annyiszor tesszük fehérebbé mennyei ruháinkat. Minden könnycsepp, amit az igazán özvegyek arcáról letörölünk, egy-egy világitó
