Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG gyár ruhás leányoknak és keresztszülőknek bevonulása a tudomány templommá avatott csarnokába. Az első beszédet Nagy Ferenc tósztmester felhívására Lausche polgármester mondotta, aki elismeréssel nyilatkozott a magyarok értékes alkotásairól. Üdvözlő beszédek s néhány igazán művészi program szám után Louis B. Seltzer, a Cleveland Press fiatal szerkesztője érdekesen beszélt a szabadsághősökről: Washingtonról, Kossuthról, Bolivárról, Garibaldiról, akik elnyomott nemzetek felszabadításáért küzdöttek. “Ilyen szerepben van — mondotta — az Egyesült Államok, amely alig 200 éves és a világ legnagyobb, legtiszteltebb nemzete lett.” Borshy Kerekes György Kossuth Lajos amerikai küldetéséről és az amerikai nemzetre gyakorolt hatásáról beszélt. Beszédet mondott még Bogó István, mig a záróbeszédet Kovács Gusztáv kerületi szervező mondotta.” A Kováchy M. György vezértestületi tag elnöklete alatt működött rendezőség gyönyörű munkájáért méltán jár ki az elismerés. DAISYTOWNBAN Amint a logani és környéki kis magyar telepek nem akartak elmaradni az ünnepségekben való részvételtől, úgy egy másik vidéken, szintén szétszórta élő derék magyar bányanépünk, a Dasytown, Pa. és környéki testvéreink sem nyugodtak addig, mig 11 környéki osztályunk rendezésében meg nem tarthatták zászló- szentelési Kossuth ünnepségüket. Az ott megjelent laptudósitó igy számol be ezen ünnepségről: A daisytowni ünnepség kimagaslóan szép volt. Nem akarom én kisebbíteni a városokban tartott ünnepségeket: mégis azt mondom, olyan hatalmas tömeg mint amilyen Daisytownban megjelent, — sokszáz mérföldről, — egyetlen ünnepélyen se vett részt. Az ünnepség istentisztelettel kezdődött: a hegyen épült protestáns templom roppant kicsinek bizonyult: a közönségnek csak töredéke fért abba, a többiek a templom előtti téren énekelték a templomban lévőkkel együtt az ősi szép zsoltárokat és hallgatták a hang- erősitők előtt elmondott gyönyörű prédikációkat. Dr. Újlaki Ferenc lélekbemarkolóan szép prédikációt mondott. Azt fejtegette bibliai idézetekkel, hogy akik szebbnek, jobbnak kereséséért uj hazába jöttek, uj környezetükben bemutatják fajtájuk értékeit, hitet tesznek arról, hogy az a nép, ahonnan kiszakadtak, mindig az igazságért, a hitért küzdött ezer éve és a nép lelke ma is csak az igazságot és hitet szomjazza. Utána Marosi István főhadnagy tábori lelkész lépett az Urasztala elé, hogy az angol avató beszédet elmondja. Nt. Marosi második generációs magyar származású amerikai. Most volt az első alkalma magyar egyházban szolgálatot végezni. Angol zászlóavató beszéd közlésére küldte ki a hadügyminisztérium, de előbb magyarul beszélt, kedvesen, közvetlenül, hallgatóságának szivébe, leikébe férkőzött. A zászló jelentőségéről, a hazához való hűségről elmélkedett. Istentisztelet után a közönség menetté alakult át és valami fölemelő látvány volt az a menet, mely a daisytowni hegyen levő templomtól a Magyar Házig vonult. A menet elején a centervillei high school egyenruhába öltöztetett zenekara, utánuk a gyönyörű zászlók, magyar ruhás kísérőikkel, a keresztszülők, a palástos papság, a hosszú, hosszú gyalogos csapat, utánuk automobilok végenemlátható sora. * Az 1941-es “KOSSUTH-ÉV”” ünnepségi után a reá következő 1942-ik esztendőben igy ment végig Kossuth Lajos igazi amerikai és hamisit- hatlan magyar szelleme a “ZÁSZLÓS ESZTEN- DŐ”-ben, valóságos diadal útban, minden nagyobb, sőt elszórtan s kisebb tömegben élő magyarságunk telepein is. Meg kell itt még emlitenünk azt is, hogy Raskó Aurél Kossuth-képéről kitűnő másolatokat készíttettünk, kétféle nagyságban is, és azok az év folyamán sok ezer amerikai és magyar hajlékba eljutva hirdetik a Kossuth-kultusz élő voltát s azt a hivő, szabadságszerető és testvéri szellemet, amit ápolni és terjeszteni Egyesületünknek szent hivatása. (a 48-as honvédek csákó címere) MÓRICZ ZSIGMOND KOSSUTH LAJOSRÓL — Részlet a nemrég elhunyt iró Finta Sándorhoz intézett leveléből — “Folyton keresem, mi az a magyar vonás, mely legjobban jellemzi ä mi lelkivilágunkat: ez az, ez a tüzes lelkesedés mindenért, ami magyar. Ez a Kossuth Lajos hagyománya. Ő vetítette ki ezt a nemes és szenvedélyes magyar önérzetet az egész világra s óriási erkölcsi tőkét jelentene, ha a magyarság soha nem felejtené Kossuth Lajosnak ezt a rendkívüli fellépését. Kossuth ezt úgy érezte és úgy mennydörögte egész életén át, hogy a magyar az idegenben mindent magáénak tekintsen, ami nemes, jó és lelkes. Kossuth lefoglalta a magyarság számára a legtökéletesebb erkölcsi eszményeket. Aki a Kossuth értelmében magyar akar lenni, az valóban a legtisztább becsületességet, a legizzóbb fajszeretetet, és legtökéletesebb munkaértéket akarja jelenteni. Sokat keresi az irodalom, filozófia és etnográfia, mi az, mit magyarnak nevezünk: már én régen rájöttem, hogy minden, amit az ember valódi emberségnek tart.”” (Budapest, 1935 febr. 12)
