Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 19 MOLNÁR ISTVÁN NYUGÁLOMBA VONUL Jelentés a fontosabb vezértestüleii határozatokról a hivatalos angolnyelvű jegyzőkönyv alapján Egyesületünk vezértestülete 1943 szeptember 8.-án tartotta meg egy napos rendkívüli gyűlését Dr. Újlaki Ferenc elnöklete alatt a ligonieri Bethlen Otthonban, az összes tagok részvételével. A gyűlés szokásos megnyitója után elnök bejelentette, hogy — tekintet nélkül a konvenció elhalasztására — a tisztviselők elkészítették s a vezér testület minden tagjának megküldötték az elmúlt négy évről szóló jelentésüket. Gyűlés a jelentéseket elfogadta, elrendelte azoknak a konvenció anyagához való csatolását s utasította a tisztikart a jelentés összevont formában való közlésére a hivatalos lapban. A maga részéről pedig a konvenció jóváhagyásától függően a felmentvényt megadta. A iitkár lemondása Elnök jelentette, hogy Molnár István titkár már az évi rendes gyűlésen, márciusban, közölte a vezértestülettel lemondási szándékát a következő szövegű levélben: Ntü Elnök Ur! Igentisztelt Vezértestület! “Isten kegyelméből a múlt év október 28.-án negyven éve volt annak, hogy a New Yorkban tartott konvenció a vezér testület tagjául megválasztott. Voltam három évig ellenőr, három évig elnök és 35 évig titkár. Ebből három évig a titkárság mellett pénztárnok is. Ez alatt a 40 év alatt a legjobb tehetségem szerint szolgáltam Egyesületünket. Ma fáradt, öreg ember vagyok, aki érzem, hogy a háború folytán és Egyesületünk fejlődése által okozott munka- többletet elvégezni erőmet felülmúlja. Tudom és érzem, hogy Egyesületünk érdeke kivánja, hogy helyemet fiatalabb, több munkaképességgel rendelkező egyén foglalja el. Ezért tisztelettel jelentem, hogy hivatalos állásomtól megválni óhajtok. És hogy a mélyen tisztelt Vezértestületet hirtelen dilemma elé ne állitsam, tisztelettel tudomására hozom, hogy az év szeptember havában tartandó vt.-i gyűlésen lemondásomat tudomásul venni méltóz- tassék. Ha a mt. Vezértestület kivánná, néhány hónapig szivesen maradok lemondásom után, hogy utódomnak a talán szükséges utasításokat megadjam, viszont eltökélt és megmásíthatatlan elhatározásom, hogy 1943 október 31.-énéi tovább nem maradok szolgálatban. Bejelentésem tudomásul vételét kérve vagyok a Vezértestület iránt 1943 március hó. mély tisztelettel Molnár István titkár.” A vezértestület őszinte kisérleteket tett arra, hogy egyesületünk titkárát legalább a konvencióig hivatalában való megmaradásra birja. Ő azonban élőszóval is ecseteli és alátámasztja abbeli vágyát és elhatározását, hogy hátralévő éveit hivatali gondoktól mentesen, családi körében óhajtja leélni. A vezér testület látva a titkár elhatározásának megmásithatatlanságát, a lemondást mély sajnálattal tudomásul veszi és 1943 október 31-i hatállyal elfogadja. A vezértestület tiszta tudatában van ama szolgálat értékének és jelentőségének, amelyet Molnár István negyven év alatt az Amerikai Magyar Református Egyesületnek és azon keresztül az özvegyek és árvák ezreinek, az össztagságnak és az amerikai magyar közéletnek nyújtott. Munkáját az egyesület történetében Isten iránti hálára kötelezőnek és emlékét nemzedékek méltánylására méltónak tartja és őt az általa keresett és megérdemelt nyugalom évei alatt is egyesületünk tagjainak szeretetébe és imádságos jókivánságaiba ajánlja; Abbeli egyetlen kívánságát, hogy a Bethlen Ligának továbbra is “mindenese” lehessen, mint az ő nagy szivére jellemző kérést, köszönettel teljesiti. A vezértestület a maga, mind a Református Egyesület nagy családja nevében Molnár István hátralévő éveire Isten minden áldását kivánja és a jó és hiv szolgát a mennyei Atya minden földieknél nagyobb jutalmazó kegyelmébe ajánlja. Molnár István könnyező szemekkel s azzal a kijelentéssel búcsúzott el a Vezértestülettől, hogy soha annyi szeretetet nem tapasztalt, mint épen az elmúlt négy év folyamán s éppen azért a távozás kétszeresen fáj neki. A megható jelenet után a lemondott titkár elhagyta a gyüléstermet, a Vezértestület pedig bizva Egyesületünk tagságának Molnár István munkája és személye iránti méltányló és tisztelő szeretetében, számára egyhangú határozattal $5000 (ötezer dollár) végkielégitési tiszteletdijat szavazott meg. A hivatal ellátása A Vezértestület úgy határozott, hogy a távozó titkár helyét ez alkalommal nem tölti be,
