Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-08-01 / 8. szám
6 TESTVÉRISÉG BETHLEN LIGA Az 1934 julius 1-től az 1943 julius 31-ig terjedő időszakban a következő adományok folytak be a Liga pénztárába. Nt. Nánássy Lajos, Ligonier, Pa. -------------------- 2.00 Nt. Mircse Sándor, Ligonier, Pa. _________ 5.00 Danes Mihályné, Traveskyn, Pa. -------------------- 1.00 Juhász János, Traveskyn, Pa. ------------------------ 1.00 Knefély Antal, Mansfield, O. -------------------------- 1.00 Veres József, Detroit, Mich. _______________-— 1.00 Mr. és Mrs. Tóth Géza, Hopatong, N. J.------------ 4.00 Tárkányi Béla, Cleveland, O. -------------------------- 5.00 Kish Károly, Manville, N. J. _________________ 5.00 Mrs. A. Amzanoff, Akron, O. ________________ 5.00 Antal György, Martins Ferry, O. —1------- 1.00 Nt. Vajda A. Zoltán, Detroit, Mich. __________10.00 Mindszenthy Kálmán, Detroit, Mich._________ 1.00 X. Y., Washington, D. C. ____________________25.00 Csillik Balázs, South Bend, Ind. ______________ 1.00 Joe Nemo, N. Hollywood, Cal. _______________ 1.00 Kolos L. Béla, Detroit, Mich. ________________ 5.00 Izsák Ignacz, Chicago, 111. ____________________ 2.00 Himler Márton, Detroit, Mich. ________________ 10.00 George S. DeRényi, M. D., Philadelphia, Pa. _ 5.00 Szendrey András, Easton, Pa. ___________ 5.00 Kovács István, Chicago, 111. __________________ 6.00 Nt. Melegh Gyula, Morgantown, W. Va. ____ 5.00 Varga Lajosné, Phillipsburg, N. J. __________ 1.00 Gecsey János, Newark, N. J. ________________ 2.00 Apjok Józsefné, Farmington, W. Va. _________ 1.00 Németh József, Rossmore, W. Va. __________ 3.00 Ethel R. Molnár, Cincinnati, O. ______________ 1.00 Összesen _____________________________$115.00 Az 1934 julius 1-től az 1943 julius 31-ig befolyt összeg, azaz $115.00 1943 julius 31-én elküldetett Nt. Nánássy Lajos árvaatya kezeihez. Isten bő áldását kérve a szives adakozókra, maradok testvéri szeretettel: Washington, D. C., 1943 julius 31-én. MOLNÁR ISTVÁN, mindenes. Jegyzet: A következő levelet és az arra küldött választ szeretettel, ajánlom minden magyar, különösen magyar református intelligens testvérem figyelmébe. Lelkészek, orvosok, mérnökök, gazdag kereskedők vannak közöttünk szép számmal, akik még nem tagjai a Bethlen Ligának. M. I. Philadelphia, Pa., 1943 julius 24. Kedves Bátyám Uram: Nagyon jó gondolat az, hogy mi szegény emberek viseljünk gondot egymásról. Ne várjunk csodát, ne várjuk a gazdagok támogatását. Mi szegények adjuk össze aprópénzeinket, hogy árváinknak és öregeinknek legyen meg a mindennapi falatjuk egy tisztességes hajlékban. Szerencsére nagy a száma a szegény magyaroknak. Ezek a mi barátaink. Csak a szegény ember tudja, mit jelent évenként nehány dollárt adományoznia a még szegényebb testvére számára. El is fogják küldeni, mert a szegény ember nem hagyja cserben az árváit meg az öregeit. Nem is volna magyar az, aki nélkülözni hagyná az árváit, meg az öregeit. A gazdag ember emléktáblát állit magának azzal, hogy milliókat ad jótékonyságra. A szegény magyar csak egy dollárt ad a nincstelen testvéreinek. De ezt a szerény adományát megáldja a jó Isten, mindannyiunk gondviselője. Én nem kötöm le magam semmiféle ígérettel. A múltkor küldtem öt dollárt és most is küldök ugyanannyit. De tagja akarok lenni a Bethlen Ligának még akkor is, ha a kötelező egy dollár évi adományt koldulással kell megkeresnem. Amit azon felül küld- hetek, az a jó Isten hozzám való kegyelmének az adománya. Remélem urambátyámat jó egészségben éri ez a levél. Az árvák és öregek érdekében folytatott munkáját én végtelenül nagyra becsülöm. Adja Isten, hogy ezt az önzetlenül magára vállalt munkát hosszú évekig, jó egészségben folytathassa. Én majd szerényen ott fogok állani urambátyám mellett valami szerény támogatással. Isten megáldja. Tisztelettel és ragaszkodással öccse: Dr. Rényi György István orvos egyetemi tanár. U. i. Még a napokban irok nehány barátomnak, megkérvén őket, hogy ezt az ügyet vegyék lelkeikbe. RGS. Válasz: Kedves Uram Öcsém: Megbocsát a megszólításért. Valamikor régen, amikor még kevesebb évet számítottam életemből, egy öreg barátomtól kaptam levelet melyben azt irta, hogy “a rokon lelkek találkoznak.” Ilyen találkozóm van ma. Végtelenül jól esett levelét olvasnom, hiszen ebben a mai sivár világban oly ritkán történik, hogy kedves rokon látogatását élevezhetjük. Ön egy nagymüveltségü tudós, én egy szerény napszámosa népemnek, akit mindenekfelett a legjobban szeretek, megtaláltuk egymást azon a színvonalon, hol egyforma mindenki, aki szereti azt, aki a Mindenek Adója. Hálásan, köszönöm árváink és öregeinknek küldött adományát. Hálásan köszönöm bátoritó szavait, amelyek oly végtelenül jól estek. Életem legnagyobb változása előtt állok, de amig élek, megpróbálom önkényt vállalt “mindenes” állásomat megtartani és Isten kegyelmével tehetségem szerint betölteni. Még egyszer köszönve szives sorait, szeretettel köszönti, tisztelő bátyja: Molnár István, mindenes. February 24, 1943 Hungarian Ref. Fed. of America Washington, D. C. Kedves Titkár Ur: I want to take this opportunity to thank the “Egyesület” for their student loan. It has been made very good use of. You have aided me in my endeavors at at Westminster College. Also I want to thank you on behalf of my parents. I remain Respectfully yours, New Wilmington, Pa. Murányi János, Jr.
